Próbáljuk Újra

49

Október utolsó hétvégéje van, mi pedig költözünk az új házunkba vagy is inkább már beköltöztünk. Hála az égnek a ház, amit elmentünk megnézni a gyerekeknek és nekünk is igen elnyerte a tetszésünket. Bár mászóka nem volt a kertben, de ettől eltekintve, ami csak a gyerekeknek volt egy kisebb probléma, szuper volt. Hatalmas az egész ház, minden van benne amire csak vágytam. Egy szóval tökéletes számunkra, de nem akartuk elsietni a döntést ezért néztünk még pár házat, de egyik sem nyerte el a tetszésünket annyira, mint az első ház. Így nem is volt kérdéses, hogy azt szeretnénk megvenni. Sikeresen a miénk lett a ház és azonnal költözhettünk is bele. Egész héten pakoltunk és szelektáltunk munka után Briannel. A hét alatt sikeresen kiszelektáltunk és összepakoltunk mindent. Péntek este már egy adag cuccot apa és Brian átvittek az új házba. Az ingatlan ügynökünk, aki segít a ház keresésben segített a lakásunk eladásában is, még nem sikerült eladnunk, de vannak rá érdeklődök. Szombaton egész nap pakoltuk át a dobozokat és a bútorokat vagy is csak a család férfi tagjai és Lia mivel Vivi és én sem csinálhatunk semmit sem. Vivit én sem engedtem volna hiszen jóval előrébb jár, mint én a terhességben, de én még nagyon az elején járok. Simán pakolhatnák, de Brian nem engedte. Egy kisebb veszekedés után megadtam magam és a gyerekekkel voltam az újházunk kertjében. Mára az az vasárnapra már nem maradt semmi sem a régi házunkban így át is költöztünk az újba. Maga ház két emeletből áll, de van egy alaksora is, amire egy kisebb felújítás szorul és egy beépített garázsunk is van.
- És az utolsó doboz is bent van. – karol át Brian és egy puszit nyom a fejem búbjára.
- Már csak ki kell pakolni és abban igen is fogok segíteni. – fordulok meg a karjai között.
- Meg se fordult a fejembe, hogy megtiltsam neked. – mosolyog rám.
- Apu kifessük majd a szobámat. – szalad oda hozzánk Hanna és átkarolja a lábainkat.
- Még szép, hogy kifogjuk festeni a szobádat olyan színűre amilyenre csak akarod. – kapja fel a karjaiba a lányunkat Brian.
- Akkor lila legyen. – karolja át a nyakát.
- Akkor lila lesz. – nyom egy puszit az arcára. – Timot merre hagytad?
- Itt vagyok. – szalad le a lépcsőn a fiúnk és áll meg mellettünk. – Arra gondoltam. – fogja meg a kezem és közben édesen mosolyog. – Hogy rendelhetnénk pizzát.
- Nekem tetszik az ötlet. – mondja Brian és Hanna is heves bólogatásba kezd.
- Nekem is megfelel, hiszen úgy sem tudok most főzni. – mondom mivel a költözés miatt még minden a dobozokba van csomagolva köztük a konyhai dolgok is, meg a hűtő is üresen áll.
- Megyek és megrendelem a pizzákat. – teszi le a földre Hannát Brian és már elő is veszi a telefonját.
- Gyertek addig keressük meg a tányérokat. – szólok a gyerekeknek, akik erre megfogják a kezeimet és elindulunk a konyhai dobozok felé. Minden dobozra ráírtuk, hogy még is mi van benne, de hát a sok doboz között megtalálni a megfelelőt nem éppen egyszerű folyamat.
- Anya meg vannak. - kiált Timo mire odamegyek hozzá és felvágom a celukszot az ollóval, amit az egyik dobozban találtam meg keresés közben. Kiveszek négy tányért majd a pultra teszem őket. Egy ronggyal gyorsan áttörlöm a tányérokat majd egy másik dobozból poharakat veszek elő.
- Megrendeltem a pizzákat. – jön oda hozzánk Brian és leül az egyik párszékre. Van egy hatalmas nagy konyhaszigetünk, amibe már az első pillanattól beleszerettem.
- A kedvencemet rendelted apu? – kérdezi meg Timo.
- Igen, mindenkinek a kedvencét rendeltem és még mindenkinek egy nutellás palacsintát is.
