Szerelmi leckék

41.

*Jimin pov.*

Sokkot kaptam tanárom kinézetétől. Megint tele volt sebbekkel. Most viszont sokkal rosszabbul nézet ki, mint amikor legutóbb verekedett. A szája még mindig vérzett, az orra kicsit feldagadt, a szeme alatt volt egy hatalmas lila folt, és meg rengeteg apró seb volt az arcán. Léptem egyet hátra, mert kicsit megijesztett tanárom kinézete. Ő csak lehajtott fejjel állt előttem, a szemembe sem tudott nézni.

- Mit műveltél már megint? - kezdtem halkan korholni.

- Sajnálom. - mondta halkan.

Nagyot sóhajtottam. - Kivel verekedtél már megint? - kérdeztem, de Jungkook nem válaszolt. Lehajtott fejjel állt előttem, mintha épp a kiérdemelt büntetését várná. Ahogy őt néztem, láttam, hogy Taehyung a tanári felé megy. - Taehyung!

Felém nézett. - Igen?

- Gyere ide! - intettem magunk felé. Jungkook is felé fordult már. Hátulról is láttam, hogy szúrós tekintettel nézi a másik tanárt.

Taehyung lassan odajött. - Igen? - kérdezte. Az egyik kezét az arcán tartotta, gondolom fájt neki.

- Jungkook. - szóltam neki, mire ő rám nézett. - Megint megverted?

- Ő kezdte! - mutatott Taehyungra.

- Nem érdekel, ki kezdte! - emeltem fel a hangom. - Megverted?

- Igen, de...-

- Nem érdekel! - szóltam rá, amitől picit összehúzta magát. Tae felé fordultam. - Te meg miért ütöttél vissza?

- Megvédtem magam. - vonta meg a vállát.

- Nem látszik. - utaltam a sebeire.

- Jimin-ah... - szólalt meg Jungkook félve. Hümmögtem egyet. - Én nem akartam megverni, de... provokált.

- És nincs benned önuralom? - korholtam tovább.

- De van! - lett magabiztosabb, de csak egy pillanatra. - Azt mondta, hogy szét akar szedni minket. - mondta halkabban.

- Miért árulsz be? - lökte meg Tae.

- Akarsz még? - emelte fel Jungkook a kezét.

- Elég! - kiáltottam rájuk. - Legyetek már normálisak. Értem, hogy mindketten szerettek engem, de már eddig vagyok veletek. - emeltem a kezem a fejem fölé. - Úgy érzem magam ilyenkor, mintha az apátok lennék. Tudjátok, ez mennyire rossz?

- Ne haragudj. - mondták egyszerre.

- Jimin-ah. - szólt nekem Jungkook. - Megígérem, hogy ilyen nem lesz többet. Komolyan mondom.

- Nem megyünk azzal semmire. - sóhajtottam nagyot.

- De ugye nem? - esett kétségbe, hátha szakítani akarok.

- Nem, ne aggódj. - mosolyogtam picit. - De most pár napig nem akarom látni egyikőtöket se.

- Ah, fenébe. - sóhajtott nagyot. - Mennyi az a pár nap?

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Két-három nap, de az is lehet, hogy egy hét.

- Francba. - lehajtotta a fejét egy pillanatra. - Taehyung.

- Mi az? - nézett felé.

- Menj el. - intett Jungkook a tanári felé a fejével.

- Persze, hogyne. - el is ment.

- Jimin-ah. - fordult felém Jungkook, mielőtt még bementem volna a terembe.

- Igen? - léptem vissza az ajtótól.