Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Életem megrontója, avagy Tyler

Tyler Bernard, aki megkeserítette az életemet. Neki köszönhetően lett ez a máig tartó ,,jó" hírnevem, és tulajdonképpen ő is részben miattam került börtönbe. Mármint Tyler borzalmasan rossz diák nevében állt, rengetegszer buktatták meg, így került hozzánk másodikban, majd valamilyen csoda folytán kettesekkel átevickélt harmadikba, szóval már bőven betöltötte a tizennyolcadik életévét, így valóban igazi börtönben ülhet.
Én sem értettem, de elkezdett velem barátkozni még második év végén, aztán a kezdeti barátságból szerelem lett. Legalábbis a részemről... Valójában sosem ölelt meg, sosem csókolt meg, és szinte semmilyen módon nem érintkeztünk, mégis teljesen elvakított a szőkésbarna, arcába lógó tincseivel, illetve méregzöld szemeivel, és úgy éreztem, lelki társra találtam. Nem merült fel az átverés gyanúja, hiszen azt hittem, ő más lesz, és tényleg komolyan gondolja. Kár volt megbíznom benne... Még most is erősen égnek rideg, megalázó szavai a fejemben, mikor elhívott egy igazi randira.
-Tudod, Jennifer... -kezdte.
-Jasmine -javítottam ki.
-Jasmine... -ejtette ki nevemet megvetve. -Hát persze -bólogatott. -Csak azt szerettem volna mondani, hogy én örülnék, ha a barátságunkat egy szinttel feljebb helyeznénk... -lépett közelebb hozzám, én pedig akkor már biztosan tudtam, hogy mire gondol, és reméltem, megkapom tőle életem első csókját, mivel rettenetesen beléestem, és egyszerűen vágytam rá.  
-Igen, én is örülnék neki -helyeseltem. -Sőt, tudod, Tyler, már nagyon régóta szerelmes vagyok beléd, és még sosem éreztem ilyet senkivel kapcsolatban, szóval biztosan tudom, hogy ez az a nagybetűs szerelem, és te vagy számomra a Nagy Ő... Kedvellek, a kelleténél jobban, és őszintén remélem, hogy te sem érzel másképp -mosolyogtam önfeledten, megbízva benne.
Ekkor közelebb lépett hozzám, és ajkainkat már csak pár centi választotta el, teljesen beleéltem magam, hogy megcsókol életem szerelme, amikor konkrétan a képembe röhögött, és eltolt magától.
-Tudod... -nevetett baromi gúnyosan. -Annyira vicces volt látni majdnem fél éven át, ahogy csillogó szemekkel tekintesz fel rám -kacagásától már alig bírt beszélni. -Te... Te komolyan azt gondoltad, hogy meg foglak csókolni?! Úristen! -fogta a fejét. -Hát nézz már magadra, te nyomorék, hogy nézel ki! -röhögött, és ekkor előugrottak a barátai a bokrok mögül, kezükben kamerákkal. Kinevettek. Mindannyian...
-Tyler... Ez... Most mi? -kérdeztem teljesen összezavarodva, könnyeimmel küzködve. Azt hittem talán csak viccelnek, vagy ilyesmi, de... Mikor láttam az őszinte szórakozást Tyler arcán, egyszerűen összetörtem mindenki előtt, és zokogtam a földre leborulva.
-Csak hogy összeálljon a sztori... -emelte fel az államat, mélyen a szemembe nézve. -Valójában egy fogadás miatt kezdtem el veled barátkozni. Kíváncsiak voltak a srácok, meg tudok e fektetni az évfolyamban minden csajt, és hát sikerült is, kivéve téged. A lényeg az, hogy tartanom kellett veled a kapcsolatot minimum öt hónapon keresztül, és ez összejött, úgyhogy hétvégén már Hawaii-on leszek a legjobb ribancokkal -vigyorgott, utalva a fogadás nyereményére is. -Nem hittem, hogy beveszed ezt a kis mesét, de látom eléggé belémszerettél, kislány! -röhögött. -Figyelj, nem kertelek, geci ronda vagy. Az ilyenek, mint te, senkinek nem kellenek, és tök feleslegesek a világban. Jobban tennéd, ha kinyírnád magad, de komolyan, mert én ilyen kinézettel anyám elé sem mernék állni -mosolygott gúnyosan. Anyukám említésére még rosszabbul lettem, amit a fiú észre is vehetett, mert tovább alázott. -Ó, tán rossz pontra nyúltam?! -nyekergett diadalittasan. -Hát persze, anyád meghalt, de jobb is neki, hogy nem látja, mekkora egy nyomorék, szerencsétlen kölyköt dobott ki magából. Te is utána mehetnél, legalább nem szennyeznéd a világot. Pff... -azzal ott hagyott, és elvitte magával az összes röhögő barátját.
