Próbáljuk Újra

26

Az óra idegesítő hangja szakít ki a kellemes álomvilágból. Bele fúrom a fejemet a párnába és a balkezemmel megütögettem Brian vállát ezzel jelezve neki, hogy kapcsolja ki az ébresztőt, ami még mindig idegesítően szól. Az ébresztő hangja pár percen belül megszűnik.
- Jó reggelt. – húz magához Brian és egy puszit add a számra.
- Neked is. – mosolygok rá és felé fordulok. – Felkelted a gyerkőcöket vagy csinálsz reggelit?
- Megyek és csinálok reggelit. – enged el és kimászik az ágyból. – Melegszendvics?
- Tökéletes. – mosolygokrá. – Ne feled, hogy Hanna nem szereti a sajtot, Timo meg a hagymát.
- Tudom, hogy miket nem szeretnek. – mondja mire felvonom az egyik szemöldököm. – Ne néz így. A múlt hetén csak elfelejtettem, hogy hogyan is szeretik.
- Én is ezt mondanám. – megyek oda hozzá és paskolom meg az arcát. – Nem ciki bevallani, hogy nem tudod mit szeretnek a gyerekeid. – vigyorgok rá.
- Nem kezdek el vitatkozni. – teszi fel a kezeit. – Inkább megyek és megcsinálok reggelit. – mondja és kimegy a szobából. Bele bújok a papucsomba és én is kimegyek a szobából. Először Hannához megyek be.
- Jó reggelt. – ülök le az ágya szélére és simogatni kezdem az arcát mire csak fintorog egyet. Nagyon nem szeret korán kelni, de sajnos muszáj. – Ébresztő édesem. – simítok végig az arcán majd felállok az ágyról és felhúzom a redőnyt így az egész szobát elárassza a kintről bejövő fény. Hanna erre a cselekedetemre a fejére húzza a takarót. – Na, édesem muszáj most már felkelni. – megyek vissza az ágyához és megfogom a takaróját és lehúzom róla.
- Nem akarok. – néz rám morcosan az álmos szemeivel.
- Pedig muszáj lesz. Brian már kint csinálja a reggelit. – ülök le mellé.
- Mi lesz a reggeli? – élénkül fel és az ölembe mászik.
- Melegszendvics, neked sajt nélkül és kakaó. – állok fel vele és így megyünk ki a szobából. Mikor Timo szobája mellé érünk lerakom a földre. Hanna a konyhába megy inkább rohan. Benyitok Timo szobájába, ahol félhomály van. Odasétálok hozzá és leülök az ágya mellé. – Jó reggelt. – simogatom meg neki is az arcát mire rögtön kinyitja a szemeit. – Ideje felkelni, apa már csinálja a reggelit.
- Nem vagyok éhes. – mondja és a fal felé fordul.
- Mi az, hogy nem vagy éhes? – kérdezem csodálkozva mivel Timo imádja a hasát.
- Nem érzem jól magam. – mondja és tüsszent egyet.
- Mi a baj? – kapcsolnak be rögtön az anyai védelmező ösztöneim. – Fáj valamid?
- Igen, a fejem és be van dugulva az orrom. – mondja és felém fordítja a fejét.
- Más valamid nem fáj? – kérdezem mire csak megrázza a fejét. – Rendben, akkor ma nem mész suliba, hanem itthon maradsz és kipihened magad. – simogatom meg az arcát. – Hozok be neked egy kisteát megkeresek fájdalomcsillapítót. – felállok mellőle.
- Timo? – kérdezi Brian mikor a konyhába megyek, ahol már készen vannak a szendvicsek és már csak ránk várnak.
- Nem érzi jól magát. Azt mondta, hogy fáj a feje és be van dugulva orra. Úgy, hogy ma itthon marad szóval nyugodtan egyetek. – mondom és közben a vízforralóba vizet öntök és elindítom. Az egyik kisebb kancsóba bodzatea filtert teszek.
- Felhívjam apudat vagy Bettyt, hogy jöjjenek át vigyázni Timora?
- Igen kérlek. – mosolygok rá. – Elviszed most te Hannát az oviba. – kérem meg Briant.
