Szerelmi leckék

4.

*Jimin pov.*

Másnap fáradtan ültem a teremben. Kivételesen tíz perccel becsengő előtt már ott voltam a helyemen. Nem akartam újra és újra Jungkook szemébe nézni. Nagy hátrány volt viszont, hogy hullafáradt voltam. Éberen sem tudtam mindig rendesen tanulni, nemhogy még fáradt is legyek. Minden órán majdnem elaludtam párszor. Legtöbb tanórámat Jungkook tanítja. Ő mindig járkál a padok között, így mindig rácsapott kicsit a padomra, hogy felriadjak. Mindezek tetejébe valamelyik szünetben félre is hívott. Fáradtan álltam elé.

- Mi bajod van, Jimin? - kérdezett rá. - Eddig minden órámon elaludtál.

- Csak fáradt vagyok. - dörzsöltem meg kicsit a szememet. 

- Nem aludtál? - kérdezgetett tovább.

- Nem sokat. - válaszoltam. 

- Miért? - kérdezett újra.

- Uram, nekem is van magánéletem. Ezt nem osztom meg magával. - rántottam meg kicsit a vállam. 

Jungkook vett egy mély levegőt. - Szenvtelen vagy. 

- A fáradság teszi. - mosolyogtam.

Vett még egy mély levegőt. - Jól tudod, hogy nem aludhatsz a tanítási órán. Már csak két órád van hátra, azt még bírd ki. 

- Maga talán ezt hiszi. - ellenkezdtem. - De órák után dolgoznom kell, utána meg korrepetálás. - mosolyogtam rá egy őrült módjára.

Még egy nagy levegő. - Jimin, fejezd be. - beszéde közben a nyelvével böködte a szája belsejét. Látszott, hogy ki fogom borítani. Ettől csak nagyobb lett a mosoly az arcomon. - Ma kihagyod a munkát, és nálam fogunk tanulni. Nem érdekel, ha nem tetszik. Ez lesz, és kész.

- Uram, én napibért kapok. - ellenkeztem. - Így is nehezen tudok megélni, ha kihagyok egy napot, akkor nem tudom, mi lesz. Talán kirúgnak.

- Majd én odaadom a pénzt. - ajánlotta, majd fogta magát, és kiment a teremből. Esélyt sem hagyott, hogy megszólaljak. Pedig szívesen megnéztem volna, hogy milyen az, ha kihozzák a sodrából. 

Fél percnyi gondolkodás után utánamentem. Időben elkaptam, mielőtt belépett volna a tanáriba. Magamon kívül voltam, így csak megragadtam a felkarját, és magam felé fordítottam. Ahogy megtettem, egy meglepett arccal találtam szembe magam. 

- Még nem végeztünk. - vágtam idegesen a fejéhez.

- Jimin, normális vagy? - karomra fogott, és behúzott a tanáriba. Ahogy meggyőződött róla, hogy bezárta az ajtót, letette a cuccait, és felém indult. Én hátrálni kezdtem, de a falhoz értem. - Legyen eszed, hallod? Bajod is lehet belőle, ha csak így magadhoz rántasz a folyosón. 

- Akkor sem végeztünk. - ellöktem magamtól, hogy ne jöhessen közel.

- Na jó, idefigyelj. - lépett közel hozzám, közben megragadta a csuklómat. Egyből rángatni kezdtem a kezem, de nem tudtam szabadulni. - A tanárod vagyok. Azt teszed, amit mondok, és nem ellenkezel. - halkult el, de kezdett ideges lenni. Tudtam, hogy baj lesz, ha kijön a sodrából. Bár inkább azzal foglalkoztam, hogy kiszabadítsam a kezemet.

- Nem parancsolgathat nekem csak úgy. - rángattam a kezem. - Eresszen el! Szóljak az igazgatónak?

- Tudom, hogy úgysem tennéd meg. - lépett közelebb. 

- Mit művel már megint? - szaladt ki a számon. 

Jungkook egyelőre nem mondott semmit. Azzal, hogy lépett felém egyet, egyenesen a falnak szorított. Hatalmas szemekkel néztem fel rá. Nagyon reméltem, hogy nem azt akarja csinálni, amire gondoltam. Tett felém még egy lépést. Már alig volt köztünk pár centi hely. Már a kezemet sem rángattam, inkább félve néztem Jungkook szemébe. 

- Jungkook. - mondtam remegő hangon. - Eressz el, kérlek.

