𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫34🍓

Jungkook szemszögéből:

Egy cellában ébredtem.
Nyakamon egy vas nyakörv, testemen láncok.
A hátam jéghideg falhoz simul pont olyanhoz mint ami alattam van.
Egy hideg nyirkos helyen vagyok, ráadásul sötétben és leláncolva.
Tényleg. Most jutott csak eszembe. Yoo ordítása.Vagy csak képzeltem? Mielőtt elájultam... Hallottam az üvöltését. Vajon ők jól vannak? De lehet csak azért üvöltött, hogy ott van Tae. Bár... Kétségbeesettnek hangzott. Akkor... Ők is itt vannak valahol? Remélem nem...

Egy óriásit ordítottam teljes erőmből. Ha itt vannak, meghallják és válaszolnak. Ha meg nem jön válasz remélhetőleg nem kapták el őket és nincs nagyobb bajuk.
Már megint én okoztam a bajt. Ha ott maradtam volna velük és nem balhézok, akkor talán meg tudom védeni őket.

-Faszom! -csaptam a földbe így nagy lámccsörgést okozva.

Nem jött válasz az üvöltésemre és ez egyszerre jelent jót és rosszat. A jó, hogy nincsenek itt és mindig rendben van velük. A rossz, hogy elkapták őket, csak nem ide hozták őket, vagy itt vannak, csak eszméletlenül, vagy mégresszabb...

Mit tehetnék most? Mondjuk ha... Ha ki sikerülne szabadulnom körülnézhetnék, hogy hol is vagyok, és megnézhetném itt vannak e a többiek. A vadászok vagy meg akarnak ölni, vagy ki tudja. A lényeg, hogy a vadász sosem jelent jót, főleg ha leláncolva vagy egy vadászcsoport pincéjében.

Végülis... Valódi Alfa vagyok. A láncok nem lehetnek akadály.
A láncaim erőből kezdtem kirántani a falból, de nem sikerült. Elment az erőm. Mi van velem? Miért nem bírtam széttörni a láncokat?

Mégnagyobb erővel kezdtem rángatni, de nem szabadultam ki, csak azt értem el ezzel, hogy kifáradtam, így lihegve ültem le a hideg padlóra.

Hogy tudnék kiszabadulni innen? -ez a kérdés foglalkoztatott órákon keresztül, mikor az asszem cellám ajtajának zárjának kattanását hallottam meg.

Fejem azonnal a hang irányába fordítottam, ahonnan láncok csörgésére lettem figyelmes.

-Mozdulj már! -ordította az egyik idegen hang, majd egymás után dobálták be a farkasokat.

Illatukkal a farkasfű keveredett, de így is kivehető volt jellegzetes illatuk.

Menta... Napraforgó.... Vattacukor... Kamilla... Barack...és E.. Eper....

-Ne... Ne ne ne! Srácok!! -próbáltam feléjük menni, de a láncok nem engedtek el a fal mellől.

-Keljetek fel. -csörgettem láncaim egy ideig, míg egy sárga szempárat meg nem láttam.

-Tae? -szólítom meg.

-Tae az eszed tokja. -lihegi Yoongs. De... Miért sárga a szeme?... Nem lehet...

-A szemed.. -kezdek bele, de félbeszakít.

-Sárga lettél... -csúszik egy másik test felé.

-Nem... Nem lehet. Miért pont most. Nem nem és nem! -próbáltam kitörni a láncaim közül. Ismét.

-Chim ébredj... -suttogja Yoo gondolom párjának aki mellé kúszott.

-Kelj fel. -suttogja tovább, de nem mozdul.

-Hát elkaptak... -nyílik ki egy vörös szempár Yoongiékra nézve, majd rám vezeti tekintetét.

-Kook. Hál istennek, hogy nem esett bajod.

-Miért izgat téged, hogy nem esett bajom?!? Nem tűnt fel neked, hogy már megint miattam vagyunk bajban? Itt vagyunk az Isten háta mögötti helyen láncra verve és te annak örülsz, hogy élek?? Térj már észhez Nam! Már megint én basztam el mindent! Nem kellene ennyire gondolnod rám, vagy nem is tudom mit csinálsz! -ordítottam az alfának.

-Nem a te hibád, hogy itt vagyunk. A vadászok ránk találtak volna akkor is ha nem mész el és leszel ideges. Nem tehetsz róla. -köhög a végén, majd körülnézve keresni kezd valamit vagy inkább valakit.

-Jinie... -kúszik oda az egyik farkashoz.

-Jimin kelj már fel kérlek! -sírta már szinte a menta és ölébe vette Jimint, majd arcára simítva sírt felette.

-Kelj fel... -simít a Vattacukor hajára.

-Hmm? -nyitja ki kék szemeit.

-Oh Vattacukorkám, tudod mennyire megijesztettél? -dőlt sírva Jiminre.

-Nyugi Yoo. Jól vagyok. -mosolyodik el Jimin, majd lassan felkelve körülnéz.