Szerelmi leckék

44.

*Jimin pov.*

Kicsit nagyon meglepődtem tőle, hogy berántottak a mosdóba. Nem is tudtam, ki az. Az a valaki viszont erőből nekilökött engem a falnak, amitől lecsúsztam a padlóra. Csak akkor jöttem rá, hogy valamelyik osztálytársam rángatott be magával.

- Ji-woong, mit akarsz tőlem? - álltam fel lassan. - Már becsengettek, be kéne mennünk órára.

- A pasid megvár. - magához rántott. - Van egy kis dolgunk.

- Mégis mi? - ellöktem magamtól. - Csak, mert én nem tudok róla.

- A mai napon fogod megbánni, hogy összejöttél azzal a tanárral. - ezzel behúzott egyet. Megint a padlóra kerültem, és az orrom is vérezni kezdett.

***

Nagyjából tíz perc múlva Ji-woong fáradtan állt előttem. Én a padlón feküdtem, fel sem tudtam volna állni. Egyik kezemet a hasamra szorítottam, de nem mertem megnézni, hogy hogy nézek ki az ingem alatt. Nem csak az orrom, a szám széle is vérzett. Már az elejétől kezdve sírtam, és magamban imádkoztam, hogy Jungkook benyisson. Szerencsére megtette, mikor Ji-woong újra belém akart rúgni.

- Ji-woong! - kiáltott rá. - Mégis mit művelsz?

Ji-woong Jungkook felé fordult. - Semmit. Nem tudom, miről beszél. Így találtam rá.

- Több, mint tíz perce becsengettek, és azóta egyikőtök sem volt a teremben. - kiabált tovább. - Takarodj vissza a terembe vagy az igazgatóihoz foglak küldeni testi erőszak miatt.

- Akkor én elmondom az igazgatónak, hogy egy diákkal jár. - vonta meg a vállát Ji-woong.

Jungkook vett egy mély levegőt. - Indulj vissza a terembe, és imádkozz, hogy csak egy osztályfőnökit adjak. Mozgás!! - kezdett üvölteni, mire Ji-woong visszarohant a terembe. Jungkook egyből leguggolt hozzám. - Jól vagy?

- Úgy nézek ki? - egyik kezemet az orromnál tartottam, közben a könnyeim megállás nélkül folytak.

- Istenem, Jimin, ne haragudj rám. - simított a felkaromra. - Lekísérlek az orvosiba. Amíg ott vagy, addig összeszedem a cuccodat. Elmehetsz, menj át hozzám. Ha akarod, odaadom a kocsikulcsomat is.

- Köszi. - mosolyogtam nehezen. - De az utóbbira nem lesz szükség. - letöröltem a vért az orrom alól. Fel akartam állni, de képtelen voltam rá.

- Gyere, segítek. - egyik kezével megfogta a derekamat, a másikkal a karomat, és lassan felállított. Kicsit meg is szédültem, de tanárom megtartott. - Nehogy eless nekem.

- Én sem akarok. - nyöszörögtem. Léptem egyet előre, de összeestem. Jungkook szerencsére megtartott, de pont a hasamnál kapott el. - Au...

- Bocsi. - hagyta, hogy felegyenesedjek. - Inkább leviszlek. - felvette az ölébe. Meg akartam kapaszkodni a nyakába, de képtelen voltam rá.

Jungkook szép lassan levitt az orvosiba. Útközben beküldte Taehyungot a termünkbe, hogy vigyázzon a többiekre. Az orvosiban nem érdekelte, hogy ott van az orvos, csak adott egy puszit a homlokomra, majd visszament a termünkbe. Az orvos nem is kérdezett semmit, csak ellátta a sebeimet. Jungkook pont addigra ért vissza. Megfogta a kezemet, és kikísért a kapuhoz.

- Biztos, nem kell a kocsikulcsom? - adta oda a táskámat.

- Igen, biztos. - mosolyogtam rá. - Majd nálad találkozunk.

- Rendben, bár jobban örülnék, ha veled mehetnék. - magához ölelt. - Nem akarom, hogy bajod legyen.

- Nem lesz, majd vigyázok magamra. - eltoltam. - Nálad úgysincs senki, aki bánthatna. És, hogy jobb kedved legyen, átöltözök a te ruháidba.

- Na, ha már itt tartunk, akkor töltsd nálam a hétvégét. - simított arcomra.

