Szerelmi leckék

5.

*Jimin pov.*

Az ütés erejétől a fejem oldalra bicsaklott. Egyből a fájó területre fogtam. Visszanéztem Jungkookra. Láttam rajta, hogy azonnal megbánta, amit tett. A szemeim megteltek könnyekkel. Lehajtottam a fejemet, hogy Jungkook ne nézhessen a szemembe. Ő a karomhoz akart érni, de én elhúztam.

- Jimin, kérlek. Hadd segítsek. - nyúlt a csuklómért.

Nem akartam ellenkezni. Hagytam, hogy megfogja a csuklómat, és elhúzza a kezemet az arcomtól. Egy pillanatra felszisszentem. Jungkook a másik kezét is felemelte, hogy megnézze, mennyire fáj az arcom. Érintésére egyből felszisszentem, és arrébb húztam a fejem.

- Gyere, mossuk meg. - fordított meg, és terelt a mosdókagylóhoz.

Ismét nem ellenkeztem. Az ellen már inkább, mikor meg akarta mosni az arcom. Nem hagytam hogy kézzel érjen hozzám, túlságosan fájt. Jungkook egyből kitalált valamit. Levette a nyakkendőjét, és arra engedett vizet. Azzal kezdte el finoman tisztogatni az arcomat. Először elhúztam a fejemet.

- Jimin. - szólt nyugtató hangon. - Segíteni szeretnék. - állam alá nyúlt, és visszahúzta a fejemet. Utána már hagytam neki.

Jungkook végig figyelemmel és gyengédséggel tisztogatta az arcomat. A legtöbb érintésénél felszisszentem. Amint végzett, finoman a fájó területre simított. Egyből elhúztam a fejemet. Jungkook leeresztette a karját.

- Figyelj, ne haragudj. - szólt halkan, közben a hátamra simított. - Nem akartam ezt, nem direkt volt.

- Inkább - szólaltam meg én is - menjünk vissza a terembe.

- Kihagyod a munkát? - kérdezte óvatoskodva.

- És átmegyek magához tanulni. - alakítottam át a mondat végét.

Jungkook elmosolyodott. Még utoljára ránéztem, majd kiléptem a mosdó ajtaján. Nem néztem hátra, a teremben pedig másokra. Jin látta rajtam, hogy nem akarok beszélgetni.

Néma csendben ültem végig az utolsó két órát. Jungkook is békén hagyott. Tudta, hogy semmi értelme, ha felszólít. És látta rajtam, hogy nem vagyok a legjobb passzban. Nem is szólt rám, mikor nem írtam, amikor kellett volna. Órák után pedig megvárta, amíg mindenki elmegy a teremből. Én utána sem mozdultam. Jungkook odajött hozzám, és leguggolt elém.

- Minden rendben? - fogta meg a kezem, de én elhúztam.

- Persze. - sóhajtottam.

- Bepakoljak helyetted? - kérdezte mosolyogva, hátha oldhatja a lehangoltságomat.

Elmosolyodtam egy pillanatra. - Nem kell. Eleget dolgozott. - ölembe vettem a táskámat, és pakolni kezdtem.

- Azért segíthetek ám. - megfogta a padon heverő matekcuccomat, és betette a táskámba. Egy hálás mosollyal az arcomon néztem rá. - Hogy van az arcod?

- Még fáj kicsit. - húztam el a számat. - De nem haragszom, ne aggódjon.

Felállt. - Mondtam már, hogy tegezz. - simított a fejemre. - Eddig csak akkor tetted, ha féltél vagy ideges voltál. Máskor is tehetnéd. Jobban szeretem.

Én is felálltam. - Majd fogom, ha úgy érzem.

Jungkook mosolyogva simított arcomra. - Jól áll, mikor mosolyogsz.

Elpirulva hajtottam le a fejem. - Menjünk. - elindultam kifelé. Útközben Jungkook lekapta a táskát a hátamról, és felvette magára. Hátranézve láttam, hogy mosolyog. Ettől nekem is mosolyognom kellett.

Szerencsére már senki sem volt az udvaron, így senki sem látta, ahogy beszállok Jungkook mellé a kocsiba. Az utunk nagyjából eseménytelenül telt. Egy bizonyos pontig. Én végig nyugodtan bámultam ki az ablakon. Ám egyszer csak megéreztem egy kezet a combomon. Jungkookra kaptam a tekintetem. Nyugodtan vezetett tovább, de a keze a combomon hevert.

- Jeon úr? - szóltam hozzá, de nem reagált. - Jungkook? - tértem át erre. A neve hallatára Jungkook rám nézett egy pillanatra. - Mit csinálsz?

