55.

398 27 0
                                    

*Jimin pov.*

Sokkot kaptam. Azt hittem álmodok. Ahogy rájöttem, hogy ez nem álom, a könnyeim lassan folyni kezdtek. Még mindig nem hittem el, hogy ez megtörtént.

Lassan bólogatni kezdtem. - Igen. Ezerszer is igen! - válaszoltam sírva.

Jungkook egy kisebbet sóhajtott, közben felállt. Elhúzta a bal kezemet a számtól, és felhúzta rá a gyűrűt. Csak jobban kezdtem sírni. Sokkoltak az események. Jungkook egy rövid csókot nyomott a számra, majd szorosan megölelt. Az ölelést viszonozva sírtam bele a mellkasába, ezzel eláztattam az ingét. Mikor Jungkook elengedett, már ő is könnyezett.

- Ne sírj, Jimin-ah. - törölte le a könnyeimet, de nem tudtam abbahagyni a sírást.

A gyűrűre néztem. - Ez gyönyörű. Honnan volt erre pénzed? - néztem vissza rá szipogva.

- Titok. - megpuszilt. - De amint látom, nagyon tetszik.

- Hogy ne tetszene? - még mindig sírtam, pedig próbáltam befejezni. Hirtelen Jungkook nyakába ugrottam, és kézzel lábbal öleltem magamhoz. Kicsit megleptem vele, de magához szorított. Belesírtam a nyakába.

- Drágám, fejezd be a sírást. - puszilt meg. Elengedett, hátha leszállok róla, de még mindig rajta lógtam, akár egy koalakölyök. - Nem akarsz rólam leszállni?

- Nem, nem akarok. - szipogtam.

- Csak egy-két percre. - leszedett magáról. Megfogta a kezemet, és arrébb húzott a domboldalhoz. Volt ott leterítve egy pléd, raja szétszórva egy adag rózsaszirom. Ahogy leültünk, magamhoz öleltem Jungkookot. - Jól vagy, édesem? - kérdezte mosolyogva.

- Nem tudom abbahagyni a sírást. Meghatottál. - engedtem el.

- Készültem rá, hogy sírni fogsz. - elővett egy tasak zsepit, és mosolyogva odaadta.

Elvettem tőle. - Olyan szívesen mondanám, hogy utállak, de nem megy. - kifújtam az orromat.

- Mindegy, mit mondasz, én akkor is szeretlek. - arcomra simított, és lágyan ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam a csókot.

Jungkook lágyan, érzékien kényeztette ajkaimat, amit én élveztem, így készséggel viszonoztam. Nyelvünk vad táncot járt, pedig a csók lassú volt. Mindketten nagyon élveztünk. Jungkook finoman simított végig a combomon. Mindketten picit belemosolyogtunk a csókba. Az ágyékom környékén Jungkook finoman belemarkolt a combomba, mire belesóhajtottam a csókba. Ő másik kezével az oldalamon felsimított, egészen az arcomig. Én a tarkójára vezettem a kezemet, és beletúrtam a hajába. Levegőhiány miatt kellett elhúzódnunk egymástól.

- Wao... - suttogtam. - Ez... ez...-

- Ne mondj semmit. - tette mutatóujját a szám elé. Elfeküdt a pléden, és magához húzott, Én a mellkasára feküdtem, és úgy néztem a tőle kapott gyűrűmet.

- Ez még mindig gyönyörű. - sóhajtottam nagyot.

- Te vagy gyönyörű. - hajamba puszilt. - Tényleg ennyire tetszik?

- Imádom. - mosolyodtam el. - De még mindig nem hiszem el.

- Valahogy én sem. - sóhajtott.

- Féltél megkérni? - néztél fel rá.

- Egy kicsit nagyon. - bólintott zavartan.

- Jaj, Jungkook... - sóhajtottam a fejemet rázva. - Már két éve járunk. Boldogan megyek hozzád.

- Már tudom, csak gondoltam, hátha kicsit korainak érzed még. - vonta meg a vállát.

- Talán már elmondhatom, hogy már legalább fél éve gondolkodom rajta, hogy mikor kérdezed meg végre. - dörzsöltem meg a tarkómat.

- Nagyjából én is azóta gondolkodom rajta, hogy megkérdezhetném. - mosolygott. - Később el is döntöttem, hogy megteszem. Bár eltartott egy-két hónapig, mire találtam gyűrűt.

- Mi tartott annyi ideig? - értetlenkedtem.

