𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫14.🍓

TaeHyung szemszöge:

Az ajtó kilincse lenyomódott, majd a szobát elöntötte a napraforgó illata.

Egy fiú lépett be az ajtón, arcán nagy mosollyal, de ahogyan meglátta a többieket, lentebb ment mosolya és inkább szégyenkezően hajtotta le fejét, mintha félne a többiek véleményétől, míg azoknak kidülledtek szemeik és tátott szájjal néztek maguk elé.

-Nem. Ez lehetetlen... Hogy? Láttam... láttam ahogyan. -gyűlnek Jimin szemeiben a könnyei.

-Ez valami vicc? -fordul dühösen a mellette levő vámpírvezérhez Nam, szemei pedig vörösen világítottak, de az csak mosolyogva rázta meg fejét.

-Ez nem lehet. Hisz láttuk...-hátrált fejetrázva Jin.

-Mi ez az egész és ki ez itt? -kérdezte dühösen Yoongi egy vámpírt megszorítva ruhájánál fogva. Nekem pedig kezdett összeállni a kép. Ez az a barátuk, aki meghalt két hete? A napraforgó...

-Té-tényleg...tényleg te vagy az? -kezdett lassan közeledni felé Jimin. Szemei kéken világítottak és az eddig lehajtott fejű is felemelte fejét, így láthatóvá vált kék könnyező szeme.

Ezalatt Jimin odaért hozzá és lassan végignézte, majd szemeit kezdte vizsgálni, mire a napraforgó illatú elmosolyodott.

-Tényleg te vagy az! Hobiiii!!!! -ugrott nyakába Jimin és zokogva ölelte a másikat.

Erre a kijelentésre a másik három is odakapta tekintetét, majd lassan odamentek, végignézték és szorosan magukhoz ölelték.

Akkor tényleg ő a halott barátuk. De... hogy nem halott???

-Hogy? Hogy lehetséges ez? -könnyeztek a többiek. Milyen megható pillanat...

-Dehát láttam... Láttuk, ahogyan meghaltál. -távolodott el Yoongi egy aprót a fiútól.

-Igen. Baleset volt. De ők megmentettek. -fordul mosolyogva a nyolc vámpír felé.

-Mi? Dehát ők öltek meg. Az egyikőjük kiszívta a véred. -forog értetlenül Jin is egyszer a vámpírok egyszer pedig HoSeok felé.

-Csak a mérget szívta ki... -mosolyodik el féloldalasan.

-De annak a méregnek mégiscsak beléd kellett kerülnie, nem? -kérdi Yoongi értetlenkedve.

-Igen... Az egész úgy volt, hogy amikor verekedésbe kezdtetek, én is csatlakoztam, de ügyetlen voltam és belekaptam a saját nyakamba. -vakarja kínosan tarkóját meséje közben. -Nem nagyon, de így is vérezni kezdett, amit Minho megérzett... Ömmm....-fordult a vámpírok felé, így mind rájuk kaptuk tekintetünket.

-Minho...nos sose volt túl jó önkontrolja és lehete megharapta mókuskát, de utána amint észbekapott a mérget kezdte kiszívni belőle, hisz mégis csak egy bétáról van szó, aki nem bírná ki a mérget... éééss...ezt látta meg az alfátok...ezután minden következett magától...-sóhajtott nagyot a vérszívó.

-Tehát...HoSeok végig nálatok volt, amíg mi azt hittük, hogy halott vagy? -kérdezte felháborodva Yoongi, de akiktől a választ várta, csak lehajtották a fejüket, így a menta illatú Hobi felé fordult.

-Meggyászoltunk! Síremléket állítottunk neked! Megsirattunk és vagy százezerszer elátkoztuk a vámpírokat és magunkat a halálod miatt, mialatt életben voltál, csak valahogy erről minket is elfelejtettél tájékoztatni?!! -kiabálta dühösen, majd elrohant, Jimin pedig szorosan követte.

-Bocsi srácok... Hamarabb akartam jönni, de tényleg, csak...csak... -itt nem tudta folytatni, mert elsírta magát, majd ismét a vámpírbandára nézett, amiből immár egy másik szólalt meg.

-Idő volt mire újratermelődött rendesen a vére, hisz pont mint annál az alfánál -mutatott Kookra- ki lett szívva szinte az összes vére, hogy ne legyen benne méreg. Emellett mi marasztaltuk ennyi ideig... Min... szóval, hogy.... a volt barátunkra emlékeztetett... -mosolyodott el halványan a vérszívó fiú.

Eddig nem sokat értettem a jelenségekből, de azt levágtam, hogy a halottnak hitt napraforgó él és a vámpír csákók nem akarnak senkit kinyírni, így megnyugodva próbáltam megtalálni az elvesztett fonalat, amit még útközben hagytam el valahol a mókuska elnevezésnél és a Minho névnél.