Szerelmi leckék

8.

*Jimin pov.*

Sokkot kaptam. Komolyan, sokkot kaptam. Elengedtem Jungkook karját, és léptem egyet hátra. Jungkook összeszorította a szemét, és elfordította a fejét. Talán már egyből megbánta, hogy kimondta. Én pedig még mindig nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Összevissza dadogtam, mint akinek szájzára van.

- De... Tessék? - dadogtam nehezen.

- Menjünk órára. - tért ki a kérdés elől. Megfogta a cuccait, és kilépett a tanári ajtaján.

Utánanéztem. Még mindig képtelen voltam elhinni, amit mondott. A számra fogtam hirtelen, mert újra elkezdtem érezni rajtuk Jungkook ajkait. Álltam ott legalább fél percig, mire lassan elindultam kifelé. Már majdnem kiléptem az ajtón, mire beleütköztem Jungkookba. Ő csak kikerült, és letette a cuccait az asztalára. Egy pillanatra ránéztem, de aztán siettem a terembe. Ahogy benyitottam, mindenki engem kezdett bámulni. Hátranéztem egy pillanatra, hátha Jungkook miatt bámulnak. Szerencsére nem, de megláttam őt a folyosón közeledni, ezért gyorsan a helyemre mentem. A helyemen eltakartam az arcomat, mert könnyezni kezdtem kicsit.

Mikor Jungkook belépett, nem volt nála cucc. Leült a helyére, és egy pillanatra rám nézett. Én is a szemébe néztem, de csak egy pillanatra. A számra fogva fordítottam el a fejem.

- Csinálhattok, amit akartok, csak halkan. - mondta Jungkook lehangoltan. Elővette a telefonját, és azt kezdte nyomkodni.

Mindenki csendben ünnepelni kezdett. Előkapták a telefonjukat, és nyomkodni kezdték. Még mellettem Jin is. Én csak meglepetten néztem Jungkookra. Egy pillanatra ő is rám nézett, de utána tovább nézte a telefonját. Én is elővettem a sajátomat, de csak a feloldott képernyőt néztem. Folyton Jungkookra tévedt a szemem. Egy idő után inkább elkezdtem videót nézni. Már szinte teljesen elfelejtettem a tanáromat, mikor kaptam egy üzenetet. Eléggé meglepődtem, mert az üzenet Jungkooktól jött. Nagy nehezen rászántam magam, hogy megnézzem.

Jungkook: Megbeszélhetnénk?

Ennyit láttam összesen. Tanáromra néztem. Ő is engem nézett, bűnbánó fejjel. Megint a számra fogtam. Vagy egy percen keresztül szemeztünk. Én közben végig a válaszon gondolkodtam. Nem tudtam, hogy beleegyezzek-e a beszélgetésbe. Már válaszolni akartam, mikor Jin megütögette a vállam. Egyből ránéztem, és Jungkook azonnal kiment a fejemből.

- Miért nézitek ennyire egymást? - kérdezte mosolyogva.

- Mi nem is nézzük egymást. - pillantottam az engem bámuló Jungkook felé. Újra a számat kezdtem piszkálni. Jin elhúzta a kezemet, de én egyből visszatettem azt a számra.

- Mostanában egyre többet piszkálod a szádat. - mosolygott tovább.

Letettem a kezem a combomra. - Na és? - visszanéztem Jungkookra.

- Szerintem tetszik neked Jungkook. - mondta halkan, hogy a tanár ne hallja.

Felé kaptam a fejem. - Tessék? - emeltem fel a hangom

- Jimin, halkan. - szólt rám Jungkook, mire ránéztem.

- Elnézést. - fogtam újra a számra. Fél percig még piszkáltam kicsit, mikor eszembe jutott Jin. - Francba. - letettem a kezem. - Hidd el nekem, hogy ő nem tetszik nekem. Csak a tanárom. - szögeztem le. A szemem sarkából láttam, hogy Jungkook fájdalmas tekintettel sóhajtott. Ránéztem, és megráztam a fejem, ezzel utalva arra, hogy nem akarok beszélni. Jungkook bólintott egyet, és a telefonját kezdte nézni.

