𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫19🍓

-Mennünk kellene. -állapítja meg NamJoon olyan dél körül.

-Hogy érted? Suliba? -néz rá értetlenül Yoo.

-Természetesen nem. A mát kihagyhatjuk. Mindannyiunknak haza kell mennie és kipihennie magát. Viszont egy valakinek mindig Kook mellett kéne maradnia, hogy ne csináljon hülyeséget. -néz az alvó alfára.

Miután JungKook kiakadt egy órán keresztül sírt és ordított miközben próbált elzavarni minket olyan indokkal, hogy ő egy gyilkos és ne legyünk egy gyilkos közelében...Mi csak tettük amit mondott, és kimentünk a szobából így magára hagyva egy rövid időre, hogy lenyugodhasson amikor pedig két óra után bejöttünk már békésen aludt. Legalábbis amennyire békésen lehet aludni azzal a tudattal, hogy megöltél egy ártatlant, majd álomba sírtad magad.

A lényeg, hogy sejthető volt, hogy hamar elalszik, most pedig várhatóan sokáig fog, hisz nem egyik pillanatról fog megerősödni miután kiszívta egy vámpír és így sok pihenésre van szüksége.

-Maradok én elsőnek. -jelentkezem önként.

-Oké. Majd szólj ha hazamennél pihenni. -feleli Joon.

-Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? -kérdezem fájdalmasan nevetve.

-Ne mond, hogy...

-Mindenki halottnak hisz, nem csak ti. -felelem keserűen. Igen...Anyáék még mindig azt hiszik, hogy halott vagyok és nem tudom, hogy hogyan tudnék így eléjük állni.

-De csak eltervezed mondani, hogy amúgy élsz, nem? Újra jöhetnél suliba meg minden. -faggat Jimin.

-Nem is tudom...Lehet jobb ha halottnak hisznek. Ha visszamegyek rögtön jön, hogy mégis miért mondtátok, hogy meghaltam és minden kiderülne amit csináltunk aznap este. Ráadásul suliba visszamenni is fura lenne. Inkább itt maradnék és...és majd elválik. -nézek rájuk egy mű mosolyt kanyarítva arcomra.

-Biztos? -néz rám aggódóan Jin, mire bólintok.

Olyan aranyosak, hogy így aggódnak néha... Végül is nekem most ők az új családom.

---------

Jimin szemszöge:

A napok teltek és hetek lettek belőle, viszont valami nem változott, az pedig Tae és Kook.

JungKook miután teljesen visszanyerte az erejét újra suliba kezdett járni és olyan volt mintha jól lenne, mégis rohadt erős parfümöket nyomott magára, amik minden létező lény orrát facsarta, olyan erősek voltak és az a csoki ami eddig körülvette teljesen elveszett, Tae pedig teljesen eltávolodott tőlünk.

Ha csoportba beszélgetünk, nézi és végig látja mégsem ír semmit a chetbe, suliban pedig elült mellőlem, így Yoo mellettem ülhet, de akkor is nagyon furcsa, amit Tae művel. Ha beszélni akarunk vele vagy valami fontos dolga lesz vagy egyszerűen csak pont zenét támad kedve hallgatni.

-Pszt...-súgok oda Yoo cicusnak, ugyanis éppen óra közepe van.

-Mond Csibe. -fordul felém rendes hanggal beszélve, ami így kicsit eléggé hangos.

-Ssss. Meghall a tanár. Legalább suttogj. -szólok rá, mire rám hagyva a dolgot bólint.

-Mit szeretnél? -kérdi immár suttogva.

-Te beszélj már Kookkal az óra után, hogy miért parfümözik ennyire. -suttogom fülébe.

-Oké, de te szerintem te jobban tudnál vele beszélni, miért nekem kell? Nem vagyok jó az ilyenekben. -kezdi tördelni kezét, amit lefogok és úgy válaszolok.

-Tudom, hogy képes vagy kedvesen megbeszélni vele. Azért nem én, mert én Eperkéhez megyek. -mosolyodom el és biccentek fejemmel a távolabbi padban ülő felé.

-Miért? Neki is baja van? -csodálkozik, én meg megcsapom a combját a pad alatt.

-Tudom, hogy neked is feltűnt, hogy eltávolodik tőlünk. -nézek a cicámra szúrós szemekkel.

-Oké, oké. Akkor tiéd Taehyung, enyém pedig Kook. -bólint.

-Miért nem Taenek hívod? -kérdezem szomorú pofit vágva.

-Mert Taehyung a neve. -nevet fel halkan.

-Jó, de tudod hogy értem.

-Igen persze. Akkor mostantól Tae lesz. -néz rám mosolyogva.

-Köszönöm. -súgom neki közelebb hajolva így arcunk közt csak két centi maradt, amit Yoongi kihasználva a helyzetet el is tűntet onnan.

Csak egy pillanat volt az egész és ajkaink összeértek, majd el is váltak.

Csodálkozva néztem Yoora, aki csak egy nagy mosollyal kezdett úgy tenni mintha figyelne a tanárra.