Szerelmi leckék

25.

*Jimin pov.*

Órák után egyedül indultam haza. Próbáltam kiverni a fejemből Jungkookot. Reméltem, hogy mire beérek dolgozni, addigra nem fogok folyton rá gondolni. Nem lenne túl jó, ha elrontanám a rendeléseket. Így sem kedvelnek ott túl sokan.

Otthon lepakoltam a cuccomat, átöltöztem, és kocsival elmentem munkába. Mire odaértem, már egyáltalán nem gondoltam Jungkookra. Bent felvettem a köténykémet, és dolgozni kezdtem. Sorra kaptam a rendeléseket, amelyek közül egyet sem rontottam el. Még borravalót is kaptam, és meg is dicsértek a nap végén.

Miután hazaértem a munkából, ledőltem a kanapéra. Csak vártam, hogy Jungkook áthozza az anyagokat. Egy kerek órát pihentem, mikor meghallottam Jungkook kopogását. Felálltam, és kinyitottam az ajtót. Meglepett, amit láttam. Jungkook állt előttem jó pár sebbel az arcán. Egy pillanatra rám mosolygott, aztán szó nélkül belépett az ajtón. Meg sem várta, hogy megszólaljak, bement a konyhába. Becsuktam az ajtót, és gyorsan utánamentem.

- Mi történt veled? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi komoly. - tette le a cuccait. - Csak verekedtem egy kicsit.

- Mégis kivel? - kérdeztem tovább.

- Tippelj. - nevetett kicsit. Továbbra is értetlenül néztem. - Taehyunggal.

- Mi van? - emeltem fel a hangom. - Mondtam, hogy őt hagyd békén. - meglöktem kicsit. Mikor el akartam húzni a kezem a mellkasától, ő elkapta a kezem, és a mellkasához húzta.

Egyből megenyhültem egy kicsit, ahogy megéreztem Jungkook zakatoló szívét. Belenéztem a szemébe. Láttam benne a fájdalmat és az irántam érzett szeretetét. A nagy csendben csak Jungkook hangos lélegzetvételét lehetett hallani. Úgy vette a levegőt, mintha most futott volna. Egy idő után lehajtotta a fejét, talán nem bírt tovább a szemembe nézni. El akartam húzni a kezem, de nem hagyta. Mikor újra a szemembe nézett, a tekintetem miatt hagyta, hagyta, hogy elvegyem a kezem.

- Ülj le. - szóltam halkan, közben leültem. - Mondtam, hogy hagyd Taehyungot.

Ő is leült. - Tudom, és sajnálom. - fejére fogott.

- Jól vagy? - kérdeztem enyhe aggodalommal.

- Persze. - mosolyodott el egy pillanatra. - Csak kicsit szédülök a verekedéstől.

- Miért verted meg? - sóhajtottam nagyot.

- Hát, csak... - kezdett bele. - Nem is tudom. Csak elöntött a féltékenység. Taehyung elmondta, hogy neki is tetszel, és magának akar.

- Attól még nem kellett volna megverned. - ráztam meg kicsit a fejemet.

- Figyelj - fogta meg a kezemet -, egy héttel ezelőtt, mikor másodjára is elrohantál előlem, azt mondtad, hogy nem tudnád elviselni, ha egyszer csak már mást szeretnék. Én sem tudnám elviselni, ha Taehyunggal járnál helyettem.

Elhúztam a kezemet. - Azt várod, hogy ettől megbocsássak?

- Nem várom el. - rázta meg a fejét. - Csak tudd, hogy sajnálom. - felém nyújtotta a kezét, remélve, hogy megfoghatja a kezemet. Bólintva megfogtam a kezét. Ő még az ujjainkat is összekulcsolta.

- Ha te így nézel ki, akkor Taehyung hogy néz ki? - gondolkodtam el.

- Holnap megtudod. - nevetett kicsit.

Nagyot sóhajtottam. - Leápoljam az arcod? - kérdeztem halkan.

- Azt megköszönném. - mosolygott rám.

- Akkor gyere. - elengedtem a kezét, felálltam, és a fürdő felé vettem az irányt. Jungkook egyből jött utánam, bár végig fogta a falat.

A fürdőben leültettem Jungkookot a kád szélére. Előszedtem a szekrényből pár dolgot, majd leültem Jungkook mellé. Óvatosan elkezdtem ápolgatni az arcát. Végig ügyeltem rá, hogy ne fájjon neki, de párszor azért felszisszent. Akkor lett probléma, mikor a száját kezdtem leápolni. Az elején még jól ment, de a vége felé már csak úgy tapogattam Jungkook száját.

