𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫13.🍓

Jimin pov.:

-Engedj be. Nem akarok senkit bántani. -súgta a fülembe a vámpír, de én megráztam a fejem. Megölték Hobit. Hogy bízhatnék benne?

-A barátod haldoklik, nem? Én kiszívhatom belőle a mérget. Ha akarod végig ott lehetsz és azonnal megölhetsz, ha úgy gondolod rosszat akarok. -súg újra a fülembe. Először arra gondoltam, hogy csak a vérét akarja venni, de amikor mondta, hogy megölhetem, ha gyanúsnak találom, belementem.
Kook tényleg nincs jól és nem is lesz, míg el nem bírja fogadni, hogy nem az ő hibája HoSeok halála. Lehet ő buzdított minket, de nem tehet róla, hogy megölték. Mind lehettünk volna okosabbak aznap este.

Az ismeretlen vámpírral besétáltunk a szobába, hátrahagyva a többieket.

Azt hittem, amint beérünk és becsukódik az ajtó, a vámpír mindkettőnkre lecsap, de nem így lett. Közelebb sétált Kookhoz, majd végignézett rajta.

-Felelőtlen egy alfa. -állapította meg hangosan, miután megnézte sebét.

-Azt mondtad meggyógyítod, nem pedig azt, hogy leszólod. -léptem a vámpír mellé kíhúzva magam, hátha úgy ijesztőbbnek tűnök.

-Ez csak egy megállapítás volt. Mi nem terveztünk rátok rontani, de ő mégis harcot indított. -ránt vállat a mellettem álló.

-Igen, mert kötekedtetek vele és...gúnyolódtál a bétáján. -felelem lesütött szemekkel.

-Lehet, de erőszakot nem alkalmaztunk. Magának köszönheti a sebet. -cáfolgat még mindig a vérszívó. -Egyébként miért ő az alfátok? Sokkal értelmesebb lett volna, ha a lófejű az. Ő felelősségteljes és gondoskodó. -folytatja.

-Várj! Egyrészt ne hívd lófejűnek, mert kitépem azt az aprócska szívedet is, ami elméletileg benned van, másrészt pedig mégis honnan tudnád, hogy milyen, ha megöltétek? -kérdeztem és a végén már elcsuklott a hangom. Lehet eltelt két hét, de a barátunkról volt szó. Szerintem senki sem tud egy ilyen dolgot feldolgozni ennyi idő alatt.

-Kedvesnek tűnt. -von vállat és Kookhoz fordult. Ennél a pontnál úgy pofán rúgtam volna. Mi az, hogy kedvesnek tűnt? Megölték!!!

-Hmmm...Akkor neki is kezdek, ha nem bánod. -hajol közelebb Kookhoz, így én is közelebb lépek és előveszem karmaim.

-Ha azon kaplak, hogy meg akarod ölni, azonnal meghalsz. -vicsorok rá és felmutatom karmaim.

-Nyugi kutyus, nem bántom. -mosolyodott el és JK oldalához érintette ajkait, majd beleharapva szívni kezdte.

A szívverésem felgyorsult és földbe gyökerezett a lábam. Kook pont ugyan úgy kiáltott fel fájdalmasan, mint akkor Hobi. Bántani akarja...meg fogja ölni. Az lesz vele, mint a napraforgónkkal volt... De a csokoládé nem tűnhet el a csoportból, úgy ahogyan a napraforgó is szépen lassan elveszett.

-Ne. -léptem közelebb és karmom a vámpír nyakához emeltem, viszont nem cselekedtem többet. Nem ment. Kook teste a megfeszültből egyre jobban elernyedt és már csak szeme világított pirosan, amit lassan hunyt le, majd esett az ágyra.

A vámpír felegyenesedett, megtörölte véres száját, majd rám vezette tekintetét, de én ezután csak Kookot néztem. Vártam, hogy megmozduljon és kinyissa a szemét, de nem történt meg. Meghalt? Tényleg...nem. Nem halhatott meg ő is. Nem.

Remegő kezem a fekvő alfa felé emeltem, majd pulzusát kerestem, de nem éreztem semmit. Vártam és vártam, de semmi. Meghalt... Miattam halt meg. Beengedtem ide a vámpírt. Láttam, ahogyan végez vele, de nem tettem semmit. Pont ahogy azt is végignéztem, amit Hobival csináltak.