𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫47🍓

"-Akkor őt nyírom ki. -ránt vállat és már meg is indult volna, de megint visszafogtam."

-Nem. Félreérted. A vadászok farkasfüvet adtak Yoonginak és meghalt volna, de Jiho segített és kivéreztette, így már nincs benne a farkasfű. -magyaráztam.

-Aha. Akkor ha jól értem az a csaj ott Jiho és megmentette Yoongit.

-Igen.

-De akkor miért kuporog ott egyedül? Nem is köszöntétek meg neki? -néz végig rajtunk.

-Hát. Még nem. -vakarja meg tarkóját Nam.

-Mentségünkre először azt hittük megölte Yoongit. -emeli fel két kezét Jin.

-Jiho... -közeledik meg elsőként Jimin a lányhoz. -Köszönöm, hogy megmentetted Yoongit. Nagyon de nagyon hálás vagyok neked. -ölelte meg szorosan a szőke farkast a vattacukor, mire a lány mosolyogva ölelt vissza.

-Sajnálom... Sajnálom, hogy megijesztettelek először... Én... Tényleg csak segíteni akartam... Tudom milyen nehéz lehet nektek most bízni bennem... Csak bizonyítani akartam hogy...hogy megbízhattok bennem... -néz végig rajtunk könnyes, duzzadt szemekkel a lány. Oh szegénykém...én meg még leordítottam... Tényleg nem tett semmi rosszat...

-Sajnálom, hogy úgy leordítottalak...-sétálok én is Jihohoz, majd beszállok Jimin mellé és én is átölelem.

-Mindannyian köszönjük neked, hogy megmentetted. -sétál hozzánk Nam is, majd utána a többiek is, és egy nagy csoportos ölelésbe fogunk mi heten Yoongi kivételével, kinek vérző sebeit lekötöttük a pólóink ujjával és nadrágunk aljával, így most szakadt rövid gatyába és mondhatni ujjatlanban vagyunk. Kicsit mint az ősemberek, de ez most lényegtelen. Már csak az az egy problémánk maradt, hogy a vadászok elkaptak minket és valószínűleg ki fognak nyírni minket.

-Tényleg. Kook. Jimin. Vallattak titeket? -fordulok a két farkashoz az ölelkezés végén.

-Aham. -bólintanak egyszerre.

-Miről? -kapja fel fejét Nam.

-Engem arról kérdeztek egyfolytában, hogy hanyan vagyunk és hogy tesók vagyunk e.-kezdi Jimin.

-Engem is. -bólint Kook.

-És? -száll be a beszélgetésbe Jin.

-Én nem mondtam semmit...-tördeli kezét Jimin.

-Hát...én azt mondtam, hogy barátok vagyunk és...és a végén hazudtam. Azt mondtam, hogy csak mi heten vagyunk. -válaszol Kook visszafojtott levegővel, mire mind megkönnyebbültünk. Lehet valamit elmondott ugyan, de nem mindent és hazudott is, így a város és családaink biztonságban vannak.

-Sajnálom, hogy mondtam nekik bármit is...nem bírtam már hallgatni Jimin fájdalmas üvöltéseit és... féltem ha nem mondok semmit, olyan lenne, mintha valamit nagyon titkolnánk és...és...-kezdett sajnálkozóan mentegetőzni Kookie.

-Jól tetted, hogy ezt mondtad. Ne törd magad. -veregeti meg Nam a vállát elismerően.

-Már csak arra kéne egy terv, hogy kijussunk innen. -szólalok meg egy kis csönd után.

-Két alfánk is van, ami azt jelenti, hogy szerveződhetünk két falkába, így erősebbek leszünk és kijutunk. -vigyorog boldogan HoSeok.

-Jiho neked megfelel, ha lesz négy bétád? Pontosabban Tae, Hobi, Kook és Yoongi. -fordul a lány felé Nam.

-I-igen...De...sose volt még falkám...legalábbis nem emlékszem rá... Mi van ha elrontok valamit? Egyáltalán hogyan lesznek a bétáim? Azt hogyan kell csinálni? -kezd el aggodalmaskodni Jiho.

-Nyugi, nem nagy ördöngőség a dolog. -simít a lány vállára HoSeok.

-Igazából neked semmi dolgod. A többiek ha behódolnak akkor csak hagy nekik és összekötődtök. A lényeg, hogy a négy omegának, vagyis még csak három, amíg Yoo fel nem kel, el kell fogadnia az alfájának és neked is őket bétáidnak, így kialakul egy kötelék és már egy falka lesztek. -magyarázta el a menetét Nam.

-Oh...értem. De ha nem fogadnak el? -aggódik tovább Jiho.

-Nyugi. Mi elfogadunk alfánknak. -hunyja le Hobi sárga szemeit, majd egy fél perc múlva mikor kinyitja azokat, már kéken világít fel.