𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫33🍓

Yoongi szemszögéből:

Loholva mentem vissza a táborba, de késő volt. A faház körül idegen emberek ólálkodtak. Vadászok.

Kezükben valami furcsa apró ketyere volt, amit sorra dobtak be a házunkba, de ki mégse jött onnan senki. Miért nem jönnek ki? Miért maradnak bent?

Közelebb siettem, így láttam, hogy a házban nagy füst uralkodik. Mi a fene?! Ez valami méreg? Vagy ég bent valami?

Jimin is bent van!

Gondolkozás nélkül rohantam be a faházba a fegyveres vadászok mellett. Nem lőttek rám, amit furcsáltam, de ahogyan beértem a házba, rám zárták az ajtót, így pedig már értettem, hogy miért hagyták a bejövetelt.

A szobában óriási volt a füst, amit alighogy belélegeztem rámtört a köhögés a földre rogytam.

-Chim. Hol vagy? -próbáltam feltápászkodni és körülnézni a szobába, de nem láttam sokat, míg meg nem pillantottam a világító szempárakat.

Egy piros erősen világító szempár. Az lesz NamJooné. Mellette két pár kék, majd egy sárga és mégegy kék.

Mindenki itt van.

-Erre van az ajtó, gyertek erre. -szóltam nekik és Nam el is indult a kért mellette levővel.

Joon alfa, tehát ő jobban bírja ezt a füstöt. De kiket hoz maga mellett?

-Jimin. Te hol vagy? -keresem ismét párom.

-Taenek segítek, nyugi Yoo. Inkább menekülj ki. -kezd köhögni és az egyik kék szempár eltűnik majd utána a sárga is.

-Tae! Hova tűntetek? -indulok a köhögések irányába.

-Semmi gond Yoongs. Jól van. -hallom meg Taehyung hangját.

Én elkezdtem megpróbálni kitörni az ajtót, közben pedig Nam, Hobi és Jin mellém értek, így ők is segítettek.

A vadászok lehet emberek, így gyengébbek, de mivel ismerik a gyenge pontunk, így simán legyengíthetnek. Mi sem vagyunk sérthetetlenek, ráadásul még csak diákok.

De várjunk csak. Most esett le. Ha itt van Tae. Akkor Kook mégis mit üldöz???

Minden erőm összeszedve üvöltöttem egyet Kooknak, és ezzel a lökettel sikerült is kitörnünk az ajtót, amin mind a négyen ki is dőltünk.

Ez mind szép és jó, meg örültem is volna, ha nem álltak volna körbe minket fegyveres vadászok. Elég sokan voltak és minket legyengített a farkasfű, így védtelenek voltunk ellenük.

A szakadó esőben térdeltünk a sárban körülöttünk egy csapat ember, kik a fegyvereinket ránk szegezik. Ez az a kép, amit utoljára láttam élesen. Ezután éles fájdalmat éreztem a tarkómba és eldőltem a vizes földön. Fejem a ház ajtaja felé vezettem, mibe így még utoljára beláttam és láthattam az én Jiminem, ahogyan Taebe karolva jönnek kifelé, de ezután már semmi, csak sötétség.

Elfogtak minket.. Végünk. A tanci fixen valami hülye füldogóval aludt a többi táborozó meg leszarja az ordításom, hisz úgyis Kooknak szólt.
A vadászok kegyetlenek, nem fognak leállni csak azért, mert gyerekek vagyunk. Nem állnak le.

Motor kattogása... Láncok csörgése... Farkas... Farkasfű van a levegőbe keveredve... És... Vattacukor... Jimin Jimin itt van... De... Hol van az az itt?... Hol vagyunk?...
A talaj nem fix. Jobbra balra dőlünk. Szemem aprót kinyitom és minden homályos... Nincs sok fény, de... Mind itt vagyunk... Csak... Csak Kook nincs...
Nagyon kicsi helyen vagyunk... A lábaink összeérnek, pedig a falhoz vagyunk láncolva egymással szembe. Hárman egyik oldalon hárman a másikon...
Egy nagy csikorgó hang és a mozgás megáll. Ez egy furgon, vagy valami jármű amiben elhurcoltak. De mégis hova?
Zárok kattogása és egy óriás fényáradat. Kinyílt az ajtó...

Emberi hangok... A vadászok...

-Hozzátok már. A főnök büszke lesz ránk. Rég nem volt ilyen jó zsákmányunk. -
Zsákmány? Mi?

-Ji... Jim..in... -próbálom felemelni a fejem, hogy szememmel de nem bírtam.
Ismét minden elhomályosult, de éreztem, hogy leszednek minket a járműről, majd visznek. Visznek, csak azt nem tudom hova.

Most meg fognak ölni? Itt a vége? Vagy csak megkínoznak.?