Szerelmi leckék

38.

*Jimin pov.*

Reggel Jungkook ébresztőjére keltem. Az én telefonom még a táskámban volt, a földszinten. Felnéztem Jungkookra. A szeme még csukva volt, de már ébredezett. Lenéztem a kezünkre. Még mindig egymásba voltak fonódva. Elmosolyodtam.

Jungkook leállította az ébresztőt. - Jó reggelt. - motyogta a hajamba.

- Neked is. - néztem fel rá.

- Fáj valamid a tegnapi után? - kérdezett rá szinte egyből.

- Egyelőre még nem éreztem. - vontam meg a vállam. - Azt viszont előre tudom, hogy a nyakam fájni fog.

- Igen, az fog. - mosolyodott el. - Ne haragudj miatta. Ez a védjegyem.

- Nem a jó illat? - mosolyodtam el én is.

- Az bárkinek lehet. - vonta meg a vállát. - Neked még jobb, mint nekem.

- Sarah szerint jellegzetes illatod van. - idéztem fel egy napot.

- Ennyire szokta érezni? - kicsit összezavarodott.

- Megszagolta a plüssömet. - világosítottam fel. - De szerintem érzi. A te illatodat több méterről is lehet érezni, így mindig tudjuk, ha jössz.

- Mégis mindig sikerül elkésned, és sosem tudod, hogy ott állok mögötted. - tűrte el kósza tincseimet.

- Talán azért kések el, hogy olyankor a szemedbe nézhessek. - titokzatoskodtam kicsit.

- Nem is érdemlem meg, hogy szeresselek. - magához szorított mindkét kezével.

- Jungkook. - szóltam halkan. - Fogni akarom a kezed.

- Egy pillanat. - adott egy hosszú puszit, majd megfogta a kezemet. Hangosan felsóhajtottam tőle. - Baj van?

- Nincs. - ráztam meg a fejem. - Csak ma nem akarom, hogy elengedd a kezem.

- És mi lesz órán? - nézett le rám.

- Nem tudom. - sóhajtottam a mellkasába. - Na jó. Szedjük össze magunkat. - ki akartam mászni az ágyból.

Jungkook nem hagyta. - Maradj. Maradjunk itthon.

- Egyre többet maradunk itthon. Nem kéne elmenni suliba? Nem akarom, hogy kirúgjanak. - aggódtam kicsit.

- Nem lesz baj. - mosolygott biztatóan. - Egy napig maradhatunk. És így nem kell elengednem a kezed.

- Az igaz. - szorosabban fogtam a kezét. - Köszönöm.

- Nincs mit, drágám. - a hajamba puszilt. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. - suttogtam. Még egy kicsit aggódtam, hogy valami történik köztünk, emiatt pedig nem mertem olyan bátran kimondani.

- Lehetsz bátrabb, nem lesz köztünk semmi rossz. - simított arcomra. - Bízz bennem.

- Bízok benned. - bújtam közelebb hozzá. - Remélem jól járok vele. - suttogtam halkan.

Jungkook nem mondott semmit, csak szorosabban ölelt. Gondoltam, bocsánatot kérek tőle, de meggondoltam magam. Jungkook öleléséből az sugárzott, hogy egyáltalán nem haragszik rám. Nagyot sóhajtva bújtam hozzá még közelebb, tanárom pedig csak szorosabban ölelt.

Egy fél óra múlva felkaptunk magunkra pár ruhát, majd lementünk reggelizni. Rajtam mellesleg egy alsó és Jungkook egyik inge volt. Mire lementünk, a nyakam addigra már enyhén fájt. Reggelikészítés közben Jungkook adott is pár puszit a fájó területekre. Párszor meg is próbált rám mászni, de egy idő után rászóltam. De reggelizni sem hagyott nyugodtan, mert mikor le akartam ülni, ő behúzott az ölébe.

- Jól éreztem tegnap, hogy nem hagysz majd békében reggelizni. - néztem hátra rá.

- Csak nem akarlak elengedni. - magához szorított. - És még így sem használhatom mindkét kezemet.