- Máskülönben? - kérdezte. - Semmit sem tehetsz ellenem. Azt tehetek veled, amit akarok. - adott a homlokomra egy újabb forró csókot. Végül ellépett tőlem. - Azt teszed, amit mondok, világos? - kérdezte nyugodt hangon.

Behunyt szemekkel a homlokomra fogtam. - Meg vagy húzatva. - csúszott ki a számon, majd kicsit ellökve Jungkookot, visszamentem a terembe.

A terembe érve szó szerint leestem a székre. Kezemet a homlokomra szorítottam. A szívem olyan hangosan vert, hogy majdnem felrobbant. Talán még mellettem Jin is hallotta. Olyan volt, mintha mindjárt elsírnám magam, de ki voltam száradva. 

- Jimin, jól vagy? - érkezett mellőlem a kérdés. 

- Mi? - felkaptam a fejem. - Jaa, persze. Minden rendben, nyugi.

- Biztos? - nézett rám Jin aggódva. - Furán viselkedsz.

- És akkor mi van? - kaptam fel a vizet. Jin reakciója miatt visszavettem. - Bocsánat, csak nincsenek jó napjaim. De nem kell aggódnod, semmi bajom sincs. 

- Szóval ne kérdezgessek. - foglalta össze. - Nálad ez ezt jelenti. 

- Kösz, Jin. - röviden megöleltem. 

Ahogy Jint elengedtem, Jungkook lépett be a terembe. A látványától a homlokomon égni kezdett egy pont. Összeszorított szemmel kapkodtam a levegőt. Ez Jungkooknak nem tűnt fel, mert egyből elkezdte az órát. Jinnek viszont feltűnt, hogy nem vagyok valami fényesen. Feltette a kezét, Jungkook fel is szólította.

- Kikísérhetem Jimint a mosdóba? Nem érzi jól magát. - szólt mellettem Jin, mire hálálkodva felé néztem. 

- Majd én. - szólt Jungkook, majd rám nézve az ajtóhoz lépett. Láthatatlan mosollyal az arcán nézett rám. 

Lassan álltam fel a helyemről. Még lassabban indultam Jungkook felé. Mikor odaértem hozzá, rá se néztem, csak kisiettem a teremből. Jungkook a többiek lelkére kötötte, hogy maradjanak csendben. De egyből utánam jött. Hátulról fogott a két felkaromra, hogy meg tudjon tartani, ha elesek. Legalábbis én reméltem, hogy csak ezt akarta. Bekísért a mosdóba, ott pedig maga felé fordított.

- Minden rendben van? - nézett mélyen a szemembe. 

Nem mondtam semmit. Erőtlenül tettem két kezemet Jungkook mellkasára, ezzel eltolva őt magamtól. Ő még mindig aggódva nézett rám. Szerintem tudta, hogy mi miatt viselkedem így. Odaléptem a mosdókagylóhoz, és megmostam az arcomat. Jungkook mögém állt, és felkarjaimra fogott.

- Ne haragudj. - suttogta a fülembe. 

- Igenis haragszom. - mondtam halkan. - Elrontja az egész életemet. Miért csinálja ezt velem?

- Majd rájössz. - mosolygott. - Ma nem fogsz dolgozni, és megadom a pénzt is, amit szerezhetnél. - elengedett lassan, de közben végigsimított az egész kezemen.

Idegesen fordultam Jungkook felé. Mondhatni fújtattam. Eléggé megleptem, mert elég nagyra nyíltak a szemei. Közeledni kezdtem felé, mire ő hátrálni kezdett. A szemeim szó szerint szikráztak. Mikor Jungkook elérte a falat, én akkor sem álltam meg. A lehető legközelebb álltam hozzá. 

- Nem érdekel, mit akarsz, de nem fogom azt tenni, amit mondasz nekem. - köptem a szavakat az arcába.

- Jimin, hagyd abba. - szólalt meg Jungkook halál nyugodtan. - Valami az agyadra ment. Tudod mit? Menj haza, majd átmegyek hozzád, a pénzzel együtt.

- Nem vásárolhatsz meg. - emeltem fel a hangom. - Nem fogok hazamenni, dolgozni fogok, és többet nem fogsz engem korrepetálni. - soroltam fel a dolgokat. Jungkookot nem kicsit idegesítettem fel. Felemelte a kezét, és adott nekem egy pofont.