- Jimin... - szólalt meg halkan.

- Hm? - néztem fel rá, közben elhúztam volna a kezem, de Jungkook elkapta a csuklómat. Meglepődtem kicsit.

Hatalmas szemekkel néztem Jungkookra. Minden ilyen pillanatában szoktam tudni, mire készül. Most viszont valahogy máshogy éreztem magam, mint általában. Mikor közelebb húzott magához, máshogy kezdett verni a szívem, mint ahogy az ilyen esetekben szokott. Mikor pedig megéreztem Jungkook ajkait a sajátjaimon, szinte szó szerint kiugrott a szívem a helyéről. Most nem lepődtem meg, hanem szinte egyből viszonoztam. Jungkook kezének szorítása enyhült a csuklómon, így felsimítottam a nyakára. Ő az arcomra simítva mélyítette el a csókot. Egészen addig tudtam viszonozni, amíg be nem húzott az ölébe.

Elhúzódtam tőle. - Mit... - kezdtem el, de nem tudtam, hogy fejezzem be.

- Semmit. - lehúzott magához egy újabb csókra. Rövid ideig viszonoztam, de aztán megint elhúzódtam.

- Leszállhatnék rólad? - vettem nehezen a levegőt. - Kérlek.

- Rendben, de előbb... - eltűrt egy tincset a hajamból, majd az arcomat fogva egy jó hosszú puszit nyomott a számra. Amint elhúzódott tőlem, kitett az öléből. Nagy mosollyal nézett rám. - Köszi, hogy leápoltál.

- Nincs mit. - mosolyogtam zavartan. - Én... nekiállok másolni. - felálltam, és kifelé indultam a fürdőből. Már majdnem beértem a konyhába, mikor megéreztem két kart a derekam körül. Eléggé meglepődtem, kicsit meg is ijedtem.

- Nyugi, csak én vagyok. - suttogta Jungkook a fülembe.

- Miért öleltél meg? - kérdeztem enyhén dadogva.

- Mert szeretlek. - puszilt arcomra. - Nem akarlak elengedni.

- Én viszont még haragszom rád. - próbáltam levenni magamról a kezét.

- Mit tegyek, hogy megbocsáss? - ölelt szorosabban. - Bármit megteszek.

- Nem tudom. - gondolkodtam el. - Kérj bocsánatot Taehyungtól.

- Arra nem lennék képes. - vágta rá.

- Próbáld meg. - fordultam felé. - Tőlem bocsánatot tudtál kérni, tőle is menni fog.

- Ez nem igaz. - rázta meg a fejét. - Téged szeretlek, őt viszont utálom.

- Remélem, az utóbbit nem vágtad a fejéhez. - reménykedtem.

- Hát... - gondolkodott el. - Nem tudok neked hazudni. Nemcsak, hogy a fejéhez vágtam, de üvöltöttem is.

- Jungkook. - sóhajtva eltoltam magamtól. - Nem akarod elérni, hogy szeresselek?

- Dehogynem, minden vágyam. - mosolygott lágyan.

- Akkor ne csinálj ilyeneket, mert csak távolabb kerülsz tőle. - bementem a konyhába, leültem a pulthoz, és másolni kezdtem az anyagokat. Jungkook leült elém, és a fejét megtámasztva nézte, ahogy másolok.

Nagyjából két órán át másoltam egyfolytában. Jungkook közben végig engem nézett, párszor magyarázott valamit, ami az anyaghoz tartozott. A második másolással töltött óra végén egy pillanatra megállt a tol a kezemben.

- Jimin, jól vagy? - kérdezte Jungkook halkan. Nem válaszoltam semmit, csak nagy levegőket vettem. Tanárom államnál fogva felemelte a a fejemet. - Jól érzed magad?

- Persze, csak nagyon fáradt vagyok. - csuktam be a szemem. - Sokat dolgoztam ma.

- Akkor hagyd mára a másolást. - kivette a kezemből a tollat. - Menj, feküdj le. Itt maradok, amíg elalszol, utána elmegyek.

- Rendben. - a szobámba indultam. Bent befeküdtem az ágyba. Jungkook betakart, majd leült az ágy szélére.

- Most pedig aludj. - simított a fejemre.

Becsuktam a szemem. - Jungkook... - motyogtam.

- Tessék? - kérdezte halkan.

- Köszönöm, hogy vigyázol rám. - olyannyira halkan motyogtam, hogy még én sem hallottam. Jungkook még kérdezett valamit, de már nem hallottam, mert elaludtam.