Katarzis - Cole Sprouse fanfiction

Buli

-Tesó, ki ez a bige? -lépett felém kíváncsian egy magas, szőke hajú srác, akinek így első ránézésre nem ugrott be a neve.
-Ő itt Jasmine -mutatott be a srácoknak. -És Jasmine, ő pedig Austin, a legjobb haverom.
-Várj már, Cole, mit keres itt az anorexiás csaj? -nézett felém undorodva Jessica, az egyik osztálytársam.
-Ma este velünk piál, szüksége van egy kis lazulásra. Igaz, Jas? -karolt át nevetve Cole.
Jas... Utoljára anyu hívott így...
-I... Igen... -dadogtam.
-Szuper, akkor indulás befele srácok! -terelte a bandát Cole. -Csá, Dominic! -fordult hirtelen hátra egy újonnan érkező taghoz.
-Szevasz, Cole! -üdvözölte a fiú tenyerébe csapva.
Jajj, ne! Hiszen ez az a Dominic, akit én is ismerek!
Szorosan lehunytam a szemem egy másodpercre, majd hatalmas lendülettel próbáltam megindulni befele, amikor megbotlottam valamiben, és pofára estem szó szerint a fűbe, ezzel meglehetősen felhívva magamra a figyelmet.
-Áú... -nyöszörögtem, mire mindenki röhögésben tört ki.
-Legközelebb nézz a lábad elé, Hamupipőke -éreztem egy erős kezet a vállamon, aki a fülembe suttogta ezt az egy borzongató mondatot, majd felrántott a talajról.
-Kösz -poroltam le a ruhámat, aztán Cole szemébe néztem.
Banyek, segített! De mégis miért? Egyáltalán minek vagyok én még mindig ebben a társaságban?
-Nocsak, Mrs. Anorexia! -lépett elém Dominic gúnyosan. -Üdv a klubban. Remélem bírod a piát -suttogta sejtelmesen, majd besétált a bárba.
-Gyere -fogta meg a kezem Cole, és maga után húzott.
Nem néztem körbe, tulajdonképpen nem is akartam, épp eléggé felkavart, hogy az egész hely piától bűzlik. Nem tartózkodtak felnőttek a rozoga épületben, csak fiatalok, akik rendesen el voltak ázva... Az előttem lépkedő fiú hevesen magyarázott egy baromi nagy tagnak valamit, aztán mindannyian leültünk a pult előtti székekre. Pár perc múlva a pultos mosolyogva a kezembe nyomott valami italt. Fintorogva beleszagoltam, majd azzal a lendülettel arrébb is toltam, amit a többiek szintén észrevettek.
-Idd meg nyugodtan, a srácok mindig ezt kérik itt, azt mondják, én csinálom a legjobban -vigyorgott rám a pultos srác, aki egyébként nem nézett ki rosszul.
-Gyerünk, Hamupipőke, ne szégyellősködj! -rázta meg nevetve a vállamat Cole, miközben odanyúlt egy újabb pohár italért, hogy a már négy üres pohárhoz söpörje elfogyasztás után. 
-Miért is hívsz Hamupipőkének? -kérdeztem hirtelen, terelve a témát.
-Mert olyan csillogó fekete hajad van, mint neki -adta meg a látszólag egyszerű választ röhögve. -És arra vársz, hogy valaki fehér szamáron jöjjön, és megmentsen téged a gonosztól -tette hozzá aranyosan okoskodva. Aranyosan?! Jasmine, mi bajod van?
-Te hülye -nevettem. -Hófehérkének van fekete haja, és a Shrek-ben menti meg a csajt a ,,srác", a Hamupipőkének egyikhez sincs köze -ráncoltam a szemöldökömet szórakozottan. -Asszem...
-Ja... Jóvanna', sosem néztem ezeket a hercegnős szarokat -fújtatott zavartan nevetve, hajába beletúrva.
-Én se néztem a legtöbbet. Annyira műviek, és csodálatosak, miközben az élet sokkal több annál, minthogy vársz egy tökéletes férfire, aki egyszercsak betoppan az életedbe, megment, összeházasodtok, és boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Ez egyszerűen hülyeség. Nem létezik tökéletes férfi, ahogyan tökéletes szerelem sem. Az élet csak szimpla várakozás, olyanra, aki sosem jön el... -sóhajtottam. 
-Azta -meresztette rám íriszeit elképedve. -Te aztán tudsz valamit! -vigyorgott, mire csak megforgattam a szemeimet, majd ismét megeredt a nyelvem. Ebben a pillanatban kattant át valami az agyamban...
-Mindigis én voltam az áldozat mindenhol, mindig én ittam meg a levét mindennek, állandóan vártam a sok szar után valami jóra, ami valójában sosem jött el, soha nem is fog. És tudod mit?! Elég volt, befejeztem! -azzal a lendülettel megfogtam a piától bűzlő poharat, és gyorsan lehúztam. -Na, akkor induljon a buli! -csaptam össze vigyorogva tenyereimet, majd lehúztam a következő poharat is, amit időközben a helyes pultos csávó elém tolt.
Ez már kissé fejbeütött, tekintve, hogy azt sem tudtam, mi ez, ráadásul még soha nem ittam ennyi alkoholt. Abban a pillanatban nem érdekeltek a következmények, tulajdonképpen eszembe se jutottak, a hatodik pohár után kiálltam a táncparkett közepére, és elkezdtem a csípőmet mozgatni a zene ritmusára. Több helyről füttyentgettek, a mi társaságunkból is, asszem' élvezték a magánakciómat, és bár alig fogtam föl, mit csinálok, mindeközben random emberektől loptam el a piájukat, mondván, hogy nekem már sajnos elfogyott. Az időérzékem teljesen eltompult, valamint a látásom is kezdett cserben hagyni, igazából már azt sem tudtam, hol vagyok, csak annyiban voltam biztos, hogy táncolok. Táncolok, és ez így jó.

Már rettenetesen fájtak a lábaim, meg amúgy mindenem, amikor eldőltem, és szerintem elaludtam, bár ezt sem tudtam pontosan... 

///Na de Jasmine...😂😝😏

Srákok bocsi, hogy eltűnök meg minden... Csak itt a suli, és brutál sokat kell tanulnom, ugyanis idén meg akarom csinálni angol középfokú nyelvvizsgát (csupán 1 év intenzív angol tanulás után :/ ), illetve vissza szeretném hozni a németet, hogy abból is legyen nyelvvizsgám (8 évig németet tanultam, aztán most két új nyelvet kezdtem, és kissé nehéz). És jövőre szeretnék egy előrehozott érettségit olaszból, és talán egy nyelvvizsgát abból is. És ha már olaszból van érettségim, megpróbálnám a spanyolt, ugyanis a kettő szinte ugyanaz, és valahogy abból is kéne összehozni nyelvvizsgát.  Szóval van dolog rendesen :D 
Jó, örülök, ha ebből talán a fele sikerül, de mivel állatorvosira készülök, és ott brutál sok pont kell a bejutáshoz, (ezt pedig nyelvvizsgákkal lehet elérni), ezért nagyon rá kellene erre hajtanom.

Na jó, elég a panaszkodásból😂
Köszönöm, hogy mindennek ellenére itt vagytok még velem, olvastok, csillagoztok, és kommenteltek, nagyon nagyon hálás vagyok❤❤❤❤ Nélkületek nem menne❤///