Epilógus

485 29 3
                                    

*Tíz év múlva*

A dolgozószobánkban ücsörögtem. Az ajtó nyitva volt, hogyha a gyerekek kiabálnának, akkor meghalljam, és egyből mehessek. Az asztalomon még egy voki toki is volt, ha esetleg olyan baj lenne, hogy nem tudnak kiabálni.

- Jimin-ah, gyere ide gyorsan! - kiáltott Jungkook a konyhából.

- Ég valami? - kiáltottam vissza.

- Igen! - kaptam a válasz. Mindent ott is hagytam az asztalomon, és kirohantam a konyhába. Jungkook előttem állt, kezében egy tortával, amin égett két gyertya, amik tízest formáltak. A gyerekeink ott álltak mellette.

- Mi a fene folyik itt? - értetlenkedtem.

- Boldog 10. évfordulót! - nyújtotta felém Jungkook a tortát.

Elmosolyodtam. - Ezt ügyesen kitaláltad.

- Igen, tudom. - mosolyodott el. - Fújd csak el a gyertyákat, ez mind a tiéd. Kivéve, hogy ígértem egy-egy szeletet a kicsiknek. - mutatott feléjük a fejével. Nevetve elfújtam a gyertyákat.

- Boldog évfordulót, apa és apu! - kiáltották egyszerre a gyerekek. A kisebbik, Nabi, felém tartott egy becsomagolt dobozt, az idősebbik, Daesung, Jungkook felé tartott egy dobozt. Jungkookkal összenéztünk.

- Ezt nekem csináltad? - guggoltam le Nabihoz. A kislány hevesen bólogatott, és újra felém nyújtott a csomagot. Mosolyogva elvettem tőle. - Köszönöm, nagyon édes vagy. - megpusziltam az arcát. Velünk párhuzamban Jungkook is ezt játszotta el Daesunggal, csak a fiú nem akart puszit.

- Nyisd ki, nyisd ki. - kezdett Nabi ugrándozni.

- Rendben, édesem, kinyitom. De előbb együnk tortát, jó? - egy mosoly után felálltam. A csomagokat Jungkookkal együtt letettük a pultra.

- Tessék. - tolta felém a tortát.

- Lassan 13 év együttlét után is egyre jobban szeretlek. - suttogtam neki, mire kaptam tőle egy hosszabb puszit a számra. - Ezt viszont ne a gyerekek előtt.

- Rendben. De ezt akkor se tiltsd meg. - átölelt hátulról, kezeit a kezemre tette, és úgy segített felvágni a tortát. Elpirulva néztem fel rá. - A tortát nézd, még a végén megvágod magad.

- Ezt sem a gyerekek előtt kellene. - suttogtam, közben a gyerekekre pillantottam.

- Daesung már félfelnőtt, Nabi pedig túl kicsi, hogy értse. - mivel a gyerekek nem látták az arcomat, így Jungkook ajkaimra tapadt. Egy darabig viszonoztam, majd elhúzódtam tőle. Még ennyi év után is képes volt engem zavarba hozni, mivel a szívem most is dübörgött a mellkasomban. Inkább visszafordultam a torta felé, és vágtam négy szeletet.

- Elengedsz? - kérdeztem halkan Jungkooktól, mikor át akartam tenni a szeleteket tányérokra.

- Nem akarlak. - szorosan megölelt.

- Mintha még gimis lennék... - sóhajtottam nagyot. Jungkookkal együtt odamentem a szekrényhez, és kivettem négy kistányért. Mindre rátettem egy-egy szeletet. Nagy nehezen lehámoztam magamról Jungkook kezeit, és mielőtt újra megölelt volna, a kezébe nyomtam az egyik tányért. - Egyél inkább. Gyertek. - az udvar felé indultam. Közeledett a naplemente, és mindig együtt szoktuk megnézni.

Kint mind a négyen leültünk a hintaágyba. Jungkookkal mi ültünk középen, így meg tudta fogni a kezemet. Daesung Jungkook mellé, Nabi pedig mellém ült. Mire az idő elért a naplementéhez, mindannyian megettük a tortát. Én behúztam Nabit az ölembe, és magamhoz öleltem, úgy dőltem Jungkook vállára. Ő egyik kezével átölelt engem, a másikkal pedig Daesungot.

- Jimin-ah... - suttogott Jungkook olyan halkan, hogy csak én hallottam.

- Igen? - néztem fel rá.

- Szeretlek. - suttogta ajkaimra, majd lágyan és röviden megcsókolt. Egyből viszonoztam.

- Én is szeretlek. - súgtam vissza, miután elváltunk egymás ajkaitól. Visszadőltem Jungkook vállára, ő pedig adott pár puszit a hajamba.

Mindannyian boldogok voltunk. Mind a négyen. Jungkookkal változatlan módon szerettük egymást, de az is lehet, hogy talán jobban is. Régen sosem hittem, hogy ez lesz a kapcsolatunkból, de így, végül örülök, hogy ez lett. Jungkook törődött velem, jobban szeretett, mint bárkit a világon. Én is nagyon szerettem őt. Tudtam, hogy örökké együtt leszünk.

Szerelmi leckékWhere stories live. Discover now