- Rendben. - vontam meg a vállam. - De akkor hazaugrok ruháért. - mutattam a saját hátam irányába.

- Nem kell, majd én viszek neked. Csak add oda a kulcsot. - nevetett zavartan.

Odaadtam neki. - Kéne a tiéd is, mert nem akarok a házad előtt ücsörögni.

Ő is odaadta nekem. - Most már menj. - hosszan megpuszilta a homlokomat. Egy intés után elindultam Jungkook házának irányába.

Mikor elértem Jungkook házához, kinyitottam az ajtót a kulccsal, és bementem. Sokkal nagyobbnak tűnt így, hogy csak egyedül voltam. Nem volt velem senki, aki megölelt volna hátulról, aki apró puszikat adott volna a nyakamra, aki vagy százszor elmondta volna, hogy mennyire szeret.

Felmentem Jungkook szobájába, és kinyitottam a szekrényt. Rengeteg ruha volt benne, természetesen mind nagy volt rám. De szörnyű érzés volt egyenruhában lenni, főleg, hogy fájt is. Kerestem egy pulcsit és egy melegítőt, és fel is vettem őket. Sokkal kényelmesebbek voltak, és ami fontosabb, hogy jó meleg volt mindegyik. Bebújtam az ágyba, magamhoz öleltem egy párnát, és tévézni kezdtem.

A filmezés közben többször el is akartam aludni. Az ajtót nem zártam be, hogy Jungkook majd be tudjon jönni. Így is tett, pont akkor, amikor sikerült elaludnom. Halkan jött be a szobába, és elpakolta a cuccaimat. Utána odajött hozzám. El akarta venni tőlem a párnát, amit öleltem, de nem hagytam. Mikor mégis sikerült neki, nyűgösen néztem fel rá.

- Ne haragudj, csak gondoltam, szívesebben ölelted volna a plüssödet. - ült le az ágy szélére. - Vagy akár engem.

- Miért nem mondtad? - elvettem tőle a plüsst, és magamhoz öleltem.

- Nem akartalak felkelteni. - befeküdt mellém. - De sajnos sikerült.

- Mindegy. - hozzá bújtam. - Könnyebben fogok aludni most, hogy itt vagy.

- Jól van, pihenj csak. - szorosan magához ölelt. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörrent a telefonom.

- A rohadt életbe már... - eltoltam Jungkookot, és megnéztem, ki hív. Sóhajtva felvettem. - Mit akarsz, Jin?

- Jungkook mondta, hogy hazaengedett. - szólt bele a telefonba. - Jól érzed magad?

- Mondjuk úgy, hogy megvagyok. - sóhajtottam. - De most aludnék inkább, úgyhogy leteszem. Szia. - le is tettem. Ledobtam a telefont az éjjeliszekrényre, és visszabújtam Jungkookhoz.

- Minden oké? - simogatta meg a hátamat.

- Aha. - bólintottam picit. - Csak fáj a hasam.

- Adjak rá puszit? - emelte fel a fejemet, hogy belenézhessen a szemembe.

- Ha ezzel szexre gondolsz, akkor inkább gyógyszert hozz. - próbáltam nyitva tartani a szemem. - Ha nincs hátsószándékod, akkor felőlem csináld.

- Titokban talán volt. - gondolkodott el. - De annyira fáj, hogy kell gyógyszer?

- Mondjuk. - vontam meg a vállam. - A táskámban van gyógyszer, hoznál?

- Persze, hozok. - megpuszilt, majd megkereste a táskámat, abban pedig a suliorvostól kapott gyógyszert. Egy pohár vízzel adott is nekem egyet. Hálásan néztem rá, majd bevettem a gyógyszert.

- Köszi. - dőltem vissza a párnára, és a fejemre húztam a takarót, de Jungkook lehúzta rólam. - Ah, hagyj aludni.

- Szeretem nézni, ahogy alszol. - bebújt mellém. - Olyan aranyos vagy közben.

- Most legszívesebben elbújnék az egész világ elől. - elfordultam, és magamhoz öleltem a plüssömet.

Jungkook nem szólt semmit, csak átölelt hátulról. Az ölelés egyszerre volt szoros és gyenge. Kivételesen ahelyett, hogy magához húzott volna, inkább ő csúszott közelebb hozzám. Elmosolyodtam tőle. Még be is takart engem, hogy ne fázzak. Mosolyogva bújtam az ölelésébe, és már aludtam is.