𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫65🍓

*Jelenben NamJoon szemszögéből:*

-Azta... Őszinte részvétem. -mondja halkan Kook miután elmeséltem neki az aznapiakat.

-Kössz... -sóhajtok nagyot. -Na de akkor már mindent tudsz. Ezután az eset után anyáék mosolyogva fogadták alfaságom, de nem volt őszinte. Bennük volt, hogy megöltem Jobut... Láttam a szemükben. Még a mai napig is látom. Néha elfeledem, de mikor eszembe jut mindent elront. -magyaráztam.

-Sajnálom. De nekünk akkor miért nem mondtad el? -simogatja a hátam Kook.

-Jimin és Jin tud róla, hisz az alfájuk vagyok és érdeklődni kezdtek még mikor találkoztunk, amikor aztán a bétáim lettek már muszáj volt nekik elmondanom, de ha nem kérdezik nem szívesen hozom fel, ha pedig érdeklődnek is próbálom elterelni a témát. De lényegtelen.

-Pedig nekünk is elmondhattad volna. Egyébként pedig nem ugyan az a kettőnk esete. Én feleslegesen öltem meg Minhot, viszont neked volt okod megölni a papádat. Ő kérte és nem volt más választásod.

-Azt hitted megölte Hobit. Egyértelmű, hogy nekimentél. Csak benned volt a szemet szemért fogat fogért elv. -felelem egyszerűen.

-Attól még rosszul érzem magam. -sóhajt nagyot Kook.

-Ez lesz az... -mondom ki hangosan mikor végiggondolom a dolgokat.

-Mi van? -néz felém értetlenül JungKook. Ha hallotta volna amire gondoltam most értené.

-Megvan mit kell tennünk. Bizonyítani fogok Jobunak. Követem az elveit. A vadászokat elcsaljuk a várostól ellentétes irányba, majd egyeszkedünk velük. Megmutatjuk nekik hogy nem vagyunk vérengző vadállatok. -magyarázom.

-Dehát mégis mivel lehetne meggyőzni őket?

-Visszük a kicsiket. -jelentem ki. Igazság szerint még nem gondoltam végig a dolgolat, de biztosan szavakkal nyerek ellenük.

-Mi? Te megzakkantál? Nem elég, hogy mi meghalunk, még a tesóinkat is vigyük veszélybe??? -kérdi felháborodottan Kook.

-Igazad van. Lehet őrültség, de emberek. Vannak érzelmeik, érzéseik. Ha meglátják mennyire ártatlanok vagyunk, talán leállnak. Visszük a kicsiket és anyáékat. Ha a vadászok családosok és mi sem váltunk farkas alakba, akkor sikerülhet. -felelem.

-De ha mégse sikerül, mind a családainkal halunk. Lehet nem az egész város, de bármi megtörténhet. Túl kockázatos. Nem akarom, hogy bajotok essen. Biztos van más megoldás. -próbálkozik Kook.

-Tudsz jobbat? -sóhajtok nagyot.

-Nem... De csak van valami.

-Menjünk vissza. Vitassuk meg a többiekkel. -kelek fel a kőröl és vele együtt meg is indulok vissza a kunyhóba.

-----

-...Szóval ez a helyzet... -fejezem be a JungKookal már elhangzottakat. Vagyis egy részét. Joburól nem meséltem, csak a tervemet. Mégsem szétkiabálni való.

-Ti ezt komolyan így tervezitek? Hobi, te elméletileg halottnak vagy híve, Jungkook neked pedig... -kezd bele Jeongin, de Woojin oldalba löki, hogy inkább ne folytassa.

-Nekem pedig halott a családom, tudok róla. -fejezi be Kook letörten.

-Nem így értettem... -feleli Jeongin bűnbánó tekintettel.

-Lényegtelen. Majd becsapódok valakikhez, vagy nekem amúgy 'tök 8'. -feleli JungKook mintha nem is ütötte volna szíven a dolog.

-Lehetsz nálunk, de tényleg kockázatos ez a terv... -szólal meg Tae.

-Igen az. De csak így tudjuk végleg elcsitítani a vadászsereget. Ők a legnagyobb szervezet, ezt már évszázadok óta miattuk kell rettegnünk, pedig nem is tettünk semmit. -szólalok fel mindenkit meggyőzve. Ha őket sikerül, a vadászokat is sikerülni fog. Sikerülnie kell.

-Biztos ami biztos mi is a környéken leszünk, ha nem gond. Bajszagot érzek. -int felém Chan.

-Akkor holnap megkezdjük az akciót. Most pedig mindenki pihenje ki magát. -adom ki mindenkinek a tervet. Tehát holnap dől el minden...