𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫85🍓

-Szia Jackson. -sétálok le a pince lépcsőjén, minek alján meglátom egy vas ágyban a vadászt. Keze a falhoz van láncolva, ágya mellett egy étellel teli tálka, de látszik rajta, hogy nem lett hozzá nyúlva. A felnőtt férfi árnyéka lett önmagának. Kuporogva ül alvóhelyén, haja és egyéb szőrzete megnőtt, súlya viszont olyan egynegyedére csökkenhetett, így csont és bőr szinte teljes teste. Csoda, hogy még él. Én például egyetlen egyszer sem láttam még enni, pedig hetente egyszer biztosan jövök ide a többiekkel.

-Hol hagytad a barátocskáid? -néz végig rajtam gúnyosan.

-Most csak én jöttem. -dőlök neki a vele szemben lévő falnak.

-Áááá...szuper. Gondolom papolni jöttél, hogy milyen jók is a farkasok, nem igaz? -forgatja meg szemeit.

-Nem. Igazából nem róluk akartam beszélni. Sőt, hegyi beszéddel sem készültem. A véletlen műve, hogy ma ide tévedtem. -felelem teljes higgadtsággal.

-Ahaaa...Akkor kérlek kussolj. Eleget dumáltatok már mind. Nem elég, hogy fogva tartotok, de még nyálaskodtok is.

-Hát lehet. Szegény te. Csak egy ártatlan ember vagy, aki meg akarta menteni a családját és az embereket tőlünk vadállatoktól, nem igaz? Csak véletlen kinyírta a saját feleségét és most a lányát is ki akarja. Minket nevezel gyilkosoknak, pedig te vagy az. Képzeld, van egy lányod és egy mostoha fiad. A fiatalabbiknak napi szinten töröd össze a szívét, azzal ahogyan viselkedsz, a másik pedig árvaházba lett rakva, mert te cseszel rá, ő mégis meglátogat téged heti szinten. Észre sem veszed a sok utálkozástól, hogy a saját családodat teszed tönkre. Boldog lehetnél a két gyerekeddel egy szép családiházban a városban, de te azért is elrontod az egészet. Felnőtt létedre...apa létedre úgy viselkedsz mint egy óvodás. A városban élő 5 évesek fejlettebbek nálad.  Ha jönnek ember turisták, gond nélkül befogadják őket, és egyszintűként kezelik a másokat is.

-Aha. Király. Még valamit? -mér végig.

-Lenne. Mert te egy fasz apa vagy és nem fogadod örökbe a mostoha fiad, nekem kell halálra dolgoznom magam, hogy meglegyen a pénz egy házra és felnevelhessem a barátomat. A te fiadat, mert te nem vagy képes az apa szerep betöltésére. Lehet azt hajtogatod, hogy undorodsz a farkasoktól, de már te sem hiszed ezt el. Valójában magasat utálod amiért ennyi ideig hazug képet kergettél, és nem bírsz megbocsátani magadnak azért, amit tettél. -fejezem be mondandóm. -Hagylak gondolkozni ezen. Ha úgy döntenél, hogy változtatni akarsz, sohasem késő, csak szólok. Jiho még mindig vár az apjára. Rád. -mondom még mielőtt felérek a lépcső tetejére, majd elhagyva a pincét, hagyom magára gondolataival.

Ahogy kiléptem a nyirkos helységből és bezártam magam után az ajtót, a bejárattól származó hangok ütötték meg fülemet.

-Oh. Szia JungKook.-szól ugyan onnan Jiho hangja. JungKook? Mégis mit keres most itt? Vasárnap van, nem ilyenkor szoktunk jönni ide.

-Kook? -megyek a kunyhó bejáratához.

-...Szia Nam. Hogy hogy itt? -néz csodálkozva.

-Csak beugrottam, te?

-Szintúgy. -bólint. -De..baj van? -mér végig, mire gombóc nő a torkomban.

-Mi...miért kérded? Nincs semmi. -próbálom elterelni a dolgot, de egyre erősödő illatom mindent elárul. -Jin szakított velem...-nyögtem ki végül, szemeim pedig egyből könnybe lábadtak. Sosem akartam ezt a szót hallani, vagy kimondani, mai nap viszont kétszer is hallottam...egyszer az Ő szájából, egyszer pedig a sajátomból...