𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫74🍓

Jungkook szemszögéből:

-Vigyük őket biztonságba. -utalok Jihora és Jinre. -Ha itt ránk támadnak nem tudjuk még őket is külön védelmezni. -magyarázom, és a többiek segítségével kettőjüket elcipeljük a csatatérről.

-Megszöknek!!! -ordítanak utánunk.

-Nem fognak. -feleli Nam, ki még mindig őket próbálja győzködni. -Ha még akarnánk szökni, utánunk jöttök és leigázzátok a városunkat. Így annyi maradt, hogy meggyőzzünk titeket az ártatlanságunkról. Mint láthatjátok nincs fegyverünk... -folytatja beszédét az alfa, persze mi már nem halljuk, ugyanis beértünk az erdőbe, ahol kerestünk egy tökéletes, nem túl távoli helyet.

-Itt jó lesz. Itt biztonságban lesznek. Ha a vadászok erre jönnének, azt észrevesszük. -fektetem le Jihot, majd Jimin és Yoongi lefektették mellé Jint.

-Hobi. -fordulok a mellettem levőhöz.

-Igen? -néz felém.

-Maradsz velük, vagy visszajössz? A lábad megsebesült. Súlyos, vagy bírsz rendesen járni? Ha kell szembe tudsz menni a vadászokkal? -teszem fel kérdéseim.

-Nem vészes. -rántja ki magából a nyílpuska nyílját lábából.

-Rendben. Akkor menjünk vissza. Namnak elkél a segítség. Egyedül nem nyerhet még szavakkal sem. -intek a többieknek és visszasétálunk egészen az alfáig.

-Nam... -súgom oda neki. -Hogy segítsünk?

-Csak figyeld amit mondok, majd próbáld követni. -feleli, és vissza fordul a vadászokhoz.

-NEM vagyunk vadállatok. Tény és való, hogy farkasokká tudunk alakulni, de nem öltünk embert. Egyikőnk sem. Mi úgy lettünk nevelve, hogy a legnagyobb félelmünk az ember legyen. Az ember és a vadász. Azért vadásztok ránk, mert mások vagyunk, és ezért féltek tőlünk, nem igaz? Mi is félünk. Akkor azért nyírja ki egymást a két faj, mert félnek egymástól, mikor együtt békében élhetnének? Az embereknek lehet szükségük van a farkasokra. Szükségük van ránk. Mások vagyunk, éppen ezért tudnánk segíteni egymást. Nem kell ez a rettegés. Kinek kell ez? -tartja beszédét Nam.

Végül is jogosan beszél és remélem ezt a vadászok is belátják. Bár már csak olyan 100an maradtak, ugyanis a fele lelépett. Nem hiszem, hogy tényleg annyira megszállottak lennének, mint Jackson. Csak mondott nekik egy beszédet és kész, amiben meggyőzte őket, hogy vannak gonosz vérfarkasok, ezért mindet ki kell nyírni, vagy nem is tudom. Ja és hogy mi van Jacksonnal? Ül a fűben, mint egy mezei nyúl és bámulja a földet.

-Honnan tudjuk, hogy nem az állati ösztönök terelnek titeket farkas alakban, majd ránk támadtok, ha? -kérdi egy ember a tömegből.

-Most bizonyítékra vártok? -kérdez vissza Nam, persze nem vár erre a kérdésére választ, csak int nekünk, hogy mutassuk meg nekik milyenek vagyunk "valójában".

Egyszerre változtunk át Namot kivéve farkas alakunkba, mire minden vadász hátralépett egy nagy lépést és ránk szegezte fegyverét.

Kockázatos, ezt NamJoon is tudja, de nincs más megoldás, csak ez. Látniuk kell minket. Minden oldalunkat, hogy tudják: nem vagyunk vadállatok.

Lassan közelíteni kezdtem az egyik emberhez, kinek kezében remegett a nyílpuska. Egyből levágtam, hogy nem meri meghúzni a ravaszt, tehát vele kell kezdenem.

Amint teljesen elé értem, higgadtan fejet hajtottam neki, köszönés gyanánt.

-Látják? Nem vadállat és nem is állatösztön. Az ember mivoltja uralja külsejét. -mutatott felém Nam. Mondjuk ez nem teljesen igaz. Tényleg van vadállat ösztönünk, de ha tudják sosem engednek magukhoz igazán közel. Az az ösztön csak akkor indul be, ha veszélyben érezzük magunkat, esetlek társainkat.

-Ne hallgassatok rá! Vadállat mind! Hazudnak! -ellenkezett Jackson.

Na baszdmeg, nem elég, hogy meg kell győznünk őket, Jackson még ellenünk is dolgozik.

-Úgy kibelezném. -súgta nekem Yoongi.

-Én is, hidd el. -felelem neki miután visszaváltozok.

-Kapjátok már el őket! Ne hagyjátok, hogy befolyásoljanak!!! -ordítja Jackson.