59.

346 24 0
                                    

*Jimin pov.*

Mire letelt a hátralévő két hét az esküvőig, addigra teljesen elfelejtettem a szüleimet. Nem is érdekelt már, hogy nem jönnek el. Jungkook tanácsára próbáltam nem azzal foglalkozni, és egy idő után már eszembe sem jutott.

Az esküvő előtti napon alig bírtam elaludni. Jungkooknak altatót kellett adnia nekem, hogy végre elaludjak. Reggelig aludtam. Pontban nyolckor kinyíltak a szemeim, felültem az ágyon, és megráztam Jungkookot. Az elején nem akart felébredni, de egyre erősebben ráztam, így végül rám nézett.

- Ma van az esküvőnk! - kiáltottam egyből.

- Halkabban, Jimin-ah. - mondta fáradtan. - Még korán van ehhez. - magára húzta a takarót.

- De ma van az esküvőnk. - feltérdeltem, és úgy kezdtem ugrálni az ágyon.

- Jimin-ah... - nyüszített Jungkook. Felült, és lefogott.

- Na, végre fent vagy. - kezdtem tapsikolni.

Elnevette magát. - Nyugodj le, oké?

- Ez még csak az esküvő előtti öröm. Még hátravan az izgalom és a pánik. - soroltam fel.

- A pániknál már nem leszek veled egy szobában. - megpuszilt, mire én csak gúnyosan néztem rá. - Na de... Én is nagyon vártam ezt a napot, de miattad nem sokat aludtam.

- Nem vagy vicces. - megfogtam a kezét, és lehúztam a konyhába. - Egy gyors reggeli, és már készülhetünk is.

- Jimin, az esküvő hatkor lesz, most pedig nyolc óra van. - próbált leállítani. - Ráérnénk délben is készülődni.

- De nagyon izgulok! - kezdtem ugrándozni.

Megint lefogott. - Fejezd be, jó?

- Hát de...-

- Nyugodj le. - vágott a szavamba. - Én még fáradt vagyok, és szerintem te is az vagy. Csak egy óra pihenést kérek még.

- Jó, legyen. - megfogtam a kezét, és visszahúztam a szobába. - De csak egy óra.

- Rendben, rendben. - velem együtt befeküdt az ágyba, és szorosan megölelt. - Ezzel kellett volna kezdenünk a napot.

- Szólhattál volna, és akkor megölellek. - néztem fel a mellkasából.

- Nem volt esélyem megszólalni. - eltűrte tincseimet.

- Jól van na... - a másik oldalamra fordultam. - Csak nagyon izgulok.

- Tudom, tudom. - átölelt szorosan, és belepuszilt a nyakamba. - Én is izgulok.

- Nem látszik, az alapján, hogy még pihenni akartál. - néztem hátra rá.

- Ha felébredtem, akkor már jobban fogok izgulni. - simított arcomra. - Csak ma még nem éreztem az illatod és nem ölelhettelek meg, így nem tudtam rendesen felébredni.

- És most, hogy mindkettőt megtehetted? - mosolyogtam rá.

- Még egy valamit meg kell tennem. - eltűrt pár tincset az arcomból, majd az arcomra simítva tapadt ajkaimra. Mosolyogva viszonoztam a csókot. Jungkook hamar elhúzódott tőlem, de így is értettem mindent, amit a csókkal akart mondani. - Na, most már izgulok.

- Király, akkor kezdhetünk készülődni. - ki akartam mászni az ágyból, de Jungkook nem hagyta.

- Még pár percet kérek. - szorított magához. - A pánik közben már nem ölelhetlek magamhoz. Olyankor pedig tudod, hogy kiborulok.

- Igen, tudom. - megpusziltam az arcát, de neki sikerült a szájával elkapnia az enyémet. Ismételten viszonoztam a csókot. Lassan három év után szinte egyszer sem lepett meg, mikor Jungkook megcsókolt. Mondhatni mindig készen is álltam rá.

- Na jó... - szólalt meg, mikor elhúzódott tőlem.

- Mehetünk, kezdhetjük? - kezdtem újra izgatott lenni.

- Igen, már izgulok eléggé. - megpuszilt, majd a kezemet megfogva lehúzott a konyhába. - Mondd a tervet, neked biztos van.

