Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Austin, és kínos helyzetek

Már abban a pillanatban elindultunk a Sprouse házhoz. Még mindig képes vagyok rácsodálkozni, milyen gyönyörű... A rosszullétem nem múlott, sőt, erősebb lett. Mikor beléptünk a házba, nagy meglepetésemre Mr. Sprouse otthon volt, és kicsattanó örömmel fogadott minket.
-Fiam! -lepődött meg. -Szilánkos leányzó? -illetődött meg még jobban, ha egyáltalán ez lehetséges volt.
-Valójában Jasmine -biccentettem mosolyogva.
-Szia apa -húzta félre kínosan Cole az apját, majd gyorsan, de úgy, hogy ne halljam, megbeszélt vele valamit.
Picivel később visszafordultak hozzám, és Mr. Sprouse arcán egy olyan hatalmas mosolyt láthattunk, amilyet talán még soha.
-Addig maradhatsz nálunk, ameddig csak akarsz! -tárta szét boldogan a karjait Cole apja.
-Köszönöm szépen! -vigyorogtam hálásan. -Ez hatalmas segítség most nekem!
-Érezd magad otthon, és nyugodtan aludhatsz egy ágyban a fiammal, megoldju...
-Nem! -kiáltottuk Cole-al egyszerre, mielőtt befejezhette volna a mondatát.
-Jó, jó, nem kell úgy nekem esni -védekezett. -Pedig szerintem aranyosak lennétek... -dünnyögte, miközben már a nappaliban mászkált.
Mondhatnám, hogy beállt a kínos csönd, de valójában nem volt kínos, és nem is volt csönd, ugyanis a nem létező légy zümmögésén kívül azt is hallhattuk, ahogy Cole apja énekelget a konyhában, meglepően kellemes hanggal, így zavarunkban néha-néha elrötyögtük magunkat.
Végül Cole ráeszmélt, hogy ez kissé ciki, szóval csak intett egyet a fejével, hogy menjek utána, én pedig hűséges kiskutyaként követtem a labirintus házukban. Fogalmam sincs, merre mentünk, nem is próbálnám meg leírni, tuti belezavarodnék. Elértünk egy szobához, történetesen Cole-éhoz, amit már fel tudtam ismerni.
-Szóval ez itt az én szobám, és ezzel szemben van a vendégszoba -mutatott a mögöttem lévő ajtóra. -Ezen az emeleten van a fürdőszoba is, ha gondolod, használd nyugodtan most is. Bár ruhát nem tudok adni, ugyanis csak hím nemű egyedek élnek a házban, de remélem meg tudod oldani -vigyorgott. 
-Persze. Köszönöm -motyogtam hálásan. -Azt hiszem elfoglalnám a fürdőszobát, mert rettentő koszos vagyok -mutattam végig magamon nevetve.
-Oké, ahogy gondolod -mosolygott rám, majd bement a szobájába, gondolom véget akart vetni ennek a beszélgetésnek.
Mivel már csak egy szoba volt ezen a folyosón, benyitottam oda, és voálá, megtaláltam a fürdőszobát. Kerestem zárat az ajtón, de nem találtam, így megelégedtem azzal, hogy úgysem fog senki rámnyitni. Félreraktam a ruháimat, és boldogan léptem be a luxus zuhanyzóba. Hatalmas felüdülés volt, hogy végre lemoshattam magamról azt a rengeteg mocskot, konkrétan fellélegzett a bőröm. Bár rettentően fájtak a sebeim, de el tudtam viselni. Nem érdekelt, hogy nincs női sampon, és tusfürdő, boldogan mostam meg hajam a Cole illatú samponnal.
Körülbelül fél órát töltöttem a fürdőszobában, amikor elzártam a csapot, és hangos kiáltásokra lettem figyelmes. Az egyik fél mintha Cole lett volna, a másik ember hangja viszont egyáltalán nem csengett ismerősen, de az is egy srác volt. Picit idegesített a dolog, hogy kint, egész közel az ajtóhoz, egy idegen ember van, én meg itt rohangálok pucéran törölköző után kutatva. Kinyitottam az összes létező szekrényt, és az utolsóban végre ráleltem egy kupac törcsire. Gyorsan magamra tekertem egyet, amikor valaki hevesen benyitott, én pedig egy sikítással díjaztam, és próbáltam a falatnyi törölközővel a lehető legtöbb mindent eltakarni.
-Úúú... -nézett végig rajtam perverz vigyorral a csávó, aki berontott. -Hé, Cole, nem mondtad, hogy van itt egy csaj! -kiáltott ki, mire az említett fiú is megjelent. Immár két srác bámult engem. Marha jó... 
-Ööö... -szólalt meg felocsúdva Cole. -Austin, megmondtam, hogy ne gyere ide be! -kiabált rá a még mindig engem sasoló fiúra.
Nem történt semmi, továbbra is ott álltunk hárman, amivel semmi gondom nem lett volna, ha nem egy szál törölközőbe lettem volna.   
-Bocs, lehet beleszólásom?! -ráncoltam idegesen a szemöldököm. -Kimennétek végre?! -rivalltam rájuk.   
-Jézusom, persze, bocsánat Jasmine... -húzta el onnan a magát továbbra sem zavartató fiút Cole, és végre kimentek.
Pár pillanat döbbenettel később, előszedtem friss fáslit a táskámból, és bekötöztem a sebeimet, majd gyorsan felöltöztem, vizes hajamra tekertem a törölközőt, aztán utánuk mentem. Gondoltam bemegyek az ideiglenes szobámba, ám ekkor beleütköztem a fürdőben engem sasoló srácba.
-Öhm... Szia! Bocs az előbbiért. Austin vagyok... -nyújtotta a kezét felém. -Hé, nem találkoztunk mi már valahol? -kérdezte tanakodva.
Eléggé meglepett a kedvessége, semmi nyomát nem láttam a pár perccel ezelőtti perverz fejének.
-Jasmine vagyok -ráztam meg a kezét, hogy ne tűnjek bunkónak, de valójában semmi kedvem se volt beszélgetni ezzel az alakkal. -És de, találkoztunk már múltkor, amikor a bárban voltam én is. Reméltem, hogy nem ismersz meg -nevettem föl halkan, mivel időközben rájöttem, hogy ismerős a srác.
-Jaaajj, baszki tényleg, te voltál az a részeg csaj, aki rámrontott, és lesmárolt! -jutott eszébe nehezen a számára látszólag kedves emlék.
-Hogy mit csináltam?! -kiáltottam megdöbbenve.
-Ja -erősítette meg előző mondatát. -Nagyon durván heves voltál, konkrétan az ölembe ültél, és alig akartál leszállni rólam. Cole húzott félre nagy nehezen, és nem sokkal később elvitt haza -idézte föl a részeg éjszakát.
-Ezt most nem mondod komolyan -álltam lefagyva.

