Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Csöves lettem...

Nagyot nyelve kopogtattam be, mire Natalie nyitott ajtót, mellette néhány meglehetősen alulöltözött nővel.
-Mit akarsz? -kérdezte flegmán.
-Ööö, bemenni?! -vontam fel a szemöldökömet.
-A szokásosnál is undorítóbban nézel ki -jegyezte meg lazán.
-Igen, éppen ezért szeretnék végre bemennni! -kaptam fel kissé a vizet az értetlenkedése miatt.
-Nem engedhetlek be -vonta meg a vállát, majd egy gyors mozdulattal rám akarta csukni az ajtót, ám még időben megtámasztottam.
-Mi? Mi az, hogy nem?! Ez az én házam! -hőbörögtem.
-Hát mostantól már nem -kacsintott.
-Na jó, elég volt ebből! -löktem félre, és sietősen betrappoltam a szobába, majd a döbbenettől meg is torpantam.
Mindenfele részeg nők vonaglottak, a házban csak néhány férfi tartózkodott. Natalie utánam sietett, ám egy fiatalabb fickó lekapta, és heves csókcsatába kezdtek. Mindeközben a faszi keze mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül fogdosta a nőt mindenütt. Mégis mi a retkes szar folyik itt?!
-Mi a... -tátottam el a számat. -Apám tud erről? -néztem idegbetegen Natalie szemébe, mikor abbahagyták egymás szájában a turkálást.
-Nem, és nem is fog, ugyanis üzleti úton van -lépett hozzám a hárpia gonoszul vigyorogva.
-Üzleti... micsoda?! Apám egy nyomvadt takarítói munkát végez, milyen üzleti utakról beszélsz?! -ordítottam. -Ezt nem fogja annyiban hagyni! -kiabáltam rá elképedve a nőre, mire az lekevert nekem egy hatalmas pofont.
A felismerés után hatalmas szemekkel tekintettem fel rá, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a műpicsa képes volt felpofozni.
-Te idióta ribanc! Hogy merészelted? -támadtam volna neki, amikor újabb pofon csattant arcomon.
-Ezt jól jegyezd meg, mert garantálom, hogy most látjuk egymást utoljára -húzott fel magához a hajamnál fogva, és fülembe suttogott. -Kurva gyorsan eltakarodsz ebből a házból, és ha bármikor is vissza mered tolni a képedet, akkor mint már mondtam, teszek róla, hogy többé ne zavarhassad a nyugalmamat a házamban -engedett el, miközben idegesen köpködte a szavakat. -Bár ha jobban belegondolok, egyszerűbb lesz ellopni a hülye apád pénzét, mint téged eltakarítani -csinált úgy, mintha gondolkodott volna, majd vigyorogva újra rám nézett. -Most még választhatsz. Ha nem mész el, kisemmizem apádat, ellopok tőletek mindent, úgy, hogy semmit sem tudsz tenni. Ha elmész, akkor talán meghagyom azt a szánalmas mennyiségű pénzeteket -nevetett fel gúnyosan. -Szóval ég veled, aranyom -integetett, majd az ajtó felé mutatott.
Síri csönd uralkodott a házban, és mindenki végignézte a megalázásomat. Fogalmam sincs meddig álltam ott tátott szájjal, összeomlás szélén állva, eltompult az időérzékem. Rámtört a tehetetlen düh, a gyermeki kétségbeesés, és a tanácstalanság. Mégis hogy képzeli ez a rohadék, hogy ilyen szinten megzsarolhat? És az orránál fogva vezeti apámat! Baszki, baszki, baszki! Úgy éreztem pillanatokon belül felrobbanok a gyűlölettől, fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Végiggondoltam a lehetőségeimet gyorsan. Mindenképp jobb lesz a lelki világomnak, ha elmegyek innen. És talán apámnak is jobbat teszek ezzel. Nem mintha megérdemelné, tekintve, hogy ő szabadította ránk ezt a nőt, de az ő megélhetése az én megélhetésem is, nem hagyhatom, hogy mindent elrontsanak.
Nem tehettem mást, szó nélkül kirohantam a házból, felkapva néhány szükséges dolgot, és a kabátomat. Miután kiléptem a házból, hallottam bent az üdvrivalgást... Csodálatos. Ki lettem rakva a saját házamból. És most mégis hova menjek? Ah, basszus, suli... Na igen, büdös, koszos, és hányásos vagyok, ráadásul dél van, oda már biztosan nem megyek be. Ilyenkor szívás, hogy nincsenek barátaim... Jobb híján elmentem a szokásos parkba, és leültem egy padra.

Perceken belül rezgett a telefonom, hogy üzenetem érkezett, és bár reméltem, apám írt, hogy elkergette Natalie-t, én pedig hazajöhetek, de sajnos csak Cole írt. Na jó, azért ez is eléggé meglepett.

Cole Sprouse:
,,Hé, miért nem vagy suliban?"

Jasmine Todd:
,,Technikai gondok akadtak... :) Nem megyek ma be."

Nem akarok panaszkodni, hogy kokrétan csövessé váltam.

Cole Sprouse:
,,Mi történt?"

Jasmine Todd:
,,Semmi, nem fontos."

Cole Sprouse:
,,Jasmine, hol vagy most?"

Mi a franc, ez a vesémbe lát?! Erre inkább nem válaszoltam...

Cole Sprouse:
,,Oké, akkor remélem nem gond, ha videóhívásozunk :D "      

Ó ne, ne, ne, kérlek ne csináld ezt velem, Cole...