Szerelmi leckék

14.

*Jimin pov.*

Hatalmas sokk ült ki az arcomra. Nem számítottam rá, hogy Jungkook felajánlja, hogy fürödjünk együtt. Jungkook még nevetgélt egy kis ideig. De ahogy meglátta a meglepett arcomat, felfogta, hogy mit mondott. A szája elé kapta a kezeit.

- Ah, basszus! - fogta fel. - Ne haragudj, nem akartam. Nem gondoltam komolyan. Vagyis komolyan gondoltam, de... Ah, fenébe! - fejére fogott.

- Én... - szólaltam meg nehezen. - Én azt hiszem, hogy mégis elmegyek fürdeni. - lassan felálltam. Megtettem egy lépést, de térdre estem.

- Segítsek? - szólt mögülem Jungkook.

- Nem kell! - válaszoltam hangosabban. - Megoldom. - felálltam, és a fürdőbe siettem. Becsuktam az ajtót, nekidőltem, és lassan lecsúsztam a földre. A szívem megállíthatatlanul vert. Sehogy sem tudtam megnyugtatni magam.

Miután tüsszentettem egyet és éreztem, hogy egyre rosszabbul vagyok, nehezen felálltam. Ledobáltam magamról a ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Nagy váltás volt a meleg víz a hideg után, ezért pár pillanatra kirázott a hideg. Gyorsan lefürödtem, mert egy idő után kezdtem szédülni és rosszul lenni. Fürdés után átöltöztem a kedvenc pizsimbe, és visszamentem a szobámba. Jungkook nem volt ott, de nem is izgatott. Bebújtam a takaró alá, nyakig betakaróztam, de még így is megfagytam.

Jungkook pár percen belül belépett a szobába. - Oh, Jimin... Ennyire fázol? - letette a tálcát az éjjeliszekrényre, és leült mellém. Én meg sem tudtam szólalni. Jungkook a homlokomra tette a kezét, de egyből el is kapta. - Nagyon forró vagy. - tűrte el tincseimet az arcomból. - Valahogy le kellene vinni a lázadat.

- Hogyan? - suttogtam.

- Egyelőre gyógyszerrel. - vett egyet a kezébe, és felém nyújtotta. Felültem kicsit, és bevettem a gyógyszert. - Ha reggel sem megy lejjebb, akkor a hideg fürdő a megoldás.

- Hideg? - kezdtem aggódni. - Mindjárt megfagyok.

- Nem most akartam. - felém nyújtotta a tálcát. - De most enned kell valamit.

- Nem megy. - dőltem vissza a párnára.

- Kérlek. - simított a hátamra. - Csak pár falatot, hogy jobban legyél.

- Legyen. - lassan felültem. Kezembe vettem a tálcát, és enni kezdtem. Pár falatnál nem ment több, azok is nehezen. Visszaadtam Jungkooknak a tálcát, és visszabújtam a takaró alá.

- Ehettél volna még. - simított a fejemre.

- Nem megy. - suttogtam.

- Pihenj egy kicsit. - adott egy puszit a forró homlokomra. - Reggel találkozunk. - lekapcsolta a villanyt, és lassan kiment a szobából.

Pár órán át próbáltam elaludni, de végig csak forgolódtam. Nagyon fájt a fejem, és hányingerem is volt. Jungkooknak igaza volt, nem kellett volna kimennem az esőbe. Nagyon fáztam, pedig már két takaró is volt rajtam. Akartam szólni Jungkooknak, de semmi hangom nem volt. Kimásztam az ágyból, és lementem a földszintre. Jungkook a kanapén fekve telefonozott. Odasétáltam a kanapé elé, és csak néztem rá. Ahogy észrevett, felült.

- Minden rendben? - kérdezte halkan.

- Nem tudok aludni. - suttogtam, mert nem volt hangom.

- És mit csináljak? - felállt, hogy egy szintbe lehessen velem. - Csináljak neked teát?

Bólintottam. Jungkook adott a homlokomra egy puszit, majd kiment a konyhába. Amíg ő teát csinált, addig leültem a kanapéra. Jungkook ideiglenes takaróját magamra terítettem, csak az arcomat lehetett látni. Messziről néztem, ahogy Jungkook a konyhában teát főz egy kevés fénnyel, hogy engem ne vakítson el. Ahogy kész lett, kiöntötte a teát egy bögrébe, és kihozta nekem. Egy szomorkás mosoly után elvettem tőle. Ahogy beleittam, máris jobban letten kicsit.