- Tökéletes gyűrűt akartam. - vonta meg a vállát. - Bármelyiket is néztem meg, nem láttalak magam előtt, ahogy elsírod magad és igent mondasz. - nevetett kicsit. - Egészen addig, amíg megtaláltam ezt, ami rajtad van.

- Nekem mindegyik tetszett volna. - mosolyogtam kedvesen. - Azért is odavagyok, ami a nyakláncomon van.

- Az csak egy sima gyűrű. - ellenkezett. - Az kevésbé annyira köt össze minket, mint ez. - fogta meg a kezem.

- Nekem mind ugyanannyira fontos. Tőled vannak. - megpusziltam az arcát, majd visszafeküdtem a mellkasára, és úgy néztem a naplementét.

Egy-két órán át még feküdtük ott. Semmit nem csináltunk, nem beszélgettünk, csak néztük a naplementét. Romantikus volt. Nem is akartam hazamenni. Már majdnem el is aludtam Jungkook mellkasán, mikor megrázott.

- Jimin-ah. - szólt halkan. Hümmögtem. - Lassan vége a naplementének, menjünk. Még van otthon egy kis dolgunk. - a lábam át volt vetve a derekán, így a combomra simított. A fülemhez hajolt, és halkan belesúgott. - Kívánlak.

- Remek, akkor menjünk. - felálltam. - Jössz?

- Persze, hogy jövök. - nevetgélve felállt. - Látom, felébresztett, amit mondtam. - elindultunk.

- Hogy ne ébresztene fel? - néztem rá. - Ez mindig felébreszt. - haraptam alsó ajkamba.

- Ezerszer kértelek, hogy ne csináld. - vett nagyobb levegőt.

- Beindítalak kicsit, mire hazaérünk. - átkaroltam a derekát, majd levezettem a kezem Jungkook fenekére, és picit belemartam.

- Basszus, Jimin-ah. - sóhajtott nagyot.

- Mi az, szépfiú? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem biztos, hogy eljutunk a házunkig. - megfogta a kezem, és magával húzott a kocsihoz.

A kocsiba beülve Jungkook szinte meg sem várta, hogy becsukjam az ajtót, elindult a kocsival. Nevetve néztem rá. Lejjebb vezettem a tekintetem, és láttam rajta, hogy nagyjából már sikerült felizgatnom. Kissé perverzen elmosolyodtam. Kezemet Jungkook combjára tettem, és felfelé kezdtem simítani rajta. Mikor elértem az ágyékához, ő hirtelen a kezemre fogott, ezzel lefogott.

- Nem hagyod, hogy hazafelé megoldjam a problémádat? - mosolyogtam ajkamba harapva.

- Ha megteszed, akkor vagy nekimegyek valaminek, vagy árokba hajtok. - szögezte le, de láttam rajta, hogy nagyon akarja, hogy megtegyem.

- Gondolom, nincs sok hely az alsódban. - simítottam oda, mire ő két lábbal taposott a fékre.

- Jimin, légy szíves, hagyd abba. - kapkodta a levegőt. - Lehet, hogy szétszakad az alsóm, de így nehéz vezetni. És otthon, az ágyban egyszerűbb lenne.

- Rendben. - elvettem onnan a kezem.

Az út további részében nem beszélgettünk. Jungkook kicsit gyorsan hajtott, gondolom, nem nagyon bírta ki. Igaz, az én alsómban sem volt olyan sok hely. Én kevésbé foglalkoztam Jungkook problémájával, bár előszeretettel hallgattam heves lélegzetvételét. Csak a kezemen lévő gyűrűt vizsgálgattam. Gyönyörű volt. Mosolyogva nézegettem, közben már megint könnyeztem kicsit.

Jungkooknak hála hamar hazaértünk. Én normális tempóban akartam bemenni a házba, főleg, hogy direkt illegettem magam Jungkook előtt. Emiatt ő kezemre fogva behúzott a házba. Amint becsukta magunk mögött az ajtót, nekiszorított. Picit meglepett, de miután felfogtam, elmosolyodtam. Lent magamhoz húztam Jungkookot, amitől mindketten felnyögtünk kicsit. Az előttem álló mohósággal tapadt ajkaimra. Egyből viszonoztam a csókot, amiben az elején nem sikerült tartanom a tempót, mert nem számítottam ilyen gyorsaságra. Jungkook a mohósága miatt felvett az ölbe, és úgy szorított az ajtóhoz. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ezzel magamhoz húztam, kezeimmel pedig a hajába túrtam. Mindketten kívántuk egymást.

Szerelmi leckékOnde histórias criam vida. Descubra agora