𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫20🍓

Az órának hamar vége lett és kicsengettek, így megindultam Tae felé, aki felállt és nagy léptekkel indult ki a teremből.

-Tae! Tae állj meg kérlek! -kiabálok az előttem gyorsan haladónak, míg végül utol nem érem és vállát megfogva állítom meg.

-Miért mész el előlünk mindig? -kérdem halkan a fiú háta mögött állva és hátulról átölelve lefogva nehogy el tudjon menni. Yoonginál is ezt vetettem be és ha nála bevált, akkor Taenél is beválik. Mármint neki nem azt fogom mondani, hogy szeretem, hanem lelkizni kecsit, mert meg akarom tudni, hogy mi baja.

Várok egy ideig, de nem válaszol.

-Kérlek válaszolj. -távolodom el tőle egy aprót és magammal szembe akarom fordítani, de ő a mellettünk lévő mosdóba rohan, én meg utána.

-Tae. -szólítom meg ismét Eperkét, ki az előbb zárkózott be az egyik fülkébe.

-Menj el. -mondta sírós hangon. Basszus, mi van vele?

-Most benyitok jó? -lépek az ajtóhoz, és mivel nem kaptam választ, így lassan kinyitottam az ajtót.

Tae a földön gubbasztott felhúzott lábakkal, térdét átkarolva.

-Mi a baj? Nekem elmondhatod. -guggolok le mellé.

-Miért? Miért akarsz közeledni még mindig hozzám? Már HoSeok visszajött hozzátok. Ott van nektek ő, nem kellek a pótlására. Én nem tartozom közétek, akkor miért csinálod ezt? -kérdezte rám emelve könnyektől áztatott tekintetét.

-Ne hülyéskedj Tae. Lehet pótoltad nekünk eleinte Hobit, de te nem ő vagy és ezt mi is tudjuk. Attól még, hogy ő visszajött, szeretnénk, hogy a barátunk legyél. -simítok hátára.

-Ki szeretné? Neked ott van Yoo. Jin és Nam ott vannak egymásnak JungKooknak pedig HoSeok. Én csak egy pótlék lennék mindenki társaságában. Mit szeretnél, mi legyek? bocsi, máshogy kérdezem. Melyik párnál legyek gyertyatartó? -kérdezte szomorúan és újra térdeibe fúrta fejét.

-Te meg mégis honnan veszed, hogy Kook és Hobi együtt vannak? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel, ugyanis erről semmit nem tudok.

Annyiról tudok, hogy Hobi abban a roncsházban húzza meg magát és hogy Kook minden nap vele van és megy hozzá, de arról nem tájékoztattak, hogy együtt lennének.

-Összeillenek. A napraforgó szereti a csokit a csoki pedig a napraforgót. Látom rajtuk amikor egymásra néznek. -sírta el magát mégjobban.

-Akkor Hobi a baj? -próbáltam megérteni.

-Nem. Nem ő a baj. Örülök, hogy végre újra láthattátok a halottnak hitt barátotokat aki tényleg nagyon kedves, meg minden. Nincs ezzel semmi bajom. Megértem miért szereti mindenki. -mosolyodott el féloldalasan, majd felkelt a padlóról.

-Biztos? -néztem szemébe, mire bólintott.

-Okés, akkor mostantól te is gyere velünk mindenhová és ne távolodj el, mert szeretünk és kellessz a csapatba. -álltam dél én is boldogan nagy mosollyal arcomon. Végül csak kimondtam, hogy szeretem. Bár más értelemben, de megvolt.
Egyrészt igaz, másrészt meg egy embernek néha csak ennyire van szüksége. Egy őszinte ölelés egy ez a szó.

A szó, mi sebeket gyógyító.

Persze csak ha éppen nem fájdalmat okoz, de az más tészta. A lényeg, hogy csak az igazat mondtam Taenek, és remélem, hogy ő is megértette ezt.

----

Kisétáltunk a mosdóból ami kiderült hogy a női volt, majd visszamentünk az osztályterembe, ahova pont becsengőre értünk be.

-Na? Beszéltél Kookal? -ülök le Yoo mellé.

-Még szép. -bólint párom.

-És? Mi baja?

-Ahhj... Csak szerelmes. -rázza fejét mosolyogva YoonGi.

Úgy érzem teljesen érti, hogy Kook min megy keresztül, csak velem ossza már meg végre.