- Köszi. - suttogtam.

- Nincs hangod? - guggolt le elém. Megráztam a fejem. - Ne aggódj, jobban leszel reggelre. - simított az arcomra, mire picit elmosolyodtam.

- Nem akarok beteg lenni. - könnyeztem be. - Nem vagyok jól, nem tudom, mit csináljak.

- Naa, ne sírj. - leült mellém, és szorosan megölelt. - Egy-két napon belül jobban leszel. De addig is vigyázok rád. - nyomott egy puszit a hajamba. - Idd meg a teát, aztán feküdj le aludni.

- De nem tudok aludni. - bámultam rá könnyes szemmel.

- Ne aggódj, majd megoldjuk. - adott egy újabb puszit. - Idd meg a teát.

Mosolyogva iszogattam tovább a teámat. Miután megittam, Jungkook kivitte helyettem a bögrét a konyhába. Mire visszaért mellém, én addigra már elfeküdtem a kanapén. Jungkook mosolyogva guggolt le a kanapé elé, és az arcomra simított.

- Nem akarsz inkább az ágyadban aludni? - kérdezte halkan.

- De, persze. - próbáltam nyitva tartani a szemem.

- Felvigyelek? - mosolygott.

- Fel tudok menni. - suttogtam, de meg sem mozdultam.

- Akkor gyere. - felhúzott.

- Megyek már, megyek. - magam köré tekertem a plédet, és elindultam vissza.

- Látom, ma takaró nélkül alszom. - jött utánam Jungkook, és a vállamat átkarolva segített felmenni a lépcsőn.

- Jaa, persze. - visszaadtam neki, és bebújtam a takaró alá. Nyakig betakaróztam mindkét takaróval, csak a fejem látszott ki.

- Még mindig ennyire fázol? - ült le az ágy szélére. Bólintottam kicsit. Megint megéreztem Jungkook kezét a homlokomon. - Még mindig nagyon forró vagy.

- Csak pár óra telt el. - suttogtam halkan.

- Már két gyógyszert is vettél be, nem értem, miért nem hat. - tűrte el a hajamat a homlokomból. Rávezettem a tekintetem, láttam rajta, hogy aggódik. - Aludj egyet, reggelre majd biztosan jobban leszel.

- Maradj itt. - suttogtam.

- Itt maradok. - fogott mosolyogva a kezemre. - Megöleljelek? Talán úgy kevésbé fogsz fázni.

- Felőlem. - csuktam be a szemem. Alig voltam magamnál, nem érdekelt, ha Jungkook befekszik mellém.

Jungkook elengedte a kezem, és befeküdt mellém. Maga felé fordított, és szorosan megölelt. Egy pillanatra meglepődtem Mégis hamar megszoktam, így egy sóhaj mellett bújtam hozzá. Máris kevésbé fáztam. Aludni viszont nem tudtam. Folyton mocorogtam. Egyszer erre fordultam, egyszer arra. Próbáltam óvatosan, mert nem akartam felkelteni Jungkookot. De mikor hátat fordítottam neki, akkor rájöttem, hogy hátulról ölel. Egyből visszafordultam. Az sem volt a kedvencem, hogy rendesen ölelt, nemhogy még hátulról.

- Jimin, miért nem alszol? - szólalt meg Jungkook rekedt hangon.

- Nem megy. - suttogtam, mert még mindig nem volt hangom.

- Miért? - próbált Jungkook felébredni. - Még mindig fázol?

- Nem, elég meleg vagy. - suttogtam, de Jungkook elnevette magát. A mondatomnak dupla jelentése volt. - De nagyon fáj a fejem, meg szinte mindenem. Nem tudok aludni. - elsírtam magam.

- Jimin, drágám, ne sírj. - letörölte a könnyeimet. - Hozok neked gyógyszert. Ha az sem segít, akkor kitalálunk valamit. - egy hosszú puszit adott a homlokomra, majd kiment a fürdőbe.