𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫26🍓

"-Szerintetek? Szakad az eső, így felerősödnek a szagok. Nekünk kell előbb rá találnunk."

Yoongi szemszögéből:

-Hogy érted, hogy előbb...? -kérdi Jimin remegő hangon.

-Szerinted? Ez már nem a farkasok területe, hanem az embereké. Ahol ember ott vadász is van. -válaszolja JungKook és annyira igaza van, de ez csak nagyobb félelmet kelt mindannyiónkban.

-Ne szóljunk inkább egy tanárnak? Így ti is veszélybe kerültök... -hátrál vissza Nam.

-Múltkor sem volt jó vége Kook. -rázza fejét Jin.

-Akkor ti ne gyertek. Az én falkám jön. -feleli Kook és ez annyit tesz, hogy én és ő biztosan megyünk.

-Ne csinálj megint nagy hülyeséget Kook. -kiabál utánunk Nam.

-Oké, hogy te életveszélyes magán akcióba kezdesz, de Yoot ne keverd bele! Bajotok eshet! -ordítja Jimin, mitől összeszorul a szívem.

-Nyugi Csibe. Én estem túlzásba. Vissza kell hoznunk. -fordulok hátra Chimhez, majd egy lágy csók után ott hagyom őket Kookal az oldalamon. Vagyis inkább én vagyok Kook oldalán.

Az eső egyfolytában szakad, és már bőrig ázunk, így Kookról is lemosta a parfümöket, tehát mindent ellepett az erős csokoládé illata, de epret sehol sem találtunk, viszont a miénk egyre csak erősödött.

-Kook. Túl erős a szagunk. A vadászok így könnyen ránk találhatnak. -változok vissza ember alakba. Ja igen. Egyébként farkas alakban szeljük az erdőt.

-De meg kell találnunk. Akkor te menj vissza. Én nem hagyom el ezt a nyamvadt erdőt míg meg nem találom. -fejezi be mondatát, de amint elhalkul mocorgást hallunk az egyik irányból, amerre mindketten oda kapjuk a fejünket.

Nem vadász. Az nem lenne ilyen gyors. Valami, vagy valaki az, aki iszonyat nagy sebességben közeledik felénk. Akár vámpír is lehet.

Összes figyelmünk a gyorsan közeledő felé összepontosítottuk, ami egyre csak jött és jött.

Már nincs messze. 100 méterre.

50 méter...

És itt van!

Orrunkat elöntötte az eper illata és egy rohadt gyorsan futó Tae jelent meg mellettünk világító szemekkel farkas alakban.

-Futás! -jelez nekünk, és megindulunk vele együtt.

Fogalmunk sincs, hogy mi üldözi, de az biztos, hogy nem viccből menekül.

Minden erőmet bele kellett adnom, hogy tudjam tartani az alfámmal a lépést, de így Tae lemaradt. Ő ezerszer gyengébb nálunk, hisz nincs falkában, így nincs kiből energiát gyűjtenie.

Csak rohantunk és rohantunk, míg vissza nem értünk a szálláshelyre, hol nagy erővel berontottunk a szobába és fáradtan változtunk vissza, majd ültünk le a padlóra.

-Mi történt? Jól vagytok? -siet mellénk Jimin.

-Csodásan. -válaszolok, mire Chim egy csodás csókban részesít. Oh, igen. Ez hiányzott nekem egész délután.

-Mi történt? -jön közelebb Jin és Joon is.

-Fogalmam sincs. Tae? -néz Kook a hevesen eper illatot árasztóra, kinek még mindig sárgán világítottak szemei kezét pedig oldalára szorította.

-Baj van? -siet JungKook mellé.

-Nem dehogy. Vadászok voltak. Megláttak. -görnyedt be mégjobban az omega.

-Eltaláltak igaz? Mutasd. -utasította Kook, de Tae megrázta fejét.

-Tae mutasd meg, kérlek. Hadd segítsek. -erősködik tovább Kook mialatt mind köréjük gyűlünk.

Tae még mindig nem mozdul csak szemeit összeszorítva liheg egyre jobban, így Kook megfogja két vállát és lassan hátára dönti a másikat.

-Mutasd. -veszi le Tae kezét oldaláról, amiből elég erősen folyt vére.

Kook szeme pillanatok alatt világít fel pirosan és válik aggódóvá.

-Ki kell venni a töltényt. -fordul Namhoz Kook.

-És miért rám nézel? -értetlenkedik Joon.

-Te tervezel orvosnak menni, nem? Vedd ki belőle. -sürgeti a másik alfát az alfám.

-Jó, de nem lesz fájdalom mentes. -térdel Tae mellé Nam.

-Azt én megoldom. -bólint Kook.