Szerelmi leckék

15.

*Jimin pov.*

Amíg Jungkook a fürdőben volt, addig próbáltam pihenni. Még azt sem vettem észre, hogy Jungkook hogy hívott az előbb. Csak az volt a célom, hogy ne betegség közben haljak meg. Mikor Jungkook visszaért, én már teljes egészemben a takaró alatt voltam. Ő húzta le rólam a takarót. Még mindig könnyes szemekkel néztem őt.

- Vedd be gyorsan, ha hatott, akkor talán tudsz majd aludni. - ült le az ágy szélére.

- Oké. - bólintottam, de nem mozdultam meg.

- Gyere, segítek. - megfogta a kezem, és segített felülni. Mikor elengedte a kezem, én nem tudtam vagy elfelejtettem megtartani magamat, ezért egyenesen Jungkook mellkasának dőltem. Tanárom elnevette magát. - Tartsd meg magad, Jimin.

- Bocsánat. - eltoltam magam Jungkooktól. Elvettem tőle a gyógyszert és a vizet, majd bevettem a gyógyszert. Letettem a poharat, és egyből visszadőltem a párnára.

- Na jó... - feküdt be mellém. - Most már aludnod kellene, elmúlt hajnali kettő. - húzott magához. - Ha két óra múlva is ébren leszel, akkor kelts fel.

- Rendben. - hozzábújtam. Fél órán át még biztosan ébren voltam, mikor kezdett hatni a fájdalomcsillapító. Nagyon megörültem neki, így lassan elaludtam.

***

Reggel őrült fejfájásra keltem. És nem csak arra. Mindenem IS fájt. Nyöszörögve fordultam Jungkook felé. Ő még mélyen aludt. A fájdalomtól könnyezni kezdtem. Finoman megráztam Jungkookot. Ő fél percen belül felébredt. Nagy nehezen megkereste a tekintetemet.

- Jimin, miért nem alszol? - kérdezte rekedt hangon. Az óra felé fordult, majd újra felém. - Még csak fél hét. Aludhatnál még nyugodtan. - kis ideig még nézte az arcomat. Nem válaszoltam neki, csak csendesen sírtam. - Miért sírsz? Minden rendben? - simított arcomra.

- Nem. - suttogtam sírva. - Mindenem fáj.

- Ah, istenem... - kezét a homlokomra tette. - Nagyon forró vagy. Muszáj lesz venned egy hideg fürdőt.

- Nem, nem akarom! - beszéltem hang nélkül. - Nagyon fázom. - suttogtam.

- Tudom, Jimin, de muszáj. - felült az ágyon. Kimászott mellőlem, és a kezét nyújtotta. - Kérlek, gyere. Utána majd jobb lesz.

- Rendben. - lassan kimásztam az ágyból. Kimentem a fürdőbe, Jungkook pedig jött utánam. Már le akartam venni a pizsimet, mikor rájöttem, hogy Jungkook is a fürdőben van. Inkább csak álltam, és könnyes szemekkel bámultam rá.

- Zavar, hogy bent vagyok, igaz? - kérdezett rá. Bólintottam egy aprót. - Ha egyedül is menni fog, akkor kimegyek.

- Akkor inkább maradj. - suttogtam.

- Vedd le a pizsidet, addig engedek vizet. - lépett a kádhoz.

Amíg Jungkook a hideg vizet engedte a kádba, addig én lassan levettem magamról a pólót és a nadrágot. Az alsómat persze magamon hagytam, így is elég, hogy csak az lesz rajtam, mikor Jungkook megfordul. Ahogy tanárom megfordult, hirtelen megkapaszkodott a falban. Még a nyála is kifolyt kicsit a szája szélén, de egyből letörölte. Én inkább csak fagyoskodtam, próbáltam nem törődni Jungkook tekintetével, ami szó szerint lyukat égetett belém. Ahogy Jungkook észrevette, hogy már majdnem jégkockává fagytam, megfogta a kezemet, és a kádhoz húzott.

- Gyere, szállj be. - noszogatott.

- Mennyire hideg? - suttogtam vacogva.

- Eléggé, hogy segítsen. - ingatta meg a fejét.

Lassan beleléptem a vízbe az egyik lábammal. - Ez nagyon hideg! - szorítottam meg Jungkook kezét.

- Én is tudom, de hidd el, hogy segíteni fog. - simogatta meg a kézfejemet.

