𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫41🍓

Taehyung szemszögéből:

-Várjatok már egy kicsit. -szólalt meg végül Jin. -Oké, hogy lehet Kook beszélt, de mégis miről? Miről hallgathatták ki?

-Ez egy jó kérdés... -gondolkozom el.

-Gondolom arról, hogy hányan vagyunk és hol vannak a többiek. -ránt vállat Nam, már amennyire a láncok hagyták neki.

-De ha Kook köpött...-kezdett bele Jin, de Hobi félbeszakította.

-Sosem tenne ilyet.

-Akkor sem, ha megkínozzák? -kételkedett Nam. -Nehogy félre értsétek én bízom Kookban és tudom, hogy nem árulna el minket, de a folytonos fájdalomnál megesik, hogy beindul a túlélési ösztön és magát menti először. Lehet ígértek is neki és...

-Akkor sem. -vágott közbe ismét HoSeok.

-Nem hagytad, hogy befejezzem. Tehát. Lehet nem a saját irháját akarta menteni, hanem mondjuk olyat mondtak neki, hogy abbahagyják Jimin kínzását, vagy elengednek hetünket. Vagy pont fordítva. Azt is mondhatták neki, hogy ha nem köp, akkor mindünket megölnek. -fejtette ki NamJoon és így már tényleg logikusabb volt.

-Akkor sem annyira hülye, hogy az igazat mondja. -ráztam meg a fejem.

-Lehet gyorsan kellett döntenie és nem jutott eszébe a hazugsági lehetőség. -cáfol meg Jin.

Már folytattuk volna tovább a beszélgetést, mikor újra nyílt a cella ajtaja.

Én az ölemben fekvő Csokoládét egyből magamhoz szorítva hátrébb húztam a bejárattól, ahogyan Hobi is cselekedett Jiminnel, Jin pedig Nam elé sietett. Yoongit senki nem védte, hisz távol volt az ajtótól és közel Namhoz, így Jin mondhatni elé is állt.

Mind beálltunk tehát védekező pózba, de feleslegesen, ugyanis most nem elvittek tőlünk valakit, hanem egy új számunkra idegen farkast hoztak.

Az illata levendula, ez kétségtelen, de egyenlőre csak hosszabbra hagyott kócos haját és sebes testét lehetett látni. Gyenge volt és a földön hurcolták be láncokkal ellátva, de neki nem csak kezein és lábain voltak, hanem nyakán is és jóval vastagabbak, amit nem nagyon értek. Törékeny és vékony teste van. Szinte csak csont és bőr. Izmoknak nyoma sincs és termete is apró. Minek kellhet ennyi lánc neki?

A talán eszméletlen farkast a földre dobták, ki rongykét esett a kőre, majd a vadászok mint akik jól végezték dolgukat sétáltak ki.

Mikor az ajtó bezárult a többiekkel egyszerre néztünk össze. Ki lehet ez? Barát vagy ellenség? Jó vagy rossz? Nem ismerek senkit aki levendula illatú lenne.

-Ő is farkas...közénk való. -mondta suttogva HoSeok, mire Jin, Nam és én rá pillantottunk.

-Nézzük meg a sebeit. A végén még elvérez. -folytatta suttogva és lassan megindult az ismeretlen felé.

-És ha ellenséges falkából való? -kérdez vissza Jin.

-Akkor sem hagyhatjuk meghalni. -ellenkezik Hobi vissza sem nézve ránk.

-De mi van, ha... -kezdek bele, viszont Joon elcsitította.

-Hagyd, hagy mentse meg.

A Napraforgó illat egyre felerősödött, ahogyan az ismeretlen felé közeledett, így mi is lassan megindultunk mögötte.

-Hmmm...-halljuk meg hirtelen az idegen hangját, mire megtorpanunk.

Lehet farkas, viszont ez nem ilyen egyszerű. Nálunk farkasoknál is úgy van mint az embereknél. Vannak szövetségesek és ellenséges falkák. Ha ő egy ellenséges falka tagja akkor most vagy félnünk kell, vagy nem kellene segítenünk rajta. De az is lehet, hogy ő nem kérne a segítségünkből.

-Hé...jól vagy? -kérdi suttogva Hobi a levendula illatútól, ki lassan hunyorogva kinyitja szemeit.

Ahogyan egymás szemébe nézett a két farkas a Napraforgó és a Levendula illat úgy terjedt szét az egész cellában.

--------
Na? Van ötletetek hogy ki lehet a levendula? (Sosem fogjátok kitalálni, de azért kíváncsi vagyok de holnap úgyis kiderül egy kisebb része😌💜)