Szerelmi leckék

3.

*Jimin pov.*

Egy-két percig kellett csak keresnem Jungkookot. Megláttam, ahogy épp bemegy a tanáriba. Sóhajtottam egy nagyot. Tudnom kell, hogy mit csinál ott. Nem tudom miért, de túl kíváncsi vagyok. Csak remélhettem, hogy rajta kívül nincs odabent senki.

Lassan sétáltam oda a tanárihoz. Ügyeltem arra, hogy ne tűnjek gyanúsnak. Amikor pont nem járt arra senki, akkor benyitottam a tanáriba. Csak Jungkookot láttam. Be akartam menni oda, mikor valaki a vállamhoz ért. Ijedten becsaptam az ajtót, és megfordultam. Az ügyeletes tanárral találtam szembe magam.

- Leskelődünk a tanáriban? - kérdezte. Villámlott a tekintete.

- Én csak... - próbáltam magyarázkodni, de semmi sem jutott az eszembe.

Mögöttem nyílt a tanári ajtaja, de nem mertem megfordulni. Megéreztem egy kezet a vállamon. - Mi folyik idekint? - érkezett mögülem egy mély hang.

- Ez a fiú leskelődött a tanáriban. - nézett újra rám az ügyeletes.

- Teljes képtelenség. - válaszolt a Jungkookhoz tartozó hang. - Én hívattam ide. Elmehet. - mondta, mire az ügyeletes el is ment.

Hangosan felsóhajtottam. Nem hiányzik egy figyelmeztetés. A mögöttem álló a felkaromra fogott és behúzott a tanáriba. Ijedten néztem fel rá.

- Ne próbáld meg letagadni, hogy leskelődtél. - szólalt meg halkan, de idegesen. - Legközelebb nem foglak megvédeni.

- Most sem kellett volna. - mondtam neki, de a mondat végére elcsuklott a hangom.

- Most ugye nem fogsz sírni? - kérdezte már inkább aggódva. Megráztam a fejem. - Rendben. Menj vissza a terembe, és ne leskelődj utánam. Délután megyek. - kitolt a tanáriból, és becsukta utánam az ajtót.

Lassan visszasétáltam a terembe. Becsengőre értem vissza, de most kivételesen nem vártam meg, míg odaér hozzám a tanár. Szótlanul leültem a helyemre, és egyből mutattam Jinnek, hogy ne kérdezzen semmit.

Csendben ültem végig az egész órát. Alig dolgoztam valamit. A matekkal ismét meggyűlt a bajom, mert Jungkook elterelte a figyelmem.

Végül túléltem az iskolát és a kávézót is. Már csak a korrepetálást kellett. Az volt a probléma. Ha Jungkook nem, akkor én fogom felhozni véletlenül a leskelődés témát. Én viszont nem akartam erről beszélni. Elég kínos, hogy egy tanár megmentett egy másiktól, utána pedig ő is lecseszett. Fura napom van, az biztos.

Gondolataimból a csengő rázott fel. Egyből mentem is, hogy kinyissam az ajtót. Jungkook egy biccentés után besétált a konyhába. Sóhajtva mentem után, miután becsuktam az ajtót. Adtam neki egy pohár vizet, igaz, nem kérte. Leültem elé, és előszedtem a cuccomat, hogy kaphassak végre egy feladatot. Ahogy megkaptam dolgozni kezdtem.

Egyikünk sem szólt semmit. Jungkook most mosoly nélkül nézett rám, de miután leellenőrizte a feladatokat, mindig megeresztett egy mosolyt. Már meg akartam szólalni, mikor ő tette.

- Miért akartál leskelődni? - tette fel a kérdést, amit valójában én akartam.

- Nem tudom. - válaszoltam. - Csak olyan furcsán viselkedett. Tudni akartam, miért. Ezért mentem maga után.

- Sosem tudtad elviselni, ha szigorú vagyok. A te nyelveden fogalmazva, egy paraszt. - folytatta. - De akkor miért nem tudod elviselni, ha kedves vagyok?

- Mert fura és új. - kezdett elszabadulni bennem a pokol. - Ne haragudjon. Csak tudni akartam, miért.

- Egyszer majd megtudod. - mosolyogva simított a fejemre. - De még ráér. Csak ezentúl ha akarsz valamit, akkor bátran gyere oda. Ne leskelődj, mert legközelebb tényleg nem foglak megvédeni. Rendben?