Könnyezve beléptem a kádba. Lassan beleültem, közben erősen szorítottam Jungkook kezét. Nem örültem, hogy hideg vízben kell megfürdenem, de Jungkook szerint segíthet. De ez a víz olyan hideg volt, hogy ha eddig nem, akkor most jégkocka lett belőlem. De Jungkook végig fogta a kezem, néha még apró, de forró puszikat is nyomott a kézfejemre. Kicsit megnyugtatott, de a könnyeim akkor is folyni kezdtek.

- Ne sírj, Jimin. - törölte le a könnyeimet. - Mindjárt jobb lesz.

- Kiszállhatok végre? - suttogtam.

- Még nem. - simított a fejemre. - Még egy-két percet bírj ki.

- Nagyon rossz. - csuktam be a szemem.

- Tudom. - adott a hajamba egy puszit.

Nagyjából két percig még ültem ott. Kezdtem lassan úgy érezni, hogy mindjárt elájulok. A végére már semmi élet nem bolt bennem, szinte levegőt sem vettem. Mikor már majdnem elájultam, Jungkook felállt, hogy kiszedjen engem a kádból. Halkan, de hálásan felsóhajtottam. Jungkook kisegített a kádból, és körém csavart egy nagy törölközőt. Bennem még mindig nem volt semmi élet, alig tudtam megállni a lábamon. Azt sem tudtam, hol vagyok. Kicsit remegtem is, amitől Jungkook kicsit aggódni kezdett.

- Jól vagy? - kérdezte halkan, közben megtartott.

- Nem. - suttogtam, de még én is alig hallottam.

- Öltözz vissza, aztán bújj be az ágyba. - egy puszit nyomott a homlokomra. Én viszont meg sem mozdultam. - Jimin... Segítsek?

- Nem tudom. - suttogtam.

- Jól van, segítek. - levette rólam a törölközőt, és segített felvenni a pólómat meg a nadrágomat. Egy apró mosoly után visszakísért a szobába. Szó szerint bedőltem az ágyba. Jungkook mosolyogva betakart. - Nézd a jó oldalát.

- Van neki jó oldala? - suttogtam.

- Már nem vagy lázas. - tette kezét a homlokomra.

Csak nyöszörögtem a párnába. Képtelen voltam akár csak suttogva is beszélni. Jungkook szerint a fürdő segített, de szerintem nem nagyon. Ugyan olyan rosszul éreztem magam, mint eddig, csak most sokkal jobban fáztam. A dupla takaró már nem volt elég. Jungkook is látta, hogy nagyon fázom, ezért a földszintről felhozta a plédet, és azt is rám terítette. Egy hálás pillantást vetettem felé, de továbbra is fáztam.

- Hogy fázhatsz ennyire? - nézett aggódóan. Nem válaszoltam. - Hozzak teát? - tűrte el enyhén vizes hajamat a homlokomból. Aprót bólintottam. Jungkook egy hosszú puszit nyomott a homlokomra, majd lement a konyhába.

Pár percig vártam Jungkookra. Biztos nem voltam olyan rosszul, mint ahogy éreztem. De saját bevallásom szerint majdnem egy szinten voltam egy hullával. Három takaró alatt is jégkockának éreztem magam. Nem tudtam mit kezdeni magammal. A hátamra fordultam, és a fejemre húztam a takarókat, alattuk pedig összegömbölyödtem, mint egy süni. Ekkor ért vissza Jungkook, és lehúzta rólam a takarókat. Jobban összegömbölyödtem, mert már nem volt rajtam semmi, csak a pizsi.

- Jimin, itt a tea. - ült le az ágy szélére. Csak nyöszörögtem. - Idd meg, jót fog tenni.

- A fürdőről is ezt mondtad. - felé fordultam, és nagy nehezen felültem.

- Levitte a lázad, úgyhogy segített. - felém nyújtotta a bögrét. - Idd meg, kevésbé fogsz fázni.

Sóhajtva elvettem a bögrét. Ahogy hozzáértem a forró bögréhez, egy pillanatra kirázott a hideg. Egyből beleittam a teába. Nem izgatott, hogy leégettem a nyelvem, de egy húzásra megittam szinte mindent a bögréből. Ahogy kiürült, hangosan felsóhajtottam. Erre Jungkooktól is kaptam egy furcsa sóhajt, de nem tudtam vele foglalkozni. Visszafeküdtem a párnára, és a takarót magamra rántva csuktam be a szemem.