- Jöhet egy kiadós reggeli, mert a készülődés miatt ki kell hagynunk az ebédet. - kezdtem el. - Aztán lassan el kell indulnunk, útközben pedig fel kell szednünk Jint. Taehyung külön jön?

- Igen, tegnap írta. - bólintott Jungkook, közben próbálta megjegyezni, amit mondok.

- Remek, akkor miután odaértünk a helyszínre, külön szobába vonulunk, és készülődni kezdünk. - folytattam. - Hat előtt legalább egy fél órával végeznünk kell. Érted? Muszáj!

- Rendben, felfogtam. - mosolygott rám. - Miért pont fél órával előtte?

- Mert kell elég idő a pánikra és arra, ha később esetleg valami probléma lesz. - válaszoltam. - Aztán pedig csak az esküvő van hátra.

- Tettre kész vagy. - megpuszilta a homlokomat. Éreztem a puszijában, hogy már jobban izgul, mint én.

- Ideges vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze, hogy nem. - válaszolt nevetve. - Na jó, reggelizzünk meg gyorsan vagy téged eszlek meg.

- De főznünk kell valami tartalmasat, az viszont lesz legalább fél óra. - finoman megütögettem az arcát, és a konyhapulthoz álltam.

Én nekiálltam jó pár köretnek, addig Jungkook két tál rizst pakolt a rizsfőzőbe. Egy óra alatt végeztünk a főzéssel. Tíz perccel előbb is végezhettünk volna, de Jungkook párszor tényleg megpróbált megenni. Mindig el kellett tolnom, ettől pedig megnőtt a főzés időtartalma. Amint készen lettünk a korai ebédünkkel, fél óra leforgása alatt meg is ettük.

A korai ebéd után felvettünk valami egyszerű ruhát arra a fél órára, amíg eljutunk a helyszínre. Összeszedtünk még pár cuccot, majd beültünk a kocsiba, és el is indultunk. Jungkookon lehetett látni, hogy kezd egyre idegesebb lenni, amin én jót szórakoztam. Útközben tennünk kellett egy kisebb kerülőt, mert Jin az ellenkező irányban lakott. Mire odaértünk a házához, addigra már kint állt a ház előtt a cuccaival. Megálltunk mellette, ő bepakolta a cuccait a csomagtartóba, majd beült a hátsó ülésre.

- Hello! - köszönt vidáman. - Hogy vagytok?

- Idegesen. - válaszoltunk Jungkookkal egyszerre, közben lassan elindultunk.

Jin elnevette magát. - Erre pont felkészültem. - előrehajolt. - Bocs, Jungkook, de téged nem tudom, hogy kell megnyugtatni. Én Jimin tanúja vagyok, csak rá specializálódtam.

- Nem baj, az én megnyugtatásomra ott lesz majd Taehyung. - mosolygott Jungkook.

- Ja, tényleg, Jimin mondta, hogy már jóban vagytok. - veregette meg Jin Jungkook vállát.

- Jin... - szólt neki Jungkook, mire csak hümmögött egyet. - Zavarsz a vezetésben.

- Bocs. - felém fordult. - Na? Túl vagy a pánikon?

- Nem, az az esküvő előtt lesz. De engem is zavarsz. - eltoltam a fejét.

- Na, remek. - hátradőlt. - Mehettem volna busszal is. - motyogta, de Jungkookkal elnevettük magunkat.

- Inkább örülj, hogy megálltam a házad előtt. - kezdett Jungkook veszekedni. - Kerülőt tettem miattad. Már nem vagy a diákom, már nem kell foglalkoznom veled.

- Oppa, kedvesebben. - simogattam meg a combját. Ő megfogta a kezemet, és a szájához húzva adott rá egy puszit.

- Ez elég kedves, szépségem? - mosolygott rám.

- Na ne, erre nem vagyok kíváncsi! - szólalt meg Jin a hátsó ülésen.

Fél órán belül odaértünk a helyszínre. Útközben Jin próbált velünk kommunikálni, de mindig leállítottuk. A helyszínre érve Jungkookkal még váltottunk egy jó hosszú ölelést, majd a saját helyünkre mentünk. Én Jinnel, Jungkook pedig Taehyunggal. Jungkook már akkor hiányzott, mikor beléptem a szobám ajtaján.

Szerelmi leckékKde žijí příběhy. Začni objevovat