- Zavaró? - mosolyodott el.

- Eléggé. - próbáltam elvenni a kezét a combomról, de nem hagyta. - Légy szíves. Mára már elég volt ebből.

- Mára? - nézett rám.

- Az utat nézd! - kapaszkodtam meg.

- Ne aggódj. - nézett vissza az útra, közben megsimogatta a combomat. - Nem hagynám, hogy bajod essen.

Kinéztem az ablakon. - Néha nagyon utállak. - motyogtam, de biztosan hallotta.

Hallottam mellőlem valami motyogást. Odanéztem, de Jungkook nem reagált semmit. Egy halvány mosoly bujkált a szája szélén. Újra megpróbáltam levenni magamról a kezét. Egy bosszús pillantást vetettem felé, mikor nem hagyta. Talán látta, mert végül hagyta. Sikeresen elvettem a kezét a combomról, de a kezemet már nem tudtam elvenni.

- Mit csinál már megint? - kezdtem újra magázódni.

- Jimin, nyugodj meg. - szólt rám. - Térj vissza a mosolygáshoz és a kedvességhez. Sokkal jobban áll.

- Akkor engedje el a kezem. - lettem halk. Jungkook végül egy sóhaj után elengedte a kezemet. - Köszönöm.

Az út további része lassan és nyugodtan telt. Jungkook nem ért hozzám, de lopott pár kósza pillantást. Mintha a látványommal táplálkozna. Az otthonánál viszont problémákba ütköztem. Jungkook egyszerűen kiszállt, én viszont nem tudtam. Beragadt a biztonsági övem. Hiába próbáltam, nem tudtam szabadulni.

Jungkook kinyitotta nekem az ajtót. - Nem akarsz jönni?

- Mennék, ha tudnék. - rángattam az övem. - Nem akar segíteni nekem?

- Mindjárt megoldom. - behajolt, hogy kicsatolhassa az övemet.

Jungkook több, mint egy percig babrált az övvel. Én ezalatt végig az arcát pásztáztam. Igaz, csak a felét láttam, de így is elég sokat. Nagyon közel volt hozzám, ezért éreztem az illatát. Nagyon fura volt. Az orrom majdnem súrolta a sima arcát. Olyan érzésem volt, mintha a kezem felemelkedett volna, hogy beletúrhassak a tanárom selymes hajába. Jungkooknak ez feltűnt, mert rám mosolygott. Reakcióként beharaptam ajkaimat.

- Kész van. - hajolt ki Jungkook a kocsiból. - Gyere.

Szédülve szálltam ki a kocsiból. Egy pillanatra meg is kapaszkodtam a kocsi oldalában. Jungkook reagált, és magához húzva megtartott. Nem fogtam fel, mi történt, ezért megkapaszkodtam Jungkookban. Egyből hallani kezdtem valami dobogó hangot. Gyors volt. A fejem épp Jungkook mellkasánál volt. A szíve dobogott ilyen gyorsan és hangosan. Felnéztem rá. Ő is meredten nézett engem.

- Minden rendben? - kérdeztem.

Picit megrázta a fejét. - Persze. - bólintott egyet. - Magaddal foglalkozz. Az előbb megszédültél.

- Gyakran megesik, ha kiszállok egy kocsiból. - elengedtem és visszamásztam a táskámhoz. Újra hallottam magam mögött valami motyogást. - Mondott valamit? - kérdeztem rá, miután kiszálltam.

- Nem, semmit. - indult el lassan a bejárat felé. Egyből követtem. Beletörődtem, hogy nem tudok meg semmit.

Jungkook háza gyönyörű volt. De legfőképp hatalmas. Saját tudatomon kívül elkiabáltam egy "hello"-t. Jungkook halkan nevetgélve nézett rám. El is szégyelltem magam.

- Menj be a konyhába, mindjárt megyek én is. - szólalt meg mögöttem Jungkook. Egyből fel is ment az emeletre.

Amíg Jungkook az emeleten volt, addig én bementem a konyhába. Sokkal nagyobb volt, mint az enyém. Ha egy hónapig ott lettem volna a nap 24 órájában, akkor sem jegyeztem volna meg, mi hol van. Leültem az asztalhoz, és előszedtem a cuccomat. Mikor Jungkook leült elém, furán nézett rám. Kiderült, hogy a földrajz cuccomat vettem elő, nem pedig a matekot. Egyből kicseréltem. Jungkook adott is egy feladatot, én pedig dolgozni kezdtem.