Megtörtént🔞

702 22 11
                                    

FIGYELEM!🔞
Ebben a részben 18+-os tartalom található. Amennyiben nem szeretnél ilyet látni, lapozd el ezt a részt. 18 éven aluli csak saját felelősségre olvassa, én felelősséget nem vállalok ha megrontod a szemedet és a lelki világodat vele :D
Jó olvasást❤





















Kiálltam a ház elé, és valóban, Cole pár perc alatt meg is érkezett.

-Szia! -köszöntött egy hosszas csókkal, amibe beleremegett a térdem is. -Elég jól néz ki ez a ház -nézett végig rajta. -Na meg te is -nevetett fel szeretetteljesen, ahogy rajtam is végignézett.

-Dehát ma már találkoztunk, konkrétan alig három órája, pont ugyanúgy nézek ki -kuncogtam.

-Tudom, de nem elég kevésszer mondanom, folyamatosan kell, hogy végre elhidd, hogy valóban szép vagy -fogta meg a kezeimet, majd megpuszilta. Azt hiszem az arcom színe abban a pillanatban bőven felvehette volna a versenyt egy paradicsommal.

A meghitt pillanatot Natalie zavarta meg, aki kikiáltott az ablakon.

-Drágáim, gyertek mindketten nyugodtan be! -invitált.

-Nos... Nem szeretnék zavarni -válaszolt Cole.

-Ugyan, dehogy zavarsz, gyere csak be nyugodtan te is! -mosolygott Natalie.

Mindketten bementünk, Cole-t is körbeugrálták a kutyusok, majd szembetaláltuk magunkat Edward-al.

-Üdvözletem! -rázott kezet a barátom illedelmesen a nevelőapámmal, aki eléggé mogorván méregette Cole-t most, hogy már a házunkban van. Nyilván találkoztak már korábban is, de azért ez így most mégis hivatalosabb. Mindannyian féltünk, hogy a nevelőapám valami rosszat mond...

-Őszintén szólva, nem is kívánhatna nálad jobb barátot Jasmine magának -enyhült végül meg.

-Köszönöm uram -mosolygott hálásan Cole.

-Ugyan, szólíts csak Edward-nak!

Pár perc kínos csend következett, amit végül Natalie tört meg.

-Khm... Elmegyünk nagybevásárlásra, és megsétáltatjuk a kutyákat. Ti addig nyugodtan maradjatok itt -mondta, majd maga után húzta a férjét.

Így ketten maradtunk. Azért ez mégis más volt, mint eddig, mivel eddig csak a pszihiátrián maradtunk kettesben, ahol valójában soha nem is lehettünk teljesen kettesben... Így nagyon izgultam, hogy most mi lesz, hiszen mégiscsak én vagyok itthon, és nem ő, tehát nekem kéne megmondanom, hogyan tovább.

Úgyhogy felmentünk a szobámba.

-Azért ez tök fura, hogy itt vagy -törtem meg a csendet, miután leültünk az ágyra.

-Miért? -kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mert ez a régi házunkban sosem történhetett volna meg... Apám miatt -hajtottam le a fejem csalódottan.

-Hé -húzódott hozzám közelebb, majd egy puszit nyomott az arcomra, miközben átkarolt. -Az már a múlté... Ne törődj azzal, mi lett volna ha ott maradsz. Csak az számít, hogy most mi van. És most boldogok vagyunk -mosolygott.

Hálásan bólintottam egyet, mire két keze közé fogta az arcomat, és szenvedélyesen megcsókolt. Aztán újra, és újra. Nyelve bejutásért könyörgött, miközben keze elkezdett egyre lejjebb vándorolni a testemen, mígnem elért a hasamhoz. Ott lassú mozdulatokkal a pólóm alá nyúlt, és elkezdte simogatni meztelen hasamat, majd mikor a mellemhez ért, mélyen a szemembe nézett, hogy biztosan oké-e ez így. Nyeltem egy nagyot, és bólintottam, hiszen sosem volt még részem ilyen élményben, rettenetesen izgultam. Csak abban a pillanatban fogtam föl, hogy valójában mit művelek, így elkezdett az egész testem remegni a félelemtől, és az izgatottságtól, ami talán elrontotta a meghitt pillanatot, mert Cole is észrevette.

Katarzis - Cole Sprouse fanfictionWhere stories live. Discover now