Szerelmi leckék

17.

*Jimin pov.*

Szomorúan felsóhajtottam, mikor meghallottam a nevem. Jungkook egyből fel is állt, és mosolyogva nézett le rám. Egy apró bólintás után felálltam, és vele együtt bementem a rendelőbe. Mély levegőket véve álltam egy helyben, mellettem Jungkookkal. Aggódó tekintettel néztem fel rá. Ő biztatóan mosolygott rám, ami kicsit megnyugtatott.

- Szóval... - lépett elém az orvos. Már mondott volna valamit, mikor felnézett rám. - Nincs meleged? - kérdezte mosolyogva. Kedvesnek szánta a mosolyt, de számomra ijesztő volt.

- Még így is fázok egy kicsit. - dörzsöltem meg a felkaromat.

- A vizsgálathoz viszont le kell venned. - húzta el a száját.

Egy bólintás után levettem magamról a kabátot, majd a pulcsit is. Csak fogtam a kezemben, nem tudtam, hova tegyem. Jungkook viszont kivette a kezemből. Egy pillanatra ránéztem, de utána újra az orvosra kezdtem figyelni. Odalépett hozzám, hátul kicsit felhúzta a pólómat, és a hátamra tette a jéghideg sztetoszkópot. Az érintésétől majdnem Jungkookra ugrottam.

- Most sóhajts egy nagyot. - szólt mögöttem az orvos. Sóhajtottam. - Még egyet. - mondta, mire megint sóhajtottam. Végig sírós tekintettel néztem Jungkook szemébe. Csak egy lágy mosolyt kaptam tőle, párszor pedig eltátogott egy "nyugi"-t.

A következő pillanatban az orvos már egy lázmérőt nyújtott felém. Kibújtam a pólóm egyik ujjából, és hagytam, hogy megmérje a lázamat. Mire a lázmérő csipogott, addigra én már teljesen átfagytam. Úgy éreztem magam, mint a reggeli fürdőnél. A lázmérőnek viszont ez nem tűnt fel, az azt mondta, hogy 39 fokos lázam van. Ahogy az orvos elvette tőlem a lázmérőt, én visszavettem a pulcsimat és a kabátomat. Egy pillanatra Jungkookhoz dőltem, de egyből el is kaptam a fejem.

- Rendben, akkor írok egy receptet a szükséges gyógyszerekhez, amiket itt meg tudnak venni a közeli gyógyszertárban. - kezdett el írni. Ahogy kész lett, odaadta Jungkooknak. - Egyébként jól tette, hogy behozta az öccsét. - mondta Jungkooknak.

- Tudja, ő nem az öcsém. - mosolygott Jungkook zavartan. Azonnal Jungkookra kaptam a tekintetem. Megráztam a fejem, nem akartam, hogy elmondja. - Csak egy barátom. - fejezte be a mondandóját, mire halkan felsóhajtottam.

- Értem. - bólintott az orvos. - Ezzel végeztünk.

- Viszlát. - mindketten meghajoltunk kicsit, és kimentünk. Az utcára kiérve megcsapott a hideg levegő, de így is megkönnyebbültem. Beszálltunk a kocsiba, ott belebugyoláltam magam a plédbe, olyan voltam, mint egy szaloncukor babaarccal.

- Nem tudom mennyire zavar, hogy ezt mondom - szólalt meg Jungkook -, de nagyon cuki vagy.

- Tudom. - dugtam az orrom a plédbe. - Bevette az illatodat.

- Bocsi. - mosolygott. - Beugrunk gyorsan a gyógyszertárba, utána hazaviszlek.

- Rendben. - hátradöntöttem az ülést. - De nem megyek be veled a gyógyszertárba.

- Nem is mondtam, hogy kell. - simított egy pillanatra a combomra.

Lassan indultunk el. Jungkook sokat tekintgetett felém útközben. Mintha akart volna valamit. Egy idő után már csak gondoltam, hogy felém néz, mert csukva volt a szemem. Jungkook egyszer-kétszer megkérdezte, hogy alszom-e. Olyankor csak nyöszörögve megráztam a fejem. A gyógyszertárnál viszont már nem válaszoltam, mert mire odaértünk, addigra elaludtam. Már csak akkor ébredtem fel, mikor hazaértünk. Valójában Jungkook ébresztett fel.

