Szerelmi leckék

42.

*Jimin pov.*

Elmosolyodtam Jungkook szavait hallva. Teste köré fontam a kezeimet, és szorosan magamhoz öleltem. Ő viszonozta az ölelésem. Mindkettőnk száján egy nagy sóhaj csúszott ki. Igaz, kicsit még haragudtam Jungkookra a verekedés miatt, de hiányzott az ölelése. Belefúrtam a fejem a mellkasába, és jó mélyen beszívtam az illatát. Én sem bírtam ki nélküle.

- Haragszol még rám? - kérdezte Jungkook.

- Kicsit. - toltam el magamtól. - De ígérd meg... Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet. - tartottam a kisujjam.

- Megígérem. - enyémbe akasztotta saját kisujját. - Megígérem.

- Rendben. - elengedtem a kezét, és újrakezdtem az ölelést. - Akkor megbocsátok. De csak most az egyszer.

- Bízz bennem. - suttogta. - Többé nem történik ilyen.

- Bízok. - mosolyogtam picit.

- Ah, mennyire szeretlek. - elengedett kicsit. Eltűrte pár tincseimet, majd az arcomra simítva megpuszilta a számat.

- Csak egy puszi jár? - simítottam mellkasára.

- Mit szeretnél helyette? - összenyomott minket alul.

Nagyon halkan felnyögtem. - Azt már tudom, hogy te mit szeretnél.

- Azt sűrűn szeretném. - mosolyodott el. - De ahogy eddig, most sem erőltetek semmit.

- Tudod... - piszkáltam az egyik gombot az ingén. - Úgy egy hónapja azon aggódtam, hogy nem járok jól veled. Hogy nem leszek neked elég jó.

- Jimin-ah...

- De már nem aggódom. - vágtam a szavába. - Már tudom, hogy neked elég az, ami vagyok. És szerintem nagyon is jól jártam veled.

- Hát persze, nálam nincs jobb! - kacsintott, mire elmosolyodtam. - Viccet félretéve, tényleg nem kell aggódnod. Szerintem nincs nálad jobb. Minden percben melletted leszek. Rám mindig számíthatsz.

- Igen, tudom. És köszönöm. - megpusziltam az arcát, de ő hirtelen ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam a csókot. Ez a csók hamar el is mélyült.

Jungkook határozottan vont magához. Kezeit eddig a derekamon tartotta, de most az egyiket felvezette a nyakamra. A saját kezeimet lassan felvezettem, és átkaroltam a nyakát. Csókunk egyszerre volt lágy és lassú, de gyors és mohó is. Mindkettőnk részéről tele volt érzelmekkel. Jungkook lassan levezette mindkét kezét először a fenekemre, majd a combom alá nyúlva felvett az ölébe. Lábaimat átkulcsoltam a derekán, egyik kezemet pedig az arcára vezettem. Végül levegőhiány miatt váltunk el egymás ajkaitól.

- Ezt akartad? - mosolygott rám Jungkook.

- Igen, de... - lihegtem picit. - De nem hittem, hogy ilyen szenvedélyes lesz.

- Megy ez nekem jobban is. - lépett előre párat, ezzel a falhoz nyomta a hátamat. - Bemutassam?

- Később talán. - elengedtem.

Letett. - Miért csak később? - fogott a derekamra.

- Mert fáradt vagyok. - dőltem a mellkasának.

- Tudom, hallottam a telefonban, hogy fáradt vagy. - ölelt magéhoz. - Gyere, te sós zsák, felviszlek aludni. - felvett az ölébe, és felvitt a szobámba.

Bemásztam az ágyba. - Akkor alszok, ha itt maradsz velem.

- Soha nem mennék el. - bebújt mellém, és magához ölelt.