- Bocs. - elengedtem a kezét. Már el akartam kezdeni enni, mikor újra megfogtam Jungkook kezét. Ő csak mosolyogva ölelt magához. - Tényleg bocsánat, de...-

- Semmi baj. - puszilt meg. - Így szeretlek. Minden apró mozdulatodért odavagyok. Már csak azért is, hogy levegőt veszel.

Egy mosoly után előhalásztam a táskámból a telefonomat. Megnyitottam az Instát, belebújtam Jk nyakába és lefotóztam magunkat. Tettem egy feliratot is a képre, majd felraktam.

- Drágám. - szólt rám Jungkook.

- Nyugalom, privát az oldal. - tettem el a telefont. - Jin az egyetlen osztálytársam, aki követ.

- Akkor én miért követhetlek? - kérdezgetett.

- Aranyos volt a neved, és tudtam, hogy te vagy az. - megpusziltam az arcát, majd enni kezdtem. - Nem kell félned.

- Szerintem azért jogosan aggódom. - tette állát a vállamra.

- Talán. - vontam meg a vállam. - De panaszkodtál már azért, mert nem velem vagy a képeken. Most velem vagy rajta.

- Örülök is. - bólintott. - De nem derülhet ki, hogy félig-meddig járunk. Nagyon szeretlek, és ha kiderül, akkor lehet, hogy elveszítelek. Azt meg nem akarom.

- Tudom, én sem akarom. - vállára feküdtem. - De miért csak félig-meddig járunk?

Jungkook elmosolyodott. - Van kedved járni velem?

- Persze, hogy van. - magamhoz öleltem. - Érdekelt, hogy mikor kérdezed meg végre.

- Most. - felemelte a fejemet a válláról, majd lágyan ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam a csókot. Újdonsült pasim viszont kezdett ettől beindulni.

Nagy nehezen sikerült elválnom tőle. - Reggelizhetek végre?

- Nem lehetek én a reggelid? - bújt a nyakamba. - Hozzászoktam már, hogy általában engem is kényeztetnek odalent. Csak veled nem akartam paraszt lenni.

- Miért, ez kötelező? - néztem vissza rá.

- Nem, nem úgy értettem. - mosolyodott el. - Nem kell ilyet csinálnod, ha nem szeretnél. Csak én akartam a reggelid lenni.

- Maradok a kajánál. - enni kezdtem.

Egy jó hosszú reggeli után visszabújtunk az ágyba. Jungkook keresett valami filmet, azt kezdtük nézni. Én a mellkasán feküdtem és a kezét fogtam, ő pedig puszikat adott a hajamba.

- Jól áll rajtad az ingem. - bókolt hirtelen. - Nem akarsz egyszer abban menni suliba?

- És adjam be mindenkinek, hogy ez az egyenruhám? - néztem fel rá. - Nem, köszi.

- De akkor legalább itthon hordd a ruháimat. - túrt bele a hajamba.

- Nem fogok mindig nálad aludni. - mosolyodtam el, majd a film felé fordultam.

- Ki mondta, hogy így értettem? - puhatolózott kicsit.

- Nem költözöm ide. - szögeztem le egyből, mire az alattam fekvő nagyot sóhajtott. - Legalábbis nem most.

Jungkook mosolyogva ölelt magához. Nem tudom, hogy csinálom, hogy megbántom, aztán meg felvidítom. De annyira nem is érdekelt. Csak az érdekelt, hogy boldog voltam. Még senki nem vigyázott rám ennyire, mint Jungkook. Éreztem, hogy mindentől meg akar védeni, akár még önmagától is. Szembement a szabályokkal, csak azért, mert szeret. És még csak rám sem erőltette az érzéseit, hagyta, hogy magam jöjjek rá mindenre. Nem lökött bele egy adag érzelembe, hanem lassan belevezetett. Végig fogta a kezem, nem engedett el maga mellől. Csak örülni tudtam, hogy egy ilyen valaki mellett lehetek.

- Nagyon elgondolkodtál, minden rendben? - kérdezte gondolataim főszereplője.

- Persze. - közelebb csúsztam hozzá.

- Fáj valamid? - simított arcomra.

- Csak a nyakam. - motyogtam.

- Hamar elmúlik majd. - puszilt a hajamba.

- Jungkook... - bújtam a nyakába.

- Mondd.

- Szeretlek. - súgtam a fülébe.