𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫83🍓

-Nem tudom fejből a számát. -nyújtja vissza a telefont JungKook.

-Rendben, várj egy kicsit. -ment ki az orvos.

-Tae, mi ez a hülyeség? -kérdi egyből Jin.

-Milyen hülyeség? Nem akarom, hogy Kook árvaházba kerüljön! Ki tudja milyen lesz ott?

-Tae nyugi. Csak egy év és amúgy is ki fog derülni az igazság. -fogja meg Kook, Tae kezét.

-Azért megért egy próbát. -sóhajt nagyot Taehyung, s ebben a pillanatban lépett be az orvos egy nő társaságában.

-Utánanéztünk, ahova a lakcíme van írva, az a ház eladásra került és nincs új lakcím feljegyezve nálunk. Elárulná kérem Mr Jeon, hogy mégis hol laknak. -mosolyog kedvesen az orvos, de látszik rajta, hogy már a háta közepére sem akarja az ügyet.

Kook lassan tekintetét végigvezeti rajtunk, majd az orvosra néz.

-Az anyukám halott én pedig jelenleg nem lakok sehol, így lehetett, hogy az erdőben lecsapolt egy vámpír. Szerencsém van, hogy a barátaim rám találtak, különben már nem élnék. -feleli komoly hangnemben JungKook, végig az orvos szemébe nézve.

-És ugyebár még nem vagy nagykorú? -méri végig Kookot az orvos.

-Nem uram. 17 éves vagyok. -válaszol egy rezzenés nélkül.

-Ahogy néztem az irataid, úgy láttam nincs más rokonod sem, akinél nakhatnál. Ez gondolom tudod mit jelent. -néz a doki először JungKookra, utána pedig a mellette álló nőre, Kook pedig egyből bólint is.

-Szia JungKook én Jia vagyok, az árvaház vezetője. -hajol meg a nő, ezután pedig minden jött magától.

Jungkook árvaházba került hivatalosan is, Hobit pedig láthatták a szülei, mint élő, halottnak hitt fiúkat. Azóta HoSeok minden nap fuvarozva van a suliig, délután pedig mi kísérjük haza. Mondanom sem kell, mi lett az új gúnyneve a suliban... A zombisrác. Hát igen. Már temetése is volt, így úgymond szó szerint visszatért a halálból. Persze mi próbáljuk megvédeni a gúnyolódóktól, de hát mi sem tudunk csodát tenni. Ezekről a dolgokról pedig csak egy szabály van: Jihonak egy szót se. Ezt a szabályt Hobi találta ki, ugyanis nem akarta, hogy a lány, akivel egyébként összejött bármit is tudjon a szekálásokról. HoSeok azt vallja, az nem menő, így nem lehetne Jiho szemében az, aki. Bár ezt nem éppen értem. Ha együtt vannak, nem kéne titkolózni, nem? Na de nem is rágódok inkább ezen. Mindjárt befejezzük a sulit, és igazából minden tökéletes. Kook és Tae összejöttek, pont mint Hobi és Jiho, aztán a Yoonmin páros szerelmeskednek szokás szerint, végül pedig én és Jin is még mindig varázslatos kapcsolatban élünk.

-Nam! Joonie! Figyelsz te rám? -szakít ki gondolatmenetemből Jin. Éppen nálam van, hogy megünnepeljük egy éves évfordulónkat, csak kicsit elkalandoztam...

-Oh, bocsi, mit is mondtál? -rázom meg fejem, visszatérve a valóságba.

-Nem lényeg...-sóhajt nagyot, majd feláll, az eddigi ülőhelyzetéből és kisétál a szobámból, én pedig természetesen utána.

-Jinie mi a baj? Kérlek ne haragudj. -fogom meg csuklóját, ezzel megállítva.

-Ne haragudjak? -fordul felém könnyes szemekkel.

-Ne...kérlek. -nézek bűnbánóan csillogó szemeibe.

-És azt elárulnád, mégis miért ne tegyem? -fürkészi tekintetem, pont ahogyan én is az övét.

-Mert szeretlek. -felelek őszintén.