Szerelmi leckék

32.

*Jimin pov.*

Reggel szerencsére hétvége volt. Mikor kinyitottam a szememet, Jungkook mellkasát láttam magam előtt. Feljebb emeltem a tekintetem. Jungkook kissé mérges arccal, de nyugodtan aludt. Elmosolyodtam. Finoman megráztam. Ő nyöszörgött picit, majd kinyitotta a szemeit. Nem mondott nekem semmit, csak nagyot sóhajtva nyújtózkodott egyet. Csak az egyik kezét tudta kinyújtani, mert a másikon rajta feküdtem.

- Jó reggelt. - mosolyogtam rá.

- Neked is. - tette szabad kezét az arca elé.

- Tudom, hogy hétvége van, de nem akartam egyedül ébren lenni. - néztem rá bűnbánóan.

- Nem baj. - mosolygott rám. - Mindegy milyen korán van, a lényeg, hogy itt vagy velem. - simított arcomra, amitől kicsit elpirultam.

- Tudsz róla, hogy mérgesen aludtál? - kérdeztem.

- Szoktam úgy aludni. - nevetgélt kicsit. - De te hogy aludtál?

- Boldogan. - suttogtam. Fél percen át néma csend volt köztünk. - Elengedtél. - szóltam rá.

- Igen, tudom. - bólintott kicsit. - Egy pillanatot kérek.

- Addig elmegyek mosdóba. - ki akartam mászni az ágyból, de mikor megfordultam, Jungkook szorosan megölelt hátulról. Kissé meglepődtem.

- Ne menj még el. - súgta a tarkómra, amitől kirázott a hideg.

- Visszajöttem volna. - dadogtam kicsit.

- Csak egy perc. - húzott közelebb magához.

- De muszáj lenne kimennem. - nagy nehezen lehámoztam magamról a kezét, és kimentem a mosdóba. Miután elvégeztem a dolgomat, visszamentem, és befeküdtem Jungkook mellé. - Itt vagyok.

- Végre. - magához ölelt. - Mi tartott eddig?

- Alig voltam kint 2 percig. - mosolyogtam rá.

- Nekem fél perc távolság is egy évnek tűnik. - arcomra simított, majd lágyan ajkaimra tapadt. Mosolyogva viszonoztam a csókot. Nem tudom, lehetséges-e, de Jungkook ajkai reggel még finomabbak voltak. Ez a csók viszont rövid volt. Tanárom hamar elvált ajkaimtól, de ugyanolyan közel maradt hozzám. - Szeretlek.

- Hogy tudsz már ilyenkor udvarolni? - mosolyogtam, közben hálát adtam az égnek, hogy nem mondtam neki vissza.

- Te teszed ezt velem. - vonta meg a vállát. - Tönkreteszed a szívemet.

- Nem ez a szándékom, remélem, tudod. - haraptam be ajkaimat.

- Te pedig tudd, hogy jó értelemben teszel tönkre. - tűrte el tincseimet.

- Azt meg hogy? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Egyszerűen nem érdekel, mit csinálsz, csak legyél velem.

- Akkor a közeledben akár Taehyunggal is smárolhatok? - incselkedtem.

- Meg ne próbáld. - szólt rám azonnal. - Helyesbítek. Azt teszel, amit csak akarsz, de ne járj helyettem mással. Abba belepusztulnék.

- Vagyis ha sosem szeretek beléd, akkor életem végéig nem járhatok senkivel? - akadtam ki kicsit.

- Vedd figyelembe, hogy van köztünk 6 és fél év. Biztos előtted fogok meghalni. - nevette el magát. - Abban a pár évben viszont azzal jársz, akivel csak akarsz.

- Egy dög vagy. - hátat fordítottam neki.

Jungkook szorosan megölelt hátulról. - Nem mondtam komolyan. Talán belepusztulnék, ha mással járnál, de örülnék, hogy boldog vagy.