Életem első embere volt Tyler, akiben megbíztam, és elárult. Annyira megalázottnak éreztem magam, jogosan, hogy egyszerűen ledőltem a földre, és sírtam, magam sem tudom, meddig. Ebben az egészben az a legrosszabb, hogy ijesztően igazat beszélt a fiú velem kapcsolatban...
Másnapra, mondanom sem kell, fennt volt a világhálón a videó, amin szerepelt az oltári nagy lejáratásom, a szerelmi vallomásommal, Tyler szavaival, a bőgésemmel együtt. Futótűzként terjedt, #nyomorék címszóval, és mindenki látta, mindenki megosztotta, az egész iskola rajtam nevetett... Pár napra rá Tyler rámírt, és a további megaláztatások érdekében meztelen képeket kért rólam, de nyilván nem voltam olyan hülye, hogy küldjek neki. A fiú, és azok idióta haverjai tovább zaklattak, rengeteg ember irogatott nekem gyűlölködő leveleket, szekáltak mindenhol.
Annyira összetörtem lelkileg, és komolyan vettem, amit Tyler mondott, hogy tényleg öngyilkos akartam lenni. Persze abban az időben már elég régóta vagdostam magam, de ez más volt. Tele érzelemmel, gyűlölettel, szenvedéssel, fájdalommal húztam a pengét keresztül a karomom, combomom, ahol csak elértem. Másnap iskolában összeestem, túl sok vért veszítettem, és a sebeim is felszakadtak. Egy tanár mentett meg, akinek zokogások közepette kiöntöttem a szívemet. Felhívta a rendőrséget, és Tyler-t őrizetbe vették, ami nem tartott sokáig, mert időközben kiderült, hogy pár nappal később szexuálisan zaklatott egy tizenöt éves lányt, majd brutális módon megölte, így szerencsére végre börtönbe került a fiú. Talán előbb-utóbb engem is megölt volna, ha nem vallok neki szerelmet, és ő nem vet ott véget a kamu kapcsolatunknak...
Az iskolavezetőség igyekezett leszedni az internetről az engem alázó videót, de hiába, mert mindenhol megtalálhattuk, ha kerestük, és mindenki lementette már az első megtekintésnél, ezért annyiban hagyták a dolgot... 
Úgy tűnt, néhány hónapon belül a diákok elfelejtették a sztorit, így már egy tanár sem foglalkozott az ügyemmel, tekintve, hogy Tyler is rótta a büntetését, de ez az egész csak látszat volt. Valójában a mai napig kapok beszólásokat, amik utalnak az aznap történtekre, és soha nem is fognak békén hagyni, csak ha megölöm magam.
Bevallom többször kíséreltem már meg öngyilkosságot, de egyszer sem sikerült meghalnom, és ezt annak tudtam be, hogy nem szabad próbálkoznom, mert elintézetlen ügyem van még itt. És ez az ügy az apám...
Bármennyire is utáljuk egymást, tudom, hogy nélkülem elveszett lenne, és előbb-utóbb meghalna a saját butasága miatt, de az én halálommal nem akarok neki bajt okozni. Persze nem mondom, hogy azért halna meg, mert túlságosan szeretne engem, sokkal inkább azért, mert bár utálom, de mégis felügyelem őt, amit valljuk be, halottként nehezen tudnék végezni.
Tyler mély nyomot hagyott bennem, és sokkal jobban rásegített a depressziómra. Rettentően meggyalázott, ráadásul ott, ahol a legjobban fáj... Mosolyra tudott fakasztani, és ez egy beteg, önbizalomhiányos embernél nagyon nagy szó. A becsapás viszont annál nagyobb kín, és szenvedés...
Gyűlölöm Tyler Bernard-ot, mert ő tette véglegesen tönkre az életemet, megalázott, porba taszított, és mert úgy tűnt, megmentett, aztán kiderült, hogy eközben mindvégig hazudott...  

///1018 szó😍❤
Bocsánat a kissé trágár szavakért :D
Köszönöm, hogy olvastok❤😍///

2019. június 7.