Szerelmi leckék

61.

*Jimin pov.*

Az ajtóban egy férfi állt. Nagyjából Jinnel volt egymagas. Egyenesen az én szemembe nézett, közben mosolygott.

- Apa, te... mit keresel itt? - kérdeztem értetlenül. Jinnel arrébb álltunk az ajtóból, hogy bejöhessen.

- Gondoltam, eljövök az esküvődre. - vonta meg a vállát.

- De... mi lesz anyával? - továbbra is értetlen voltam. - Azt hittem, megtiltotta, hogy elgyere.

- Akkor miért van nekik fenntartva két hely? - suttogta nekem Jin, de csak eltoltam.

- Megtiltotta, de a vőlegényed úgy másfél héttel később felhívott, és meggyőzött, hogy eljöjjek. - válaszolt apa. - Anyád tiltása ellenére.

- De... nekem nem mondott erről semmit. - sétáltam vissza a tükörhöz. - És a számodat sem tudja.

- Azt mondta, hogy ne szóljak neked, mert meglepetésnek szánta. - lépett oda hozzám.

Elmosolyodtam. - Anyát gondolom, nem hoztad.

- Nem. - rázta meg a fejét.

Szorosan megöleltem. - Örülök, hogy itt vagy.

- Jimin, tönkremegy a ruhád és a hajad. - szólt rám Jin a háttérből. Apámmal együtt ránéztem, Jin pedig meghajolt. - Jó napot, Kim Seokjin vagyok. Jimin barátja és tanúja.

- És egy igazi őrült. - engedtem el apámat. Jin odajött hozzám, és tarkón vágott. - Au! - tarkómra fogtam.

- Inkább csak pánikolj. - mosolygott gúnyosan.

- Köszi, sokat segítesz. - apám felé fordultam. - Honnan tudtad, hogy melyik szobában vagyok?

- Eredetileg a vőlegényedhez kopogtam be. - válaszolt elgondolkodva. - Érdekes volt félmeztelenül látni.

- Mikor kopogtál be oda? - léptem közelebb.

- Tíz perccel ezelőtt? - válaszolt kérdéssel.

- Jin! - kiáltottam neki, mire odajött. - Átmennél hozzá, és leüvöltenéd a fejét, amiért nincs kész?

- Persze, megyek. - kiment a szobából.

- Mi történt? - nézett értetlenül apa.

- Azt mondtam Jungkooknak, hogy fél hatra teljesen késznek kell lennie, mert hatkor van az esküvő. - álltam vissza a tükör elé. - De ha csak félmeztelen volt, akkor még nincs kész. Most nem láthatjuk egymást, de szeretném megfojtani, ezért Jint küldtem át.

- Örülök, hogy időben jöttem. - ült le apa a kanapéra.

- Bocs, hogy ilyen vagyok, csak nagyon ideges vagyok. - igazgattam magamon a ruhát.

Tíz percen át nagy volt a csend a szobában. Én már pánikoltam, de nem akartam szólni apámnak. Nem is tudtam, mit mondjak. Mikor már lefolyt egy könnycsepp az arcomon, Jin belépett az ajtón.  Egyből odamentem hozzá.

- Már kész van. Leüvöltöttem a fejüket. - mosolygott rám. - De látom, téged meg kéne nyugtatni.

- Jungkookot nem kellett? - topogtam kicsit a lábammal.

- De igen, teljesen ki volt borulva. - nevette el magát. - Félmeztelenül ugrándozott összevissza, hogy elterelje a gondolatait. Az anyja is ott volt, de se ő, se Taehyung nem tudta megnyugtatni.

- Aggódnom kéne? - elkezdtem piszkálni a számat.

- Nem, nem kell. - simított felkaromra, mire nagyot sóhajtottam. - Azt mondta, azért borult ki, mert nagyon hiányzol neki.

- Jól van. - vettem egy nagyobb levegőt. - Én viszont még pánikolok.

- Azt látom. - finoman megütögette a felkaromat. - Remélem, Jungkooknak sem kell aggódnia amiatt, hogy elszöksz. - odament apámhoz.

- Ezzel nem nyugtattál meg! - kiáltottam el magam.