Megsajnáltam kicsit Jungkookot. A tanáriban láttam rajta, hogy nehezére esett elmondania, hogy mit érez. Én pedig elég rosszul, sőt szörnyen reagáltam. Utána pedig még beszélni sem akartam vele. Már el akartam kezdeni a videónézést, mikor értesítésem jött. Azt hittem, Jungkook írt, de nem. Instagram értesítés volt. Megnéztem, mi az. Valaki lájkolta az egyik képemet, az a valaki pedig Jungkook volt. Hirtelen elmosolyodtam. Ránéztem, de ő csak a telefonját bújta, de a szája sarkában bujkált egy apró mosoly. Egy pillanatra elgondolkodtam. Megnyitottam a beszélgetésünket. Épp írni akartam, mikor Jin kuncogva nézett rám.

- Méghogy nem tetszik. - mosolygott elvetemülten.

- Befejeznéd? - kiáltottam suttogva. - Nem tetszik.

- De te tetszel neki. - böködte a vállamat.

Csak megráztam a fejem. Videót kezdtem nézni. De minden percben a tekintetem Jungkookra tévedt. Olyankor mindig elkezdtem piszkálni a számat. Az óra vége felé már vérzett is kicsit. Mikor a nyelvemmel próbáltam lemosni a vért a számról, ránéztem Jungkookra. Ő elnyílt ajkakkal bámult engem. Kicsit furán éreztem magam tőle. Inkább elnéztem, és folytattam a szám tisztítását. Jin közel hajolt hozzám.

- Valaki nagyon néz. - suttogta, miközben Jungkookot nézte.

Visszanéztem Jungkookra. Tovább bámult engem. Egy pillanatra Jinre nézett, mire ő visszanézett a telefonjára. Jungkook újra rám nézett. Újra furcsa érzésem lett tőle. Ahogy Jungkook szemébe néztem, még távolságból is hatalmas ködfelhőt láttam benne. Megint a számat kezdtem piszkálni, de egyből el is kaptam a kezem, mert nem kicsit fájt. Ahogy visszanéztem Jungkookra, ő hirtelen megrázta a fejét, és a homlokánál megtámasztotta a kezével. Nem értettem hirtelen, hogy mi baj van. Üzenetben meg is kérdeztem. Ő megnézte, mit írtam, de nem reagált semmit. Egy pillanatra rám is nézett, de nem válaszolt semmit. Inkább folytattam a videónézést.

- Most komolyan, nem tetszik? - kérdezett Jin újra.

- Nem, nem tetszik. - néztem rá. - Miért nyaggatsz ezzel?

- Mert már csak 15 perc van az órából, és te egész órán őt nézted. - bökött oldalba. - És ő is folyton téged néz, biztos, hogy tetszel neki.

- Nem tetszem neki. - vágtam hozzá, és részben komolyan is gondoltam. Az egész talán csak fizikai vonzalom, és egy kis idő után elmúlik. Legalábbis nagyon reméltem, hogy így lesz. Elég, sőt, nagyon fura lenne, ha valóban tetszenék neki. Á, nem! Biztos, csak fizikai vonzalom. Ugye?

- Akkor miért bámul ennyire? - kaptam újabb kérdést. Kezdtem érezni, hogy bőgni fogok.

- Mit tudom én? - néztem vissza tanáromra. - Akkor sem tetszem neki.

- Rendben. - nézett vissza Jin a telefonra. - Magadnak hazudsz, de rendben.

Meredten néztem a tanáromat. Még mindig engem bámult, egyre szomorúbb arccal. Végül kezembe vettem a telefont, és írtam neki, hogy ne bámuljon. Miután megnézte, még vetett felém egy pillantást, majd máshova kezdett nézni. Folytattam a videónézést. Egy darabig ment anélkül, hogy Jungkookra néztem volna. Ekkor egy csattanást hallottam felőle, amire nem csak én figyeltem fel. Mindenki Jungkookot kezdte nézni.

- Minden rendben, uram? - kérdezte valaki az osztály túloldaláról.

- Persze. - sóhajtott Jungkook, majd felnézett a kérdezőre. - Van kedvetek jövő órán kimenni az udvarra?

- Igen, uram! - kiáltotta mindenki, engem leszámítva. Én értetlenül néztem körbe, miközben a még mindig a vérző számat piszkáltam. Végül Jungkookra néztem, de ő csak egy érzelemmentes pillantást vetett felém.

- Rendben, akkor kimegyünk. - mosolygott a többiekre, majd újra felém pillantott, de akkorra már eltűnt az arcáról a mosoly. Picit megráztam a fejem, de Jungkook nem foglalkozott vele. Elhatározta, hogy kimegyünk az udvarra. Nem volt értelme ellenkeznem.