Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Borzalmas hír

-Mi van? -vágtam oda érdektelenül, ám mikor megláttam az apámba csimpaszkodó szőke, bomba alakú, harmincas évei elején járó picsát, már rosszat sejtettem.
-Natalie, ő itt Jasmine. Jasmine, ő Natalie -mutatott be minket egymásnak apám.
Natalie értetlenül tekintett rám, aztán nemtörődöm módon megrázta a kezemet.
-Ő miért van itt, Cam?! -nyávogott apám felé suttogásnak szánva a nő. Hát, nem jött össze, én is hallottam...
-A lányom... -magyarázkodott a férfi.
-Na de szegény olyan csúnyaaa! -hisztizett. -Azt akarod, hogy így éljen velem? -hangsúlyozta ki az ,,így" szót, végigmutatva rajtam.
Ez kedves, kösz... Ebben a pillanatban már előre meg tudtam volna jósolni a jövőbeli viszonyunkat, de akkor még fogalmam sem volt, mennyire túllépi majd a határokat ez a szörnyeteg.
-Hogy mi van? -esett le hirtelen, miről is beszélt Natalie. -Mi az, hogy így éljen velem?! Mi folyik itt, apa? -vontam kérdőre, az ,,apa" szót hatalmas megvetéssel kiejtve.
-Ez az, amit el szerettem volna mondani... Tudod, Jasmine, mostantól Natalie velünk fog lakni. Nem csak ideiglenesen... Úgyhogy kérlek viselkedj rendesen. Remélem sikerül majd kialakítanotok az anya-lánya kapcsolatot -ejtett egy halvány mosolyt, amit már elég rég nem láthattam tőle.
A döbbenettől konkrétan tátva maradt a szám, és szemeim megteltek könnyekkel. Képtelen voltam elképzelni, hogy egy ittas ember mellett egy kurvát is el kell majd látnom, akit a nyakamba varrtak, egyszerűen nem akartam elhinni. Na azt lesheti, hogy én ezzel a nővel bármilyen jó kapcsolatot kialakítsak! Mégis hogy gondolja, hogy bármilyen embert fogok még anyámként szeretni, miután ő ölte meg a valódi édesanyámat?!
-Ez... Ez most komoly? -néztem segítségkérően apám szemébe.
-Igen, teljesen komoly -bólintott ridegen.
Hármat sóhajtottam, hogy nehogy kitörjön belőlem az összes gyűlölködő gondolatom ezzel kapcsolatban, majd egyszerűen megfordultam, és felviharzottam a szobámba.
Visszaültem a rajzomhoz, bedugtam a fülhallgatómat, és igyekeztem elterelni az agyamban cikázó mondatfoszlányokat egy más területre. Nem szabad sírnom, erősnek kell maradnom.
Körülbelül éjfélig bírtam, majd inkább lefeküdtem aludni. Ki kellett pihennem magam a másnaphoz, hiszen mind az iskolában, mind itthon érdekes szituációk alakulhatnak ki...
Talán nem ártana néhány támogató barátot beszereznem, de voltaképpen akkora falat építek magam köré, hogy senkit sem engedek átmászni rajta, mert attól félek, ha bejut, egyszerűen hátba szúr, majd lerombolja a falat, és beengedi az összes gonosz embert, azért, hogy engem kínozzanak... Még egyszer ezt nem szabad hagynom. Muszáj megerősödnöm. Fel kell készülnöm lelkileg. Nem szabad összetörnöm. Többször már nem...

///Bocsiii, rövid lett, és sokára hoztam (nyaralni voltunk), de azért remélem összességében tetszik nektek a sztori❤ Nemsokára újra jövök, ne felejtsetek nyomot hagyni, sziasztok😅❤///

2019. június 25.