𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫27🍓

"-Azt én megoldom. -bólint Kook."

JungKook szemszögéből:

-Neh... Kook az neked fog fájni. -fogja le a kezem Tae, de ez nem állít meg. Nem akarom, hogy ő szenvedjen.

-Nem érdekel. -felelem és megfogom a csuklóját, amit ő azonnal elránt.

-Ne csináldh. Kibírom. -néz rám sárgán világító szemeivel, majd összeszorítva azokat egy óriásit felordít.

-Szhólh hattálh vholnah.. -néz Nam felé, aki éppen belenyúlt sebébe.

-Bocsi. Gondoltam jobb ha nem figyelsz. Orvosi csipesszel kicsit könnyebb lenne. -állapítja meg Joon miközben Taeben turkál, én meg nem tudom ezt tovább nézni, így ráfogok Tae kezére és elkezdem elszívni a fájdalmát.

Kezükön fekete vonalak kúsznak fel az én testemet pedig fájdalom önti el, viszont Tae légzése rendeződik és teste elenged. Már neki nem fáj. Kb az élő érzéstelenítője lettem...

-Mindjárt sikerül. Még egy kicsit bírj ki Kook. -néz fel rám Nam, majd kihúzza a töltényt.

-Aaaaahh...-szólhattál volna. -szorítom össze szemeim és érzem, hogy fogaim is előjöttek.

-Bocsi. De mondtam, hogy mindjárt kész. -ránt vállat.

-Tae jól vagy? -kezdek aggodalmaskodni mikor csukva tartja szemét már egy jó ideje.

-Ühüm. -bólint egy aprót én pedig válaszára kicsit megnyugszom, majd lihegve elterülök mellette.

-Kook jól vagy? -siet mellém Jimin.

-Olyan érzésem van, mintha most húztak volna ki belőlem egy töltényt. Nem is tudom miért. -nevetek el kicsit fájdalmasan de ahogy látom nem nagyon nyugtattam meg, így hozzátaszek még valamit.- De egyébként igen.

-Tae? -fordulok a mellettem fekvő felé, ki fél centire lévő fejét felém fordította, így orrunk majdnem összeért.

-Igen? -néz sötét íriszeivel enyémbe. Már nem világít neki...Ezek szerint tényleg nem érzett semmit.

Meg akartam mondani neki, hogy szeretem, hisz ez olyan romantikus helyzet lett volna, mint a filmekben, viszont végül nem tettem. Megijedtem az elutasítástól. Az ember, vagyis esetemben farkas nem attól fél, hogy elmondja a kiszemeltjének, hogy szereti. Attól a választól fél, hogy az érzései nem viszonzottak. Nos..most velem is ez történt.

-Legközelebb ne rohanj be ész nélkül szakadó esőben az erdőbe és állj le emberekkel "játszadozni". Inkább barátkozz velünk helyettük, oké? -kérdeztem kicsit játékosan, mire Tae egy aprót bólintott még mindig szemeimet bámulva, így én is ezt tettem.

Egymás szemébe voltunk elmerülve, de persze, hogy meg kell zavarnia valamelyik idiótának minket.

-Itt is vagyok. Miről maradtam le? -toppan be az ajtón Hobi, a szobát pedig elönti az ázott napraforgó, így az eddigi epres csokoládé eltűnt a szobából.

-Mi a... Ő meg hogy kerül ide? Nem "halott" éppen? -csodálkozik Nam.

-Én hívtam. Nem akartam, hogy mindenből kimaradjon. Persze csak titokban jött volna a túrára meg ilyenek. Csak unatkozott volna egy hétig abban a házban. -rántok vállat és kelek fel a földről.

-És minket nem akartál véletlen értesíteni erről? -csodálkozik tovább Nam.

-Az én falbán tagja. Miért kellett volna tájékoztatnalok?

-Mondjuk... Addig ki tudtam volna találni hogy hogyan magyarázzuk a tanároknak a napraforgó illatát? -kérdez vissza.

-Ömm.... Napraforgó magot ettünk. -rántok vállat.

-Ami az esőben elázott. -teszi hozzá Yoo.

-Szuper. De akkor is szólhattál volna... Egyébként lehet nem a falkádba tartozunk és nem is egy falka vagyunk, de attól még azt hittem, hogy barátok vagyunk.

-Oh. Csak hitted? Miért, nem vagyunk azok? -szállok bele a vitába.

-Nem is tudom. A barátok általában megosztják a dolgokat egymás közt. Még azt is Jimintől kellett megtudnom, hogy szerelmes vagy Taebe! -emeli fel hangját Joon és most olyat mondott ki, ami miatt kinyírom.