Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Életmentés

Eljöttem a suliból. Nem érdekelt, hova tartok, csak rohantam, miközben a zokogástól alig kaptam levegőt. Meg kellett állnom pár másodpercre, hogy levegőt vegyek. Fullákolva bőgtem, és ott, abban a pillanatban éreztem, hogy minden tönkrement, a maradék remény is elszállt lelkemből, szóval eldöntöttem, hogy meg akarok halni. Véglegesen. Ezúttal nem hibázok, nem hagyok kiskaput, nem hagyom, hogy megmentsenek. Elég volt ebből az egészből, én ezt egyszerűen nem bírom már tovább...
Köhögve elindultam egy csendesebb helyre, ahol zavartalanul véget vethetek az életemnek. Leültem a falhoz egy sikátorba, és gondolkodás nélkül, remegő kézzel próbáltam előkeresni pengémet a táskámból. Levegőért kapkodva sírtam, az összes erőm elhagyott, de végül sikerült stabilan megfognom a pengét. Ám alig vágtam magamba egy kicsit, valaki megállított. Valójában a könnyektől nem láttam semmit, de ki tudtam venni egy férfi alakját, aki a reakciója alapján úgy tűnt, ismer.
-Édes istenem, mit műve... -rángatta ki kezemből az éles tárgyat, aztán ahogy jobban megnézett, elhűlt az arca. -Jasmine?! Basszameg, tudtam, hogy nem kellett volna elengednem téged a kórházból!
Mivel semmit nem reagáltam, csak továbbra is fulladozva bőgtem, a férfi két keze közé fogta az arcomat, és megpróbálta letörölni a könnyeimet.
-Ezt nem hiszem el! -dühöngött. -Egy csomószor hívtalak, el kellett volna jönnöd azokra a rohadt beszélgetésekre! Mégis miért nem szóltál, hogy romlott az állapotod?! -tette fel a költői kérdést, de tudta, hogy úgysem fog rá választ kapni.
A szavai alapján kezdett kirajzolódni bennem, hogy ki lehet az, aki már megint megzavarta az öngyilkossági kísérletemet. Dylan Jacobs, a drágalátos pszihiáterem... Mondjuk az eléggé ijesztő, hogy mit keresett pont itt, pont most, és miért jött ide hozzám.  
-Na jó, ebből elég! Beviszlek a pszihiátriára, és bent tartalak, amíg meg nem gyógyulsz. Nem hagyom, hogy mégegyszer ilyen megtörténjen -kapott föl a karjába, azzal a céllal, hogy elvisz, de ekkor végre sikerült hangokat kiadnom magamból.
-Ne! -kiáltottam. -Nem akarok jobban lenni. Meg akarok halni! -nyögtem ki egy szuszra, elcsukló hanggal.
-Beteg vagy, Jasmine. Nagyon beteg -rázta fejét szomorúan. -Megígérem, hogy innentől kezdve minden megváltozik, minden jobb lesz. 

FIGYELEM! EZT OLVASSÁTOK EL LÉGYSZI!😊 :

Gondolom észrevettétek, hogy eléggé csúszok a részekkel. Na, izé, van egy nyomós okom mindenre :D

Nem tudom mi változott, vagy mi történt a telefonommal, de egyszerűen nem működik az a rendszeralkalmazás, amivel eddig írtam a történeteimet. Persze ezt nyilván nem arra fejlesztették ki, hogy az ember többszáz oldalakat írjon bele, ez inkább afféle jegyzettömb, de mégsem :D

Ez a cucc folyamatosan befagy, nem mutatja a billentyűzetet, alig enged megnyitni valamit, ha rámegyek valamire konkrétan tíz perc múlva mutatja ki... Valószínűleg köze van hozzá, hogy egy grammnyi tárhelyem sincs a telefonomon már, én pedig éppen azért nem akarom újratelepíteni a telóm, mert nem bízok a wattpadban, és félek hogy elveszne az összes írásom (mármint abban a cuccban amiben írok, nyilván elvesznének, és épp ez a baj.) Egyébként eddig ennek köszönhetően is tudtam lassabban hozni a részeket, mert nagyon lassan lehetett vele írni, brutál nehezen gépelt :/

Szóval, kitaláltam egy béna kis megoldást, amivel minden problémám megoldódik :D (legalábbis remélem)

Átmásolok a laptopomra mindent. Sajnos nincsen wordom, csak wordpad, ami baromi gagyi, és utálok vele dolgozni, felidegesít :D

Na igen, csak ez így baromira időigényes. Ráadásul egy nagy technikai zseni sem vagyok, szóval összevissza állnak a betűk, egyszerűen nem tudom normálisan összehozni úgy a szöveget, hogy az szépen nézzen ki :D
És ugye úgy próbálom megoldani, hogy a laptopon wattpadról átmásolom egyesével az összes fejezetet a wordpadba, aztán átrakom a betűtípust, a betűméretet, stb... És még így is furcsán állnak a betűk :/ Vagy én vagyok baromira béna, vagy az alkalmazás direkt ilyen :D

Úgyhogy mostantól megpróbálok azon írni, és talán tudok mostmár normál tempóban részeket hozni, ha beindul a dolog :D

A másik dolog... Tudom, hogy ez a rész baromira rövid lett, és éppen azért, hogy ezt még így utoljára be tudjam rakni ide wattpadba, hogy innen átmásoljam a gépre. És így semmi nem fog maradni a régi telefonos renszeralkalmazáson. És tiszta lappal tudok indulni, tovább tudom írni laptopon a sztorit.
Ennek az a hátránya, hogy csak otthon tudok írni. Eddig ezt megtehettem akár suliban, buszon, mamánál, bárhol, mivel a telefonom ott volt velem. Na hát a laptop nincs velem mindig :D Ez viszont okozhat némi időbeli csúszást, ha csak otthon tudok írni.

Bocsánat a sok sok szövegelésért, és magyarázkodásért, mostantól igyekszek gyorsabban hozni a részeket.

Most nehezebb lesz egy kicsit, mert nincsenek előre részeim megírva, most tényleg mindent kimaxoltam :D Mire visszaírok annyi fejezetet hogy újra tudjam hozni rendszeresen, de mégis maradjon 2-3 fejezet amit előre megírtam, az egy kis időbe telik.

Jesszus, lehet hogy ez az egész full érthetetlen, és valószínűleg senkit nem érdekelt...😂 De azért leírtam, hogy tisztázzam, nem azért nem írok mert nem akarnék, hanem a technika szarakodik velem :D
Mostantól belehúzok❤
Remélem továbbra is maradtok velem, és köszönöm azt a rengeteg vote-ot, olvasottságot, és a kommenteket😍❤ Annyira jó olvasni őket, mindig feldobják a napomat❤

Na de nem szövegelek tovább, a lényeg, hogy igyekszek a folytatással, sziasztok😅❤