- Persze. – mondja és csendben falatozó kislányra mosolyog.
- Majd bemehetek Timohoz? – kérdezi meg Hanna.
- Hát most nem lenne jó, ha bemennél hozzá. Nehogy te is elkapj valamit aztán te is itthon maradsz. – válaszol neki Brian.
- És mikor mehetek be hozzá?
- Ha ma jobban lesz akkor ovi után bemehetsz hozzá. – simogatom meg a fejét. A vízforraló egy csappanással jelzi, hogy kész a víz. Átöntöm a kancsóba majd lefedem annak a tetejét. – Brian beviszel egy zacskó ropit Timonak, én addig felöltöztettem Hannát.
- Persze. – mondja és feláll az asztaltól. Elveszi a pultról a ropit majd egy puszit add a homlokomra és kimegy a konyhából.
- Kérsz még valamit édesem. – ölük le a kislány mellé.
- Nem. – rázza meg a fejét és lemászik a székről.
- Rendben van, akkor nyomás a fürdőbe. – mondom és felállok. Hanna megfogja a kezemet és így megyünk be a fürdőbe. Felültettem a pultra és a fogkeféjére nyomok egy kis fogkrémet majd a kezébe adom. Hanna elkezdi dörzsölni a fogait majd egy idő után átadja nekem a fogkeféjét és én is megmosom a fogait jó alaposan. – Milyen hajat szeretnél?
- Kettő copfot szeretnék. – mondja és közben meg is mutatja az elképzelését. Megfogom a lila fésűjét és először kifésülöm a haját majd három részre választom szét. Az alul maradt hajat összefogom, hogy ne zavarjon mikor a feje tetejére csinálom a két copfot. Tizenöt perce szerencsétlenség után hála az égnek végre készen vagyok a hajával.
- Készen vagyunk. – teszem le a fésűjét, amivel még utoljára átfésültem a maradék kiengedett haját. – Hogy tetszik?
- Imádom. – fordul felém. – Köszönöm. – ölel meg mire egy hatalmas nagy mosoly szökik az arcomra. Elemelem a pultról és így megyünk a szobájába.
- Mit szeretnél felvenni? – nézek rá mikor megállunk a szekrénye előtt és kinyitom azt.
- Szoknyát!
- Okés akkor legyen mondjuk ez a kék fodros szoknya és ez a világos lila trikó. – veszem ki a ruhadarabokat. – Jók lesznek ezek?
- Igen. – és közben bólint is egyet. A ruhákat az ágyra teszem majd Hannát is. Kiveszek még egy bugyit és egy zoknit is, aminek a szárán fodrok vannak. Amilyen gyorsan csak tudom felöltöztettem Hannát, aki miután készen lett kimegy játszani a nappaliba. Becsukom a szekrényt, az ágyat is bevettem és kicsit rendbe rakom a szobát majd átmegyek Timohoz. A fal felé fordulva alszik, a ropiból alig evett valamit. Csendben visszacsukóm az ajtót és a nappaliba megyek, ahol már Hanna és Brian készülődnek az indulásra.
- Apud nem tud jönni, de Betty átjön és vigyáz Timora. – mondja Brian, amint meglátt.
- Okés, akkor én is neki állok készülődni. – mondom. – Legyen szép napod édesem. – ölelem magamhoz Hannát és egy puszit adok az arcára. – Neked is. – nézek Brianre majd a szájára adok egy puszit.
- Neked is legyen csodás napod drágám. – ölel magához majd kinyitja az ajtót.
- Sziasztok. – köszönök el tőlük és becsukom utánuk az ajtót. A konyhába megyek és leülök, hogy megegyem a már kihűlt melegszendvicsemet és a teámat. Nem kávét, hanem teát szoktam inni minden reggel. Nem szeretem a kávénak az utó izét és engem egyáltalán nem szokott felpörgetni. Miután befejezem a reggelizést összeszedem a használt tányérokat és a mosogatóba teszem őket majd a bögréket és az evőeszközöket is. Mivel nincsen most kedvem elmosogatni így rögtön a fürdőbe megyek rendbe szedni magam.