27.

512 32 1
                                    

*Jimin pov.*

Sokkolt Taehyung kinézete. Az egész arca sebes volt. A szája sarka még mindig vérzett egy kicsit. A szeme alatt egy hatalmas vöröses-lilás folt volt. Az orra is be volt kicsit dagadva. Tudtam, hogy Jungkook megverte, de hogy ennyire? Úgy nézett ki szegény, mintha utcai bunyón vett volna részt. Ahogy tanárom arcát láttam, hirtelen megint haragudni kezdtem Jungkookra.

- Gyerekek, a mai óráimon azt csináltok, amit szeretnétek. - ült le a tanáriasztalhoz.

Mindenhonnan lehetett hallani a kérdéseket, hogy vajon mi történt a tanárral. Én voltam az egyetlen, aki tudta, de próbáltam olyannak tűnni, mint aki szintén nem tudja. De mikor Jinre néztem, ő úgy nézett ki, mint aki tudja. Vagy, legalábbis tőlem várja a választ.

- Jungkook megverte. - suttogtam neki.

- Ez komoly? - nyíltak nagyra a szemei.

- Igen, komoly. - bólintottam. - Tegnap Jungkook áthozta az anyagokat, akkor láttam, hogy sebes az arca. Megkérdeztem, ő elmondta.

- De miért verte meg? - kérdezett rá Jin arra, amire nem akartam válaszolni. Sóhajtottam egy nagyot. - Gondolom, be kell avatnod abba a dologba, ami nem létezik.

Vettem egy nagy levegőt. - Elmondok mindent, ha senkinek nem adod tovább.

- Nem adom tovább, ne aggódj. - tette egyik kezét a szívére. - Eddig egyetlen titkod sem került ki a birtokomból.

- Rendben, megbízom benned. - kezembe vettem a telefont. - Üzenetben mondom el, a többiek úgy biztos nem hallják.

Mindent leírtam Jinnek szóról szóra. Hogy tetszem Jungkooknak is és Taehyungnak is, és hogy emiatt verekedtek. Hogy csókolóztam Jungkookkal, hogy vigyázott rám, mikor beteg voltam. Hogy két plüsst is kaptam tőle. Minden egyes eseményt elmondtam, és még Jin kérdéseire is válaszoltam.

- Kérek egy napot, hogy feldolgozzam. - tette le a telefont, mikor már nem volt több kérdése.

- Bármennyit adok. - tettem le én is a telefont. - Csak ne mondd el senkinek.

- Nem fogom nyugi. - röviden megölelt.

Miután Jinnel kidumáltuk magunkat, videót kezdtem nézni a telefonomon. Kaptam pár Instagram értesítést, természetesen mindet Jungkooktól. Kivételesen nem mosolyogtam rajta, mert haragudtam rá. Mikor pedig már eléggé belemerültem a videókba, kaptam egy üzenetet. Azt hittem, Jungkooktól jött, de kiderült, hogy nem. Taehyungtól jött. Idegesen megnyitottam a beszélgetést.

Jimin: Mit akar?

Taehyung: Mi ez a stílus? Haragszol?

Jimin: Igen, haragszom. Miért kellett verekednie Jungkookkal?

Taehyung: Ő ütött először.

Jimin: De minek ütött vissza?

Taehyung: Megvédtem magam.

Jimin: Nem látszik. Na jó, hagyjon engem békén.

Folytattam a videónézést. Nem foglalkoztam Taehyung további üzeneteivel. Nem éreztem magam olyan állapotban, hogy higgadtan tudjak neki válaszolni. De ő jó pár percig nem adta fel, csak mikor egy bosszús pillantást vetettem felé. Picit megijedt tőlem, ezért inkább mást kezdett el csinálni.

Amint kicsöngettek, én kimentem a teremből, és meg sem álltam a tanáriig. Bekopogtam, majd egyből be is nyitottam. Jungkook ott ült a szokott helyén, és dolgozatot javított. Odaléptem hozzá, és vártam, hogy rám nézzen. De nem tette.

Szerelmi leckékWhere stories live. Discover now