A következő fél órámat azzal töltöttem, hogy próbálok megnyugodni. Jin és apám együtt akartak rajtam segíteni. Én értékeltem a segítségüket, de magamban tudtam, hogy csak Jungkook tud segíteni. Viszont hiába kérleltem Jint, nem engedte meg, hogy átmenjek. Valamelyik pillanatban kopogtak, ami csak rontott a helyzeten. Jin nyitotta ki az ajtót.

- Sz'asztok, segítsék kéne. - köszönt Taehyung gyorsan. Belépett az ajtón, majd meg is hajolt apámnak. - Jungkook kiborult.

- Ne mondd nekem, hogy emiatt is aggódnom kell. - néztem rá félve.

- Nem, nem kell, nem úgy borult ki, mint te. - mosolygott rám, mire én vetettem felé egy gúnyos pillantást. - Csak nagyon kellesz neki, és nem bír magával.

- Igen, Jimin is emiatt izgul. - szólt bele Jin a beszélgetésbe. - De te is tudod, hogy nem találkozhatnak még... - az órájára nézett. - Még negyed órán át.

- Nekem van egy ötletem. - vonta meg Taehyung a vállát. - Beköthetnénk mindkettőjük szemét, és úgy megölelhetnék egymást.

- Ez baromság, húzzál kifelé, és inkább próbáld meg megnyugtatni. - kezdte Jin kifelé tolni Taehyungot.

- Taehyung, várj! - kiáltottam utána, mire ő visszafordult. - Nem... nem hoznád át Jungkook pólóját?

- Áthozom, mindjárt jövök. - elment. Mire vettem három nagy levegőt, addigra vissza is jött. - Tessék. - felém nyújtotta. Kikaptam a kezéből a pólót, és beszívtam Jungkook illatát. Egyből megnyugodtam. - De ő is kéri a te pólód.

- Jin, hozd ide. - szóltam neki, közben az orrom a pólóba volt fúrva.

- Mi vagyok én? Egy cseléd? - adta a sértődöttet.

- Hozd már vagy agyon verlek! - emeltem fel a hangom.

- Ne idegeskedj már. - bement a fürdőbe.

Jin átadta a pólómat Taehyungnak, aki el is vitte. Én addig leültem apám mellé, és a kezemben lévő pólót szagolgattam. Már szinte teljesen nyugodt voltam, és reméltem, hogy Jungkook is megnyugodott már. Azzal, hogy éreztem az illatát, el tudtam képzelni, hogy ott ül velem, és ez megnyugtatott.

- El sem hiszem, hogy kevesebb, mint tíz perc múlva férjhez megyek. - álmodoztam.

- Gratulálok, fiam. - veregette meg apa a vállamat. - Büszke vagyok rád.

Meghatódtam. Könnyek gyűltek a szemembe. Apám értetlenül nézett rám. Csak szorosan megöleltem. Ezt most hallottam apától először. Amióta elhagyott, nem hittem, hogy ezt valaha ki fogja mondani. Régebben pedig azt hittem, hogy majd az érettségim után mondja ezt. De így is boldog vagyok, hogy az esküvőmön mondja. Nagyon sokat jelent.

- Ezt még sosem mondtad nekem. - engedtem el apámat, és letöröltem a könnyeimet.

- Tudom, már ideje volt. - mosolygott rám.

- Jimin. - szólt nekem Jin.

Felé fordultam. - Mi van?

- Elkened a sminkedet. - mosolygott.

- Megyek, és kinyírlak. - felálltam, és odamentem hozzá, de ő lefogott, mielőtt meg tudnám fojtani.

- Öt perc múlva lesz az esküvőd. - jelentette ki.

- Mi?! - kiáltottam el magam. Visszamentem a kanapéhoz, és a kezembe vettem Jungkook pólóját.

Az az öt perc nagyon hamar eltelt. Nagyon izgultam. Mindent pontosan megterveztem, és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Jinnek viszont sikerült megnyugtatnia. Apukámmal együtt mentünk a nagyterem felé. Jin és Taehyung két perccel hat előtt elment, így egyedül maradtam apámmal. Mikor odaértünk már ment a zene. Vettem pár nagyobb levegőt, majd apával beléptünk a terembe.