Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Írói utószó

Na hát ez a pillanat is eljött... A búcsú pillanata... Esküszöm sosem gondoltam volna, hogy sikerül befejeznem ezt a történetet. Ezernyi gondolat kavarog a fejemben, de fogalmam sincs, mit kéne ide írnom, hogy viszonylag összeszedettnek nézzen ki. Ráadásul jelenleg itt siratom a sztorit, annyira a szívemhez nőttek a karakterek, és borzasztóan szomorú vagyok, hogy többé már nem szőhetem tovább a történetüket.

Szóval a kezdetek... Jasmine történetét 2019. május 23.-án hoztam nyilvánosságra először, pár nappal előtte pattant ki az ötlet a fejemből, hogy miért is ne kezdhetnék egy ilyenbe bele. És aztán elkezdtem... Imádom Cole Sprouse munkásságát, a Five feet apart című filmet minimum már tízszer láttam, és még mindig megunhatatlan, a Riverdale-t pedig még mindig nézem. És ne feledkezzünk meg Cole külsejéről, mert ahw, rohadtul dögös😍 Akkoriban még nem sok Cole Sprouse fanfiction volt itt wattpadon, nem mondanám, hogy az enyém volt az első, de valahogy az elsők között lehetett ha jól emlékszek (mármint itt az igényesen megírt történetekre gondolok). Nem számítottam nagy sikerre, azt sem tudtam, hogy mit akarok kihozni a sztoriból, az, hogy én írói utószót írjak, brutálisan távolinak, és lehetetlennek tűnt az elején. Úgy voltam vele, hogy elkezdem, aztán legrosszabb esetben abbahagyom, nem ez lenne az első, amit abbahagyok, sőt, tulajdonképpen egy darab sztorit tudnék mondani a sok közül, ami viszonylag jó lett, és normálisan le is zártam :D Nem vagyok valami kitartó típus (köszi ikrek csillagjegy😂), tényleg soha nem gondoltam, hogy ezt be fogom fejezni. Rengeteg pillanat volt, amikor elengedtem az egészet, semmi ihletem és semmi kedvem nem volt, de aztán mindig jött valami, vagy megugrott az olvasottság száma, vagy jött néhány váratlan vote, és ami a legnagyobb löketet adta, ha jött komment. Nem vagyok valami bazi nagy író, nem mondanám magamat irtó tehetségesnek, végképp nem vagyok híres itt wattpadon. Éppen ezért iszonyatosan örültem minden egyes kommentnek, meg minden visszajelzésnek. Aki az elejétől fogva követi a sztorit, az tudja, hogy volt hogy több hónapot kellett várni egy részre, és igen, bevallom ez azért volt, mert talán ráuntam, elengedtem a történetet. Volt az a bizonyos pont, amikor úgy volt, hogy feladom, mert telefonon írtam, és teljesen elromlott az az alkalmazás, és ez eléggé kedvemet is szegte. Aztán átjöttem laptopra, és akkor már viszonylag gyorsan tudtam hozni a részeket. Onnantól kezdve már nem volt kétség, hogy be fogom fejezni, és szépen le fogom zárni, ha beledöglök is.

Őszintén szólva, ami a történet elején Jasmine volt, nagyrészt az én érzéseim. Nem ismeretlen dolog az önbizalomhiány, öngyűlölet, gyász, depresszió, piszkálódások, introvertáltság, magány, stb... Pontosan ezért gondoltam úgy, hogy jól át tudnám adni ezeket az érzéseket, és jó karaktert formálhatok belőle. Eredetileg csak le akartam írni az érzéseimet, egy karakter formájába burkolva, de aztán fejlődött a sztori, és mint a végén láthatjátok is, hatalmas karakterfejlődésen ment végig Jasmine. Fogalmam sem volt, mit akarok ebből kihozni, annyi fogalmam volt az egészről, hogy van nekem egy Jasmine-em, és egy Cole-om akiket valamilyen úton-módon össze fogok hozni a végére. Semmi más nem volt tervben, minden kis részlet az írás közben alakult ki. Emlékeztek még a kis párunk legelső csókjára, és hogy utána az iskolában megjelenik Tyler? Na, Tyler helyett az összeveszésük eredetileg amiatt lett volna, hogy egy buliban Jasmine látja mással csókolózni Cole-t. Aztán végül a Tyler-es maradt, talán ez így nem lett olyan klisés. A pszihiátria véletlenül sem volt betervezve, a nevelőszülők pedig végképp nem. Nem tudtam, hogy fogom lezárni a sztorit, nem tudtam, milyen befejezése legyen, és végül nyilván a happy end mellett döntöttem, azt hiszem, így szép lezárást kapott a karaktere, meg a sztori is. A megérdemelt boldogsága :)

