Szerelmi leckék

26.

*Jimin pov.*

Reggel egyedül ébredtem. A plüssfókám bánatos tekintettel feküdt mellettem. Az én tekintetem is bánatos volt kicsit. A tegnapi nap csak egy álomnak tűnt. Nem hittem el, hogy mit mondtam Jungkooknak, mielőtt elaludtam.

Pár percnyi nézegetés után kimásztam az ágyból, és a fürdőbe mentem, hogy lefürödjek. Megcsináltam a reggeli rutinomat, majd lementem a konyhába. A bemásolandó cuccok tényleg ott voltak még a pult mellett. A pulton viszont egy nem várt meglepetés várt. Egy mini fehérfóka-plüss hevert az asztalon. Ezen is volt egy cetli, úgy, mint egy hete a nagyobb fókán.

"Vettem neked egy kisebbet. Tegnap akartam odaadni a tanáriban, csak megzavartak. Gondoltam, ha van egy kisebb, akkor viheted magaddal bárhová. Helyettem is vigyáz rád."
-Jungkook-

Mosolyogva tettem a cetlit a másikhoz. Nem tudom, miért, de megtartottam mindkettőt. Mindegyik üzenet végén volt egy kis szívecske. A fókát a kezembe vettem, és megszagoltam. Ez is bevette Jungkook illatát. Mosolyogva betettem a táskámba, és elindultam.

A suliba érve elindultam a termem felé. Be akartam ugrani még a tanáriba, hogy megköszönjem Jungkooknak a második plüsst. A tanári előtt viszont meggondoltam magam. Úgy éreztem, hogy az első óra előtt még mindenki ott van. Úgy döntöttem, hogy inkább a következő szünetben megyek be hozzá. Bementem a terembe, és leültem a helyemre. Még mindig ott volt a reggeli mosoly az arcomon, hiába próbáltam letörölni.

- Mitől van ilyen jó kedved? - ült le mellém Jin.

- Miről beszélsz? - néztem rá mosolyogva.

- Ritkán mosolyogsz a suliban. - emlékeztetett. - Történt veled valami jó?

- Á, dehogy. - előszedtem a cuccomat az első órára. A mini plüssfókát is kivettem.

- Mi ez? - vette kezébe Jin a plüsst.

- Ajándék. - vettem el tőle.

- Kitől? - érdeklődött. - Csak nem Jeon úrtól? - húzogatta kicsit a szemöldökét. Válasz helyett csak beharaptam ajkaimat. - Tudtam. Beavathatnál a dolgokba.

- Nincs mibe beavatnom téged. - ölelgettem kicsit a plüssömet. - Csak a korrepetálás miatt kaptam.

- Áltasd csak magadat ezzel. - vonta meg a vállát.

Amint becsengettek, Jungkook belépett a terembe. A tanáriasztal mögül körbenézett. Egyből meg is akadt a szeme a plüssfókámon, amitől elmosolyodott. Én is rámosolyogtam. Végül elkezdődött az óra. Jungkook egész végig mosolygott, még meg is nevettetett minket. Én is egész órán mosolyogtam, pedig folyamatosan próbáltam letörölni az arcomról a mosolyt. De mikor mindenki mosolygott és nevetett Jungkook miatt, akkor kevésbé voltam feltűnő.

- Jimin, hogy állsz a pótolandó anyagokkal? - kérdezte Jungkook az óra végén.

Kaptam egy kisebb sokkot a kérdéstől, emiatt elfelejtettem felállni. - Egy kicsit lassan, de a hét végére kész leszek.

- Rendben, csak nyugodtan. - összeszedte a cuccait. - De előbb még gyere be velem a tanáriba. - ezzel kiment. A fejemet rázva álltam fel, hogy elinduljak.

- Jimin, vidd magaddal a plüsst is. - szólt utánam Jin.

- Miért? - léptem vissza az asztalhoz.

- A te szépfiúd biztos örülne neki, ha látná a kezedben. - felém nyújtotta.

- Rendben, elviszem. - elvettem tőle a plüsst, és a tanári felé vettem az irányt. Mikor odaértem, bekopogtam az ajtón, majd benyitottam. Jungkook egyből felállt, ahogy meglátott. Körbenézett, majd adott egy gyors puszit a homlokomra.

- Nem hittem, hogy elhozod. - mutatott a plüssre.

- Te mondtad, hogy vihetem bárhová. - mosolyogtam.