"...-Tehát miután kifáradtál, visszaültél mellénk, és... Szóval... -akadt meg.  
-Ne kímélj... -szorítottam össze fogaimat. -Mit csináltam?
-Hát... Mindegy is -legyintett elvörösödve.
Na jó, mi a retket műveltem, amitől Cole Sprouse képes fölvenni egy paradicsom színét?! Erre még visszatérünk, ezt nem hagyom annyiban..."

Aha. Hát baszki. Erre nem számítottam.

-De... Eléggé meglepődtem, habár tulajdonképpen egyáltalán nem volt rossz. Csak furcsa, most véletlenül se nézném ki ezt belőled, ezért se ismertelek fel rögtön -folytatta Austin.
-Mert nem vagyok ilyen! -tiltakoztam azonnal. -Az alkohol hoz ki belőlem ilyesmiket, amúgysem iszok soha, mert nem bírja a szervezetem, és utálom, ha ilyen vagyok -fogtam a fejem, miközben már a sírás határán álltam.
-Oké, értem. Részegen mindannyian csinálunk ilyeneket, általában nem emlékszünk rá, vagy próbáljuk elfelejteni... De ez lehet akár egy jó barátság kezdete is -tárta szét karjait.
-Fuh, basszus, ne haragudj ezért az egészért... -motyogtam idegesen.
-Semmi baj. Én pedig tényleg mégegyszer bocsánatot kérek a fürdőszobás dolog miatt...-mosolyodott el aranyosan, miközben beletúrt szőke, nem túl hosszú hajába.
Amúgy nem nézett ki rosszul. Bár Cole baráti körében rajtam kívül senki nem néz ki rosszul...
-Hát, udvariasabban is lereagálhattad volna a helyzetet -ráncoltam homlokom komolynak tűnve, de közben magamban jól szórakoztam a szenvedésén. -Bár én se voltam túl udvarias, mikor rádrontottam... -tettem hozzá halkan, valószínűleg meg se hallotta.
-Tudom, csak meglepődtem. Cole nem említette, hogy van barátnője -morfondírozott.
-Mi?! Nem!!! -csattantam föl. -Nem vagyok a barátnője! -magyaráztam meg kirohanásom okát.
-Azta, oké, nyugi, nehogy kinyírj -védekezett nevetve. -De akkor miért vagy itt, és fürdesz náluk? És miért volt annyira ideges, amikor látta, hogy megcsókoltál? -érdeklődött őszintén.
Vajon Cole tényleg nem mondta el neki, miért vagyok náluk? Ah, francba... És mi az, hogy ideges volt?
-Hát... Ez eléggé magánügyi dolog. Elég, ha annyit mondok, hogy jelenleg nincs hol laknom? -húztam el a számat.
-Óóó, sajnálom -komolyodott el ő is.
-Ez van -rántottam meg vállamat. -És azt nem tudom, miért idegeskedett -pirultam el zavaromban. -De mindegy is. Amúgy merre ment Cole? -tereltem gyorsan el a témát.
-Ööö, lement, segítenie kell az apjának. Azt mondta, beszéljük meg ketten ezt a kínos szitut -vigyorgott. 
-Hát, szerintem megoldottuk, úgyhogy engedelmeddel én bemegyek az ideiglenes szobámba -intettem mosolyogva, majd elhúztam a csíkot mellette.
A szoba teljesen elegáns volt, a falak világosbarna színben pompáztak, egy vörös franciaágyat láthattam a fehér szőnyegen, és a bútorok általánosságban fehér és sötétebb barna színben keveredtek. Meglepően szép. Bár nem is tudom, mit vártam egy gazdag, tökéletes család tökéletes házától. 
Elhelyezkedtem a puha ágyon, és nem sokkal később kopogtattak az ajtón...