- Juj, de jó. – csapja össze a kezeit Hanna. A pizzák és a palacsinták fél órán belül meg is érkeznek. Egy kissel felvágom a pizzákat és mindenkinek a tányérjára teszek egy szelet.
- Jó étvágyat. – ülök le én is a pulthoz. – Várjál közelebb tollak. – szólok Hannának, aki alig éri el a pultot. Megfogom a szék hátát és beljebb tolom. Az első étkezésünk az újházban vidáman és nagyon sok nevetéssel ment el. A késői ebéd után a gyerekek a nappaliban telepedtek le, amiben még csak a kanapénk van, mint bútor. Én gyorsan elmostam a használt eszközöket és ha már előkerültek a tányérok neki álltam az egész konyha berendezésének. Brian a gyerekkel ment a nappaliba, de egy idő után besegített nekem a konyhában. A kipakolás és az elrendezés egy bő két órába telt és ez idő alatt a gyerekek is bealudtak a kanapén.
- Vigyük fel őket. – súgja a fülembe Brian mikor már vagy egy tíz perce csak nézzük őket.
- Jó. – súgom vissza és kibújok a karjai közül, amik egészen eddig magukhoz öleltek. Brian óvatosan felveszi Timot és elindul az emelet felé, én ugyan ezt csinálom meg Hannával. Az emeleten négy háló található és kettő darab fürdő. Arra jutottunk, hogy a gyerekeké lesz az egész fölső rész, mivel a lent is van még két háló és inkább legyenek együtt. A szobák ugyan olyan nagyok, így nem volt vita abból, hogy még is kié lesz a legeslegnagyobb szoba. Óvatosan benyitok Hanna szobájába, amiben még csak az ágya és szekrényei vannak. A ruhák még a táskákban ahogyan a játékok is dobozokban. Lefektettem az ágyra majd betakarom a pléddel, ami az ágynak a végében van. Egy puszit nyomok a homlokára majd elhagyom a szobát. Briannel egyszerre lépünk ki a gyerekek szobáiból és kéz a kézben megyünk vissza a földszintre. – Elfáradtam. – nézek rá.
- Akkor menjünk pihenni, úgy is azt mondta az orvos, hogy sokat kell pihenned. – mondja és szobánk felé kezd elmenni. Némán követem majd, amint beérünk a szobánkba elfekszem az ágyon.
- Szerinted mennyire lesz nehéz miután megszületnek? – kérdezem meg.
- Biztos, hogy nehéz lesz, de imádni fogjuk minden percét. – válaszol mosolyogva és mellém fekszik. A kezét a hasamra vezeti majd simogatni kezdi. – Már alig várom, hogy látszódjon a hasd. – néz rám mosolyogva.
- Úgy fogok kinézni, mint egy hordó. – nézek rá majd én is a hasamra vezetem a kezem. Még nem látszik, hogy terhes vagyok, inkább úgy nézek ki, mint aki csak meghízott volna.
- Egy nagyon szexi hordó. – súgja Brian mire csak felnevetek.
- Annyira bolond vagy. – csapom meg a karját nevetve és még közelebb bújok hozzá. Brian erre a cselekedetemre átkarolja a derekamat és egy puszit nyom a homlokomra.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is megbocsátasz nekem.
- Őszinte leszek én sem. – vezetem a kezemet az arcára. – De megbocsátottam és úgy gondolom, hogy nagyon jól tettem. – mosolygok rá majd oda hajolok hozzá és megcsókolom. Egy évvel ezelőtt még nem is gondoltam arra, hogy valaha is újra fogjuk kezdeni a kapcsolatunkat Briannel és nem a válási papírokat fogjuk aláírni. A családunk még mindig nem tud róla, hogy még is milyen volt a házasságunk nyolc évig, de nem is kell róla tudniuk, mert most már minden a legnagyobb rendben van és ez a lényeg. Ez alatt az egy év alatt sikerült a kapcsolatunkban felszítani a tüzet, ami most már sokkal jobban lángol, mint évekkel ezelőtt. Rendíthetetlenül boldog vagyok és hálás, hogy ilyen családom van.
- Szeretlek. – mondja Brian mikor elválunk egymástól. – Mindennél jobban. – teszi még hozzá.
- Én is nagyon szeretlek. – mondom neki mire még közelebb von magához.