- De a tegnapi után... azt hittem elrakod otthon a szekrényedbe. - mosolyodott el ő is.

- Reggelre már nem haragudtam. - ráztam meg a fejem. - És imádom az ilyen plüssöket.

Nagyot sóhajtott. - Istenem, de aranyos vagy. - magához ölelt. - Nagyon szeretlek. - bújt a nyakamba.

- Ezeket mind tudom. - viszonoztam az ölelést.

- Azt viszont nem tudod, hogy mennyire. - elengedett, de a kezeit a derekamon tartotta. - Csak még nem tudom, hogy mutassam ki.

- Már így is túlzásba vitted. - tettem kezeimet egy pillanatra a mellkasára.

- Na de... - húzott közelebb magához. - Ha már úgy sincs itt senki... - hirtelen ajkaimra tapadt. Ez a csók már megint meglepett. Ezt viszont nem akartam viszonozni, mert bármelyik pillanatban bejöhetett volna egy tanár. Inkább eltoltam magamtól.

- Itt ne csináld. - léptem el tőle.

- Csak itt ne? - kérdezte hatalmas mosollyal.

- Sehol se. - vetettem felé egy komoly pillantást.

- Nem, ezt nem tudom megállni. - egy hosszú puszit nyomott a számra. - Délután megyek.

- Ne gyere. - ráztam meg mosolyogva a fejem.

- Akkor te gyere hozzám. - vonta meg a vállát. - Én már aludtam nálad, te is aludhatnál nálam.

- Nem bírsz ki egy napot anélkül, hogy délután átjöjj hozzám? - kérdeztem komolyan, de még mindig volt egy apró mosoly az arcomon.

- Hogy bírnám ki? - kérdezte kicsivel hangosabban. - Legszívesebben egész nap fognám a kezedet. Egész nap ölelnélek, és ha tehetném, akkor sosem engednélek el.

- Aranyos vagy. - suttogtam olyan halkan, hogy Jungkook ne hallja. De az arcán megjelenő mosoly alapján talán mégis hallotta. - Én azt hiszem visszamegyek a terembe. Gyanakodni fognak a többiek.

- Menj csak. - még adott egy gyors puszit, aztán leült.

Zavart mosollyal az arcomon menetem vissza a terembe. Ahogy beléptem, mindenki engem kezdett nézni. Mikor meglátták, hogy mosolygok, mindenki összesúgott. Nem értették, mi bajom, mert szinte sosem szoktam mosolyogni. Én nem is foglalkoztam velük, csak leültem a helyemre. A plüssömet az orromhoz emeltem, és megszagoltam. Teljesen elfelejtettem, hogy mindenki engem bámul.

- Jimin, mi van veled? - kérdezte mellettem egy Sarah nevű lány.

- Kell, hogy legyen velem valami? - válaszoltam kérdéssel. - Csak jó kedvem van.

- Mitől? - érdeklődött tovább. - Szerelmes vagy?

Picit elgondolkodtam. - Nem.

- Kitől kaptad azt a plüsst? Ilyen jó illata van? Hadd nézzem! - elvette tőlem a fókát, és megszagolta. - Jeon úrnak van ilyen illata.

- És? - visszavettem tőle.

- Tőle kaptad? - áthúzta a székét az én padomhoz. Beszélgetésünk közben az egész osztály figyelt minket.

- Miből gondolod? - néztem rá. - Nem kaphattam mástól, akinek ugyanilyen az illata?

- Kaphattad volna. - vonta meg a vállát. - De Jeon úrnak jellegzetes illata van.

- Semmi közöm Jungkookhoz. - vágtam rá. Csak utána jöttem rá, hogy hogyan említettem tanáromat.

- Jungkook? - kérdeztek rá többen.

- Miért így hívod?

- Honnan tudod a keresztnevét?

- Tőle van a plüss?

Sorra jöttek mindenhonnan a kérdések. Nem tudtam, melyikre válaszoljak. A fele kérdést meg se jegyeztem. Jin állította le őket, mikor megszólalt a csengő. Hálás tekintettel néztem rá. Ő csak mosolyogva bólintott egyet, ezzel jelezve, hogy bármikor máskor megtenné újra. Miután kihálálkodtam magam, előszedtem a cuccomat. Mikor letettem a kezemből a plüsst Taehyung lépett be az ajtón. Ahogy megláttam, a szám elé kaptam a kezem.