Szerelmi leckék

49.

*Jimin pov.*

Jungkookkal mindketten reggelig aludtunk. Mikor felébredtem, ugyanabban a pózba feküdtünk, amiben elaludtunk. Felemeltem a fejemet tanárom mellkasáról. Jungkook még aludt, de úgy tűnt, hogy már ébredezik. Visszadőltem a mellkasára, mert még a tegnapi nap hatása alatt voltam, emiatt még elég fáradt voltam.

- Mm... Jimin-ah... Jó reggelt. - sóhajtotta Jungkook a hajamba, majd adott is egy puszit. Nem reagáltam semmit. - Tudom, hogy fent vagy.

Nagyot sóhajtottam. - Csak hallgatni akartam a hangod.

- Egész nap hallgathatod. Csak neked szól. - magára emelte a tekintetem.

- Még reggel is képes vagy elkápráztatni azzal, hogy mennyire szeretsz. - adtam neki egy gyors puszit, majd visszafeküdtem a mellkasára.

- Le kéne mennünk reggelizni. - túrt bele finoman a hajamba. - Tegnap elaludtunk vacsi előtt, biztos éhes vagy.

- Igen. - motyogtam a Jungkookon lévő pulcsiba. - De nem érdekel. Még ne menjünk.

- Miért ne?

- Mert nem akarom, hogy elengedj. - öleltem szorosabban. - Most olyan jó így.

- Tudom, szerintem is. - belepuszilt a hajamba. Ekkor eszembe jutott valami, ami miatt szomorúan sóhajtottam egy nagyot. - Mi baj?

- Holnap hétfő. - suttogtam.

- Jimin-ah... - szólt halkan. Szomorúan hümmögtem. - Nem lesz baj, ugye tudod? Én ott leszek veled. Aki csak egy rossz szót mond, azt kinyírom. Ha akarod, ott leszek veled minden percben. Jin helyén ülve fogok tanítani, őt pedig beültetem a tanári székbe. - nevetett kicsit.

- Köszönöm. - mosolyodtam el kicsit. - Máris jobban érzem magam.

- Ez volt a tervem. - puszilta a hajamba. - Na, menjünk le reggelizni. - el akart tolni, de csak szorosabban öleltem.

- Még ölelj egy kicsit. - suttogtam. - Csak pár percet kérek.

- Rendben, legyen. - újra megölelt. - De reggeli után is visszabújhatunk ugyanebbe a pózba.

- Az már nem lesz ugyanolyan. - sóhajtottam nagyot.

Most sem értettem, hogy ezalatt mire gondoltam pontosan. Szerencsére Jungkook nem kérdezett semmit, csak szorosabban ölelt. Arcomat belefúrtam a rajta lévő pulcsiba, és mélyen beszívtam az illatát. Ő egyik kezével finoman a hajamba túrt, másik kezével pedig a hátamat simogatta. Kaptam pár puszit is a hajamba, amitől kezdtem elálmosodni. Főleg úgy, hogy eleve fáradt voltam még.

- Ne aludj el, édesem. - szólalt meg hirtelen Jungkook mély hangon, amitől kicsit kirázott a hideg. Még pulcsiban is fáztam, ezért egyik kezemmel magamra húztam a takarót. - Fázol?

- Egy kicsit.

- Szólhattál volna. - jobban rám húzta a takarót, és szorosabban ölelt. Elmosolyodtam, amiért ilyen kedves. - Nem akarom, hogy újra megfázz.

- Nem fogok, amíg vigyázol rám. - néztem fel rá.

Megpuszilt. - Majd szólj, ha mennél enni.

- Szerintem mehetünk. - feltoltam magam, így az arcom kicsivel magasabbra került, mint Jungkooké. Ő mosolyogva a tarkómra fogott, és lehúzott magához egy csókra. Egy pillanatra viszonoztam, majd el is húzódtam Jungkook ajkaitól. Leszálltam róla, és elindultam a konyha felé. Félúton Jungkook utolért, és megölelt hátulról.

- Jimin-ah. - picit hintázott velem, amíg kimentünk a konyhába.

- Igen?

- Szeretlek. - megpuszilta az arcomat.

- Én is szeretlek. - mosolyogtam kicsit. Besétáltam a konyhába, és ennivaló után kezdtem keresgélni. - Miért nincs itt semmi?

- Rengeteg minden van. - engedett el.

- De egyik sem kell. - leültem az asztalhoz.