Egy-két információ:

-A történet 108 oldal lett wordben

-35 fejezetből áll + a prológus és epilógus

-31 868 szó (esküszöm ez nagyon kevésnek tűnik ha így átgörgetem az egészet :D)

-220 180 karakter

És mivel szerintem az olvasóim fele az unalomtól már idáig sem jutott el az írói utószó olvasásában :D Inkább rövidre zárnám ezt a kis utószót.

Szóval végül, de nem utolsó sorban egy hatalmas köszönetet szeretnék mondani nektek. Nélkületek biztos, hogy nem tudtam volna végigcsinálni. Persze mindig mondjuk, hogy mindenki saját magának írjon, de valljuk be őszintén, nyilvánvalóan minden írónak nagyon jól esik egy kis visszajelzés, vagy ha látja, hogy sokan követik a történetét. És amikor több mint egy évig dolgozol egy sztorin, hatalmas elismerést ad az, amikor a végén látod az olvasottság számát, és elégedetten hátradőlhetsz, hogy rajtad már nem múlik semmi, te már lezártad.

Iszonyatosan hálás vagyok nektek, minden egyes olvasottság, minden egyes vote, minden egyes komment jobb kedvre derített, löketet adott, hogy írjam tovább, és rendszeresen hozzam a részeket. Jelenleg a sztorin 12,2 K olvasottság, és 922 vote van, őszintén kíváncsi vagyok, hogy ez vajon fog-e még nőni :D A legnagyobb álmaimban sem szerepelt az, hogy én valaha elérem akár csak az ezret, na de hogy több mint 10ezret! Eszméletlen! Komolyan még most is alig hiszem el. Nagyon hálás vagyok nektek.

És most itt a búcsú ideje, nem fogok több részt hozni, nem várhatom a frissen publikált részek után a visszajelzést, nem izgulhatok, hogy vajon ti mit fogtok szólni az új részhez.

Természetesen nem hagyom abba az írást, úgy tervezem, hogy a Keresztrefeszítettek című történetemet igyekszem befejezni, és utána egy újat fogok publikálni, aminek a címe Terrorban tartva lesz. Remélem nem a falnak beszélek, és tényleg meg tudom írni annyira, hogy publikálható legyen :D Pár rész már kész van, izgalmas lesz. Abban a történetben Jasmine szöges ellentetje lesz a főszereplő, egy magabiztos, menő csajszi, akivel aztán olyan dolog történik, ami gyökeresen megváltoztatja az életét (vagy véget is vet neki? Ki tudja...😉). Na de nem akarok részletekbe bocsátkozni, most úgysem ez a lényeg.

Ez a történet is döcögősen indult, nem volt sok olvasóm, alig volt pár követője a történetnek, aztán hirtelen megugrott a szám, és fel sem tudtam fogni, mire már megvolt az ezer. És így tovább...

Na de azt hiszem én itt most fájó szívvel, de elengedném a történetet :) Hiányozni fog, mert tényleg nagyon megszerettem, ez az első olyan, amit már úgymond tapasztaltabban írtam, hosszú lett, és be is tudtam fejezni, több mint egy éven keresztül írtam. Remélem, hogy így az epilógusban sikerült minden elvarratlan szálat lezárnom. Ha te is megszeretted a történetet, ne habozz írni egy véleményt ;)

És akkor a búcsú pillanata... Huh de nehéz :D

Őszintén köszönök nektek mindent, remélem, hogy találkozunk még másik történeteimnél. Örülök hogy végig velem tartottatok❤
Sziasztok😭❤