- Igen, uram. - hajoltam meg kicsit a széken.

- Zárt körökben tegezhetsz. - mondta, majd újra a könyvemet kezdte nézni.

- Akkor csak hívjam úgy, hogy Jungkook? - kérdeztem fura tekintettel.

- Nyugodtan. - visszaadta a könyvet, és rámutatott egy feladatra. - Ez lesz mára az utolsó.

Elkezdtem, de újra kérdeznem kellett. - Ugye nem haragszik meg rám, ha mégsem tegezem? Elég fura lenne.

- És ha megharagszom? - hajolt közelebb hozzám. - Mit teszel akkor?

Közelségétől zavarba jöttem, de nem tudtam elhajolni. - Lenne szíves hátrébb menni kicsit?

- Mi van, ha nem? - hajolt közelebb mosolyogva.

Hangosan és gyorsan kapkodtam a levegőt. - Kérem. - becsuktam a szemem.

Egy percig biztosan csukva volt a szemem. Végig tudtam, hogy Jungkook még közel van, hisz éreztem, ahogy levegőt vesz. Nem akart mozdulni. És nem is mertem kinyitni a szememet, mert úgy éreztem, hogy az idő alatt csak közelebb jött hozzám. Szinte éreztem, ahogy az orra az enyémet súrolja. Féltem, hogy vajon mit akar tenni, de nem mertem megszólalni se.

- Jungkook, kérlek. - suttogtam. Elfelejtettem magázódni, és gondoltam, hogy ettől majd hátrál egy kicsit.

- Ne félj. Nem bántalak. - finoman az arcomra simított. Éreztem, hogy távolodik. De nem ment túl messzire. - Csak a nevemet mondd. Újra és újra.

Vettem egy nagy levegőt. - Jungkook, Jungkook, Jungkook. - mondogattam. De nem éreztem, hogy távolodna tőlem.

- Nyisd ki a szemed. - adott újabb utasítást.

Lassan kinyitottam a szemem. - Jungkook. - mondtam ki utoljára. Egyenesen a szemébe néztem bele. Még mindig közel volt hozzám. - Mit művelsz? - felejtettem el újra a magázást.

- Semmi rosszat. - suttogta újra közelebb hozzám.

- Hagyd abba, kérlek. - remegett meg a hangom. - Könyörgöm.

Jungkook mosolyogva adott egy forró csókot a homlokomra, majd hátradőlt. Hangosan felsóhajtottam. Megfogtam a pulton heverő pohár vizet, és az egészet megittam. Félve néztem bele Jungkook szemébe. Ő csak mosolygott rám.

- Miért csinálta ezt? - tértem magamhoz.

- Csináld meg azt a feladatot. - hagyta figyelmen kívül a kérdésem.

- Ezek után? - kezdtem kiborulni. - Menjen haza!

Jungkook még mindig mosolygott. - Holnapra csináld meg. Majd leellenőrzöm. - felállt, és meg akarta simítani a fejemet. Résen voltam, így egyszerűen felpattantam, hogy ne érhessen hozzám. - Holnap találkozunk. - ezzel kiment. A következő pillanatban pedig az ajtó hangosabb csukódását hallottam. 

Idegesen ültem vissza matekozni. Nehezen tudtam megcsinálni a feladatot, mert mindig Jungkook jutott eszembe. Végül idegesen arrébb hajítottam a cuccomat, és átültem a nappali kanapéjára filmezni. Egyre biztosabb voltam abban, hogy utálom Jungkookot. Zavaró, hogy nem hagy tanulni. Azt hittem korrepetálni akar, nem pedig kizökkenteni engem a mindennapjaimból. 

- Gyűlölöm. - motyogtam magam elé. Ez is csak úgy kiszaladt a számon. - Miért csinálja ezt velem? Szerteszét rombolja az életem. 

Jó darabig dühöngtem magamban. Valamilyen szinten reméltem, hogy Jungkook még ott állt az ajtóban, és végighallgatta, ahogy kiabálva szidom őt. Elegem volt már belőle, pedig még nem sokat beszélgettünk. Konkrétan senki sem tud róla semmit sem. De ha még egy ilyet művel, akkor szólok az igazgatónak, hogy privát körökben zaklat engem.