- Valamit enned kéne. - leguggolt elém, és megfogta a kezemet. - Jól érzed magad?

- Persze. - mosolyogva bólintottam.

- Fáj még a hasad? - húzta fel kicsit a rajtam lévő pulcsit.

- Egy kicsit. - visszahúztam a pulcsit. - Nem sokat segített rajta, hogy egész éjjel rajtad feküdtem. De azért reggeli után még folytassuk azt az ölelést.

- Ha ezt szeretnéd. - felállt. - Csinálok neked reggelit.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá egy kicsit szomorúan. Jungkook is látta, hogy szomorú vagyok, de nem kérdezett semmit, gondolom, tudta, miért van.

Jungkook valami tökéletes reggelit csinált nekem. Szívecske alakú palacsintákat sütött, és mindre írt valamit különféle mázzal. Elmosolyodtam, mikor elém tette a tányért. Olyan aranyos volt. A palacsinta pedig finomabb volt, mint amire én számítottam. Jungkook közben leült elém és mosolyogva nézett rám. El is takartam az arcom, nem bírtam, mikor így bámultak rám.

Reggeli után visszamentünk Jungkook szobájába. Újra felvettük azt a bizonyos pózt. Tanárom mellénk tette a gépet, és keresett egy jó kis filmet. Én kb. fél óráig néztem, majd a másik irányba fordítottam a fejem.

- Minden rendben? - állította le Jungkook a filmet.

- Persze. - motyogtam a pulcsijába. - Csak kicsit fáradt vagyok a tegnapi nap után.

- Még mindig? - lepődött meg. Bólintottam. - Lekapcsoljam a filmet?

- Nem kell. - ráztam meg a fejem.  - Te nézd tovább, én meg majd hallgatom.

- Rendben. - tovább nézte a filmet.

Végighallgattam az egész filmet. Kissé zavart, így nem tudtam aludni. Jungkooknak viszont nem szóltam, mert ő elaludt a film közben. A végén felnéztem rá. A szeme csukva volt, és hangosan szuszogott. Mosolyogva kikapcsoltam a gépet. Mikor visszadőltem tanárom mellkasára, ő hirtelen megmozdult alattam, mintha megijedt volna. Egy pillanatra elátkoztam magam, mert megint felkeltettem.

- Bocsi. - suttogtam.

- Semmi baj. - simított hátamra. - Csak azt hittem alszol, ezért mertem én is aludni.

- Zavart a film. - világosítottam fel.

- Szólhattál volna. - belepuszilt a hajamba.

- Észrevettem, hogy alszol, és nem akartalak felkelteni. - néztem fel rá.

- Ha már úgyis lekapcsoltad a géped, akkor aludj csak. Nekem viszont van egy kis dolgom. - ki akart mászni alólam.

- Ne menj, kérlek. - öleltem szorosabban, talán már inkább kétségbeesetten.

- Hé, minden rendben? - emelte fel a tekintetem saját magára.

- Persze. - mosolyogtam kicsit. - Csak ma ne engedj el. Légy szíves, csak ma ne.

- Rendben, rendben, nyugi. - mosolygott rám, és szorosabban ölelt. - Aggódsz a holnap miatt?

- Persze, hogy aggódok. - sóhajtottam nagyot. - Nem tudom, mire számítsak. Félek, hogy megint bántani fognak. - picit könnyezni kezdtem.

- Most ugye nem sírsz? - próbált rám nézni. Megráztam a fejem. - Nem kell félned. Ott leszek veled. Akár minden percben. Majd én vigyázok rád.

- Köszönöm. - belefúrtam az arcom a rajta lévő pulcsiba. Tanárom szoros ölelésétől és illatától sikerült megnyugodnom egy kicsit, de nem teljesen. Egy darabig még aggódtam az előttem álló naptól, de Jungkook halkan beszélni kezdett.

- Minden rendben. - simogatta meg a hátamat. - Nem lesz semmi baj, nem kell aggódnod. Vigyázni fogok rád, nem hagyom, hogy bántsanak. - belepuszilt a hajamba.

Elmosolyodtam. Hirtelen úgy éreztem, hogy Jungkook túlságosan is kedves, és meg sem érdemlem. De egyből elhessegettem a gondolatot. Egy kicsivel szorosabban öleltem, és szinte már aludtam is. Még egy darabig hallgattam tanárom hangját, majd elnyomott az álom.