𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫78🍓

NamJoon szemszögéből:

-Tae! Tae mondj már valamit!!! -rázza Jimin a vállát.

Azt hittem minden rendben és végre haza mehetünk, viszont útközben jöttek a vámpírok.

WooJin Jacksont vette célba, hisz vérzett, azonban JungKook ellökte onnan, így a vámpír fogai az ő bőrébe mélyedtek bele.

Ezután időnk se volt odamenni és leszedni róla, megjelentek a többiek is, és ugyan úgy JungKooknak estek. Azt hittem megbízhatunk bennünk... De most... Nem értem miért tették. Tudom, hogy vér meg minden, de Kook nem egy random személy. Ők is ismerik. Még a bosszú gondolata is felötlött bennem, hogy azért teszik ezt, mert Kook megölte a barátjukat, azonban mikor Chan felém nézett és ordítva kérlelt, hogy tűnjünk el, tudtam, hogy nem az amire gondolok. Ha maradtunk volna, mi lettünk volna az ösztöneik következő áldozata, így egy kiút maradt. Menekülünk.

Természetesen mivel Kook a barátunk, így az is felötlött bennem, hogy meg kell mentenünk, viszont két ok is volt, ami miatt a menekülést választottam jobb megoldásnak. Az egyik, hogy a vámpírok friss vérhez jutottak, tehát erősebbek és nem tudnánk úgy elintézni őket, hogy ne ejtsünk halálos sebet és nagy eséllyel mi is több veszteséget szenvedünk. A másik, hogy JungKook utolsó pillantása meggyőzött. Tae keservesen ordított JungKook pedig fájdalmasan nézett felénk...  Mégis azt sugallta, hogy meneküljünk, ráadásul nem is akárhogyan. Kook szemei vörös színben izzottak. Újra igaz Alfa lett. Ezek szerint nem azért lökte félre Jacksont, mert Jiho apja, vagy mert hősködni akart volna, hanem mert nem akart neki rosszat. Annak ellenére, hogy Jackson miatt vagyunk ott ahol most vagyunk, nem akart neki rosszat, és saját élete árán is megmenti ős ellenségét is. Tényleg hű az igaz alfaságához. Rászolgált erejére.

Ezután tehát elhúztuk onnan a maga elé bámuló Taet, aki akárhányszor szólítgattuk nem mozdult.

Most is pont ez van. Amilyen gyorsan és messzire csak tudtunk rohantunk el egy talán biztonságos helyre, és azóta próbálunk kezdeni valamit Taehyungal, de csak meredten bámul maga elé, könnyes szemekkel.

-Jimin, hagyd. Valószínűleg sokkot kapott. -guggoltam Tae elé. -Hagynunk kell egy kicsit, hogy feldolgozza a történteket...-próbáltam érzelemmentesen egy megállapítást elmondani, de nem nagyon ment. JungKooknak nagyon, de nagyon kevés esélye van a túlélésre. Még ha csak egy harapás lenne, de neki kiszívták a vérét. Nyolc vámpír vetette rá magát. Az egyetlen reményünk, ha Bang Chan tudja fékezni valahogyan magát és a többieket is, mielőtt teljesen megölnék.

-Hmm...Joonie...-ránt ki gondolatmenetemből egy fáradt hang, amire egész nap vártam.

-Jinie. Itt vagyok. Minden rendben. Fáj valahol? Jól vagy? -ugrok páromhoz.

-A...aham. -bólint lassan, majd segítek neki felülni.

-Hol..hol vagyunk? Mi van a vadászokkal? -néz körbe. -És...hol van JungKook? Minek van itt Jackson? -teszi fel sorra a kérdéseket.

-Nos...a vadászok ellen győztünk, azonban JungKook...mikor hazafele tartottunk a vámpírok rátámadtak. -mondtam el egy nagy sóhaj kíséretében.

-Mi? AZOK a vámpírok, akik a barátaink? A szövetségeseink? Akik csak segítettek? -csodálkozik el.

-Igen ők...-hajtom le a fejem. -Vámpír ösztöneik és szükségleteik nekik is vannak...

-Miért...? Miért kellett ott hagyni? Miért pont Ő!!??? -ordítja váratlanul Tae, de még mindig csak egy irányba néz.

-Biztos...biztosan minden rendbe jön. -fordul Tae felé Hobi, így egy percig abbahagyva Jiho sebeinek lekezelését.

-Hogyan? Hogy jöhetne minden rendbe? Vámpír vacsi lett belőle! Pont mikor már minden jóra fordult! -kiabál keservesen Tae, az eper illata pedig csak úgy terjeng a levegőben, mit Jimin amint észrevesz, szoros ölelésbe vonja az elkeseredettet.

De...végül is igaza van...Hogy lehetne ezek után minden rendben? Hogy lehettem ilyen szörnyű vezető? Segítenem kellett volna rajta...Az én hibám...minden az én hibám...
Nem tudtam mindenkit megvédeni...