- Megjöttünk. - mondta halkan.

- Máris? - kérdeztem berekedve. - Most indultunk az orvostól. - állítottam vissza az ülést.

- Fél órája indultunk onnan. - mosolygott. Kikapcsolta az övemet, majd a sajátját is. - Bevigyem a szaloncukrot?

- Miféle szaloncukrot? - kérdeztem értetlenül.

- Téged. - nevetgélt Jungkook halkan.

- Nem kell. - ráztam meg a fejem. - Vagyis talán mégis. Olyan jó így, nem akarok kitakarózni.

- Majd én becsavarlak újra. - szállt ki a kocsiból. Én is kibontakoztam a plédből, kiszálltam a kocsiból, és mentem Jungkook után. - Még mindig nagyon cuki vagy. - karolt át, hogy segítsen.

- Egy nap elég egyszer elmondanod. - dőltem a vállára. - Az is túl sok. De nem tilthatok meg mindent.

- Azt tiltasz meg, amit akarsz. - kinyitotta az ajtót. Amint beléptünk, becsukta az ajtót, és a derekamnál magához húzott. - Ezt viszont még nem tiltottad meg. - ajkait összeérintette az enyémmel.

Ahogy minden csók, ez is eléggé meglepett. Nem tudom, hogy viszonozzam-e vagy ne. Elengedtem magam, amitől a pléd a földre esett. Nem csináltam semmit, de nem is húzódtam el. Jungkook sem tett semmit, csak ajkait az enyémen tartotta. Nagyjából egy percen belül elhúzódott tőlem, de közel maradt hozzám. Összeérintette a homlokunkat.

- Remélem, később sem tiltod meg. - adott egy puszit.

- Én... - dadogtam, de inkább nem mondtam tovább.

- Szerintem szedjük le rólad ezt a kabátot. - kezdte lehúzni a cipzárt.

- Majd én... - kezdtem el, de mire befejeztem volna, addigra már nem is volt rajtam a kabát.

- Gyere, menjünk fel. - nyújtotta a kezét. Nem reagáltam semmit. - Ne segítsek?

- Mi? - ráztam meg kicsit a fejem. - Bocsi, nem vagyok jól. - fogtam a fejemre.

- Tudom. - mosolygott lágyan. - Fent becsavarlak a plédbe vagy a takaróba, aztán aludhatsz még. De előtte még a gyógyszereket be kell venned. Szeretném, ha pár óra múlva már jobban lennél. - megfogta a kezemet és a plédet, és felkísért a szobámba. - Akkor pléd vagy takaró?

- Mindkettő. - mosolyogtam kisbabásan. - Akkor olyan, mintha még rajtam lenne a kabát.

- Nem kell túlzásba vinni azért. - rázta meg a fejét. - Látom, hogy meleged van. És már így is tűz forró vagy.

- Nem én tehetek róla, hogy fázok. - felé nyújtottam a plédet.

- Előbb a gyógyszer. - ledobta a plédet az ágyra. A lenti zacskóból felhozta a gyógyszereket.

- Nem akarom bevenni őket. - ültem le sóhajtva az ágyra. - Aludni akarok.

- Amint bevetted őket, aludhatsz. - ült le mellém, és az egyik szirupos gyógyszerrel teli kanalat tartotta felém. Sóhajtva vettem el a kanalat, és lenyeltem a szirupot. Sorra kellett bevennem az összes gyógyszert. Egyik sem volt túl finom. Az utolsók már nem is nagyon akartak lecsúszni.

Mikor Jungkook elpakolta a gyógyszereket, hangosan felsóhajtottam, és eldőltem az ágyon. De drága tanárom egyből felhúzott. Nem értettem, mit akar. Azzal voltam elfoglalva, hogy ne hányjam ki a gyógyszereket és ne fagyjak meg. Jungkook felállított az ágyról, és felém nyújtott a plédet. Elmosolyodtam. Jungkook úgy körém tekerte a plédet, hogy csak a fejem és a lábam látszódott. A pléd végét egy pillanatra az arcomra tette, utána befektetett az ágyba. Betakart egy másik takaróval, majd befeküdt mellém. Nem nagyon tudtam volna felé fordulni, de nem is akartam. Ám fél percen belül meg is éreztem a derekamon Jungkook karját.