Próbáljuk Újra

43

- Na jó, azt hiszem ideje, hogy elmenjél orvoshoz. – hallom meg magam mögött Brian aggódóhangját. Már szólaltam volna meg mikor folytatta tovább. – És nem akarom azt a kifogást hallani, hogy biztos valamit csak rosszat ettél, mert már egy hete, hogy minden reggeled a wc fölött kezdődik.
- Jól vagyok. – fordulok felé mire a megszólalásomra csak összefonja maga előtt a kezeit.
- A francokat vagy jól. – mondja mérgesen. – Ha nem mész el magadtól...- de nem fejezi be mert a szobák felől a gyerekek hangja hallatszódik fel.
- Jó reggelt. – köszönök a konyhába belépő gyereknek és odamegyek hozzájuk.
- Jó reggelt anyu. – kapok egy puszit Hannától mikor leguggolok hozzájuk. Timotól is kapok egyet majd mindketten odamennek az apjukhoz, aki egyszere felemeli őket és a mérges tekintete rögtön megváltozik mosolygosra.
- Mit kértek reggelire? – lépek oda a hűtőhöz és kérdezem meg őket mikor kinyitom.
- Sajtos, sonkás szendvicset. – mondja Timo és lekászálódik az apjáról.
- Többiek? – nézek ki rájuk a hűtőből. – Vagy nektek is jó a sajtos, sonkás szendvics?
- Nekem tökéletes. – válaszol Brian mire Hanna is bólogatni kezd.
- Okés. – mondom és visszacsukóm a hűtőajtót.
- Amig anyu csinálja a reggelit, nem nézhetnénk mesét? – kérdezi meg Timo és hol az apjára hol pedig rám néz.
- De. – válaszol rögtön neki Brian és közben leteszi a földre Hannát. – Menjetek és válaszátok, hogy mit szeretnétek nézni. – tereli ki őket a konyhából. A gyerekek szófogadóan a nappaliba mennek és Timo előveszi azt a dobozt, amiben a gyerek meséket tartjuk. Kérdőn nézek Brian felé, mert nem igen szokták a gyerekek mesével indítani a napot, szinte sohasem.
- Miért...- de nem tudom befejezni a kérdésemet mert félbe szakít, már megint.
- Amíg mi a játszóházban vagyunk, addig menjél el orvoshoz. – mondja ellent mondás nem tűrően. – Vagy én viszlek el. – teszi még hozzá gyorsan majd magamra hagy a konyhában. Az egyik felem megírti, hogy ennyire aggódik értem és jól is esik, de sohasem szeretem mikor megmondta, hogy még is mit csináljak. Tudom, hogy aggódik értem mert már vagy egy hete, hogy minden reggelem a wc-nél kezdődik, de ezen kívül semmi más bajom sincs. Az, hogy minden reggel rosszul vagyok betudom tudni annak, hogy mostanában mindent összevissza ettem. Gondolom át magamba majd, akit hirtelen fejbe csaptak volna leteszem a kezemben lévő kenyeret és gyorsan odaszaladok a naptárhoz.
- Az nem lehet. – motyogom magam elé mikor meglátom, hogy bizony már egy kicsivel több, mint egy hete, de megkellet volna jönni-e. – Jézusom. – mondom és a szám elé teszem a kezemet.
- Anyu mikor lesz kész reggeli? – szalad be a konyhába Hanna.
- Már is. – válaszolom és elszakítom a tekintem a naptártól. – Mindjárt kész vagyok.
- Okés. – mosolyog rám és visszamegy a nappaliba, hogy elmondja a fiúknak, hogy a reggeli nemsokára kész. Visszamegyek a félbe hagyott szendvicsekhez és gyorsan befejezem őket.
- Készen vagyok. – kiáltok ki a nappaliba és az utolsó tányért is a helyére teszem. Hannát bele ültem az etetőszékbe majd én is helyet foglalok Brian és Timo között.
- Akkor ma elmegyünk a játszóházba? – kérdezi izgatottan Timo. Már egy hete megígértük nekik, hogy elvisszük őket, de eddig még nem igen volt rá alkalmunk.
- Persze, de anya sajnos nem tud velünk jönni, mert egy igen fontos dolgot kell elintéznie. – mondja Brian mire döbbenten nézek rá.
