𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫38🍓

Már éppen jobban szemügyre akartam venni a tetoválást, hogy biztosan anyát látom e, mikor Jackson hirtelen szembefordult velem, így elvéve tőlem a lehetőséget, hogy jobban megnézzem.

-Oh, ne mond már, hogy ismerted? -kérdi nevetve miután egy ideig pofámat bámulta.

-Elméletileg felnőtt ember vagy, mégis gyerekesebben viselkedsz nálam... -állapítottam meg az igazságot.

-Tehát ismerted. -vigyorog büszkén.

-Nem hiszem. Szerintem csak szar a tetoválód. -forgatom meg szemeim.

-Megeshet. Akarod hallani, hogy hogyan nyírtam ki? -néz rám csillogó szemekkel.

-Te kurvára hülye vagy. -állapítom meg halál komoly fejjel.

-Most miért? Tök jó a story és a végén én nyerek mint mindig. -húzza ki magát elégedetten.

-Azért, mert elméletileg az ős ellenséged vagyok. Tudod. Egy farkas. Minek akarsz te nekem mesedélutánt tartani? Vagy csak a csicskáid nem hallgatják meg amit mondani akarsz? -húzom fel egyik szemöldököm.

-Kussolj!! -ordítja, majd belevág vállamba.

-Aucs. -szorítom kezem a sebre, Jackson pedig hahotázni kezd. Oké, szerintem teljesen reális, ha azt mondom minden vadász egy nagy idióta. Ha ő a vezető, milyen lehet már a többi???

-Figyu, ha elengedsz minket... -kezdek bele, hátha tényleg ennyire hülye, de egy vágással elhallgattat, míg megfájlalom másik vállam is.

-Hé, ezt most miért kellett? Még be se fejeztem amit mondani akartam. -háborodtam fel. Tudom, hogy most talán nem így kellene beszélnem vele és hogy paráznom kellene elméletileg, de az csak neki adna örömet és a vége ígyis úgyis ugyan az. Miért ne húzhatnám kicsit az időt?

-NE. BESZÉLJ. -emeli torkomhoz a kést. Ez igen. Bekeményített.

-Mit akar... -kezdtem bele, de most sem tudtam befejezni, mert a penge élét torkomhoz nyomta.

-Mondom kuss legyen. -nézett szemeimbe.

Ebbe meg mi ütött? Hírtelen normális lett, vagy mi?
Na de mindegy is. Bólintottam neki egyet, hogy megértettem, így a kést elhúzta nyakamtól, majd egy szerkentyűt vett elő. Mint valami kocsikulcs vagy olyasmi.

Megnyomta a gombot a bennem lévő cucc pedig összezárult. Az érzésre természetesen szemeim felvilágítottak és fel is ordítottam.

-Mih ah...feneh..? -nyitom ki lassan összeszoríott szemeim majd Jacksonra vezetem.

-Mondtam, hogy kussolj. -monda egyszerűen, majd megfogta a bennem lévő rúd vagy micsoda végét és egy nagyobb rántásra kihúzta belőlem.

-Aaaaaaahhh!!!! -feszült ívbe a hátam az érzésre, majd görnyedve dőltem a földre. Hát ez enyhén szólva is kurvára fájt.

-Na most, hogy megszabadultunk a hátráltató tényezőtől térjünk is a tárgyra. -forgatja mondata közben a kezében lévő kést, én meg csak értetlenül néztem rá.

-A többi szarházi a tesód? -veti hozzám kérdését egy szemforgatást követően.

-Nem szarháziak!!! Farkasok és a barátaim! -jelentettem ki szúrós tekintettel ránézve.

-Oh... Nem vagytok tesók? Ez azt jelenti, hogy legalább hét farkascsalád van valamerre a közelben. -virul fel a vadász, s eme kijelentése után meghallottam Jimin segélykérő üvöltését. Fájdalmas volt... Bajban van.

-Mit csináltok vele?! Őt hagyjátok békén! Kínozz engem ha mersz, de a többieket hagyd! -ordítottam dühösen.

-Hohó! Milyen kis védelmező valaki. Értem már miért lettél igaz Alfa. Csak kár, hogy mégsem voltál olyan jó. -hajtja le száját, szomorúségot szimulálva, mire Jimin újra üvöltött.

-Mi a fenét csináltok vele? Még gyerek! Hogy bánthatjátok!? Hagyjátok abba! -kiabáltam láncaim feszegetve.

-Te is gyerek vagy és ezt pont leszarjuk. Farkasok vagytok és kész. Meg kell halnotok. Minden farkasnak meg kell halnia. Mellesleg ugyan azt csináljuk vele, mint veled. Kérdéseket teszünk fel neki. Ha nem válaszolsz, bünti jár. -von vállat.

-Miért? Miért jó ez nektek? Miért kell megkínozni? Miért nem öltök meg egyszerűen? Legalább akkor nem szenvednénk!!!

-Jaj de butus valaki. Ha megölünk titeket, ki fog minket elvezetni a többi farkashoz? Egyikőtök csak köpni fog. -vigyorog Jackson.