- Pedig olyan jó lenne, ha anya te is jönnél. – mondja Timo egy kis szomorúsággal a hangjában.
- Majd legközelebb drágám. – mosolygokrá halványan.
A reggeli további része csendbe telt, legalábbis számomra. A gyerekek és Brian végig beszélték az egészet. Reggeli után Brian elment felöltöztetni a gyerekeket én pedig elpakoltam a reggeli maradványait és összepakoltam nekik egy kisuzsonnát a játszóházba.
- Érezzétek jól magatokat. – ölelem magamhoz őket és egy- egy puszit adok az arcukra.
- Remélem elmész orvoshoz. – súgja a fülembe mikor megöleljük egymást. Nem mondok semmit csak eltolom magamtól. Nem szeretem, amikor ennyire túlzásba viszi a dolgokat.
- Sziasztok. – lépek ki utánuk az ajtón és ingetek nekik, amíg beszállnak a liftbe. Visszamegyek a lakásba és azonnal hívni kezdem Liát. – Szia. – köszönök mikor felveszi.
- Szia. – köszön vissza és hallani lehet a hangján, hogy mosolyog.
- Ide tudsz jönni és tudnál venni nekem egy tesztet? – kérdezem meg gyorsan.
- Persze, de még is milyen teszt kell? Minden rendben van? – kezd el kérdezősködni.
- Terhességit. – nyögőm ki mire a vonal másik oldalán néma csönd lesz. – Lia itt vagy?
- Igen, csak azt hiszem leblokkoltam. – válaszol egy kis idő után. – Jézusom, azonnal megyek. – mondja mikor szerintem elért a tudatába a dolog. – Milyent tesztet vegyek és mennyit?
- Hát valami megbízhatót és szerintem olyan három elég lesz. – mondom és neki dőlök az előszoba falának. – Akkor szia. – köszönök el.
- Rendben, akkor majd érkezem, szia. – mondja és leteszi a telefont. Hátra vettem a fejemet és felhúzom a lábaimat, amiken megtámasztom a kezeimet. Lia alig fél órán belül ideért, kezében egy kisszatyorral, amin ott virított a gyógyszertár logója. Nem kérdezett semmit csak a kezembe nyomta és a fürdő felé terelt. Mikor ott álltam a fürdőben kezemben a tesztekkel ugyan az a félelem kerített magába, mint mikor Timonál csináltam meg a teszteket. Mivel még mielőtt Lia megérkezett volna, nagyon sokat vizet ittam, hogy mire ideér biztos, hogy kelljen pisilnem és hát meglett a hatása a sok ívásnak. Gyorsan elvégzem a teszteket majd kezet mosok és kimegyek a fürdőből. Lia az ajtóval szemben áll és idegesen rágcsálja a száját.
- Na? – támad le, amint kilépek.
- Még nem tudom várni kell öt percet. Jézusom mi lesz, ha mindegyik pozitív? – nézek rá félve.
- Akkor egy újabb csodás taggal fog bővülni a család. – mondja és közben a hátamat simogatja. Az a bizonyos öt perc nagyon nehezen telt el, mint ilyenkor mindig lassúbbnak tűnik az idő. Alig bírtuk kivárni, hogy megnézhessük a tesztek eredményeit. – Na vágjunk bele. – mondja Lia és bemegy fürdőbe, én pedig csendben követem őt.
- Háromra. – mondom inkább magamnak, mint neki. – Egy, kettő és három. – számolok vissza és megfordítom az első tesztet, amin bizony ott virít a pluszjel, ami azt jelenti, hogy pozitív.
- Mi a szar. – mondja Lia. Gyorsan felfordítom a maradék kettőt és mindegyiken ott van a pluszjel.
- Jézusom. – kapom a szám elé kezem. – Mit fog szólni hozzá Brian és a gyerekek. – kezdek el pánikolni. – És ha nem fognak örülni neki? – nézek Liára, aki csak mosolyog rajtam.
- Nem lesz semmi baj Mira. – fogja meg a kezeimet. – Imádni fogja ezt kislurkót. – néz a hasamra mire automatikusan odakapom a kezem. Lia csak mosolyog és lassan belőlem is eltűnik egy kisidőre a pánik és a félelem. Lenézek a hasamra, amin igaz még nem látszik, de minden bizonnyal, nagyon nagy valószínűséggel ott van benne egy kis élet.