Próbáljuk Újra

11

Amilyen gyorsan csak tudom kikapom a sütőből a tepsi kakaós csigát, amit az iskolai karácsonyi vásárra sütök éppen.
- Isteni illata van. – jön be a konyhába szimatolva Brian.
- Ha egy is eltűnik olyat kapsz, hogy nyulat fogsz. – fordulok felé és megigazítom a felgyűrődött virágos kötényemet.
- Hát akkor keresek egy nyulat. – mondja teli szájjal és rám vigyorog.
- Menj a pi... - de elharapom a mondatomat mert Timo beszalad a konyhába. – Van valami baj kincsem? – nézek rá és megsimogatom a fejét.
- Mikor megyünk? – kérdezi izgatottan és átkarolja a lábamat.
- Kb egy óra múlva. – kapja fel Brian és a kezében lévő sütit a fiúnk szájába teszi. – Na hagyjuk anyát hadd csinálja a dolgát és menjünk játszani. – mondja Timonak, aki bólint egyet. Kimennek a konyhából én pedig beteszem a következő adag tepsi csigát a sütőbe. Fél egy múlt el pár perccel és már legalább két órája készítem a kakaós csigákat az iskolai karácsonyi vásárra. A kihűlt csigákat a dobozba pakolom majd a maradék nyers kakaós csigákat a tepsire rakom. A kezemet megtörlöm a kötényemben és az összefogott hajamat kibontom majd újra összefogom egy szoros kontyba és a sütőhöz megyek kivenni az újabb adagot belőle.
- Picsába. – káromkodom el magam mikor a forró tepsi egy kicsit a karomhoz ér. Gyorsan lerakom és beteszem az utolsó adagot.
- Brian. – kiáltok ki a férjemnek. – Brian. – kiáltom újra a nevét.
- Történt valami? – szalad be a konyhába aggódó arccal.
- Semmi nem történt. – nevetem el magam és egy puszit adok arcára. – Elmennék fürdeni megkészülődni. Tudsz addig figyelni a sütire? – kérem meg.
- Persze. – mondja és egy puszit add a számra. – Süti illata van a hajadnak. – jegyezi meg.
- Ezért akarok megfürödni. – nézek rá és leveszem a kötényemet majd a nyakába akasztom. – Nehogy odaégesd nekem. – bökőm meg az újammal a mellkasát és kimegyek a konyhából. Timo a nappaliban játszik az autóival. Bemegyek a fürdőbe és gyorsan megszabadulok a ruháimtól. Kibontom a hajamat és beállok a zuhany álla. Közepesen melegre állítom a víz fokot és élvezem ahogyan végig folyik a testemen a víz.
A zuhanyzóban negyedórát töltöttem és még ugyan ennyit a hajszárítással. Bemegyek a szobánkba. Felkapok egy tiszta fehérnemű szettet majd egy farmer nadrágot és végül egy bőpólót, amit betűrők a nadrágba. A hajamat felkötöm egy szoros copfba.
- Készen vannak a kakaós csigák. – jön be a szobába Brian. – Csini vagy. – mondja, amint meglát és rám mosolyog.
- Köszi. Te készen vagy? – nézek rá a tükörből miközben a szájfényemet kenem fel a számra.
- Aha, ebbe jövök. – mutat végig magán. – Szólok Timonak, hogy indulunk. – mondja mire csak bólintok egyet és felveszem a karkötőimet meg az órámat. Magamra fújok a parfümömből és kimegyek a szobából. A két doboz csigát egy szatyorba rakom és az előszobába megyek, ahol már a fiúk is vannak. Nagy nehezen, de elindulunk az iskolába.
- Tetszik. – nézek le Timora mikor belépünk az iskolába és megfogom a jobb kezét.
- Nagyon. – mondja boldogan és rám mosolyog. Az egész iskola karácsonyi díszekbe van borítva. Az iskolai rádióból pedig kellemes karácsonyi zene szól. – Kaphatok olyan sapkát? – mutat egy lányra, akin mikulás sapka van. A sapka végén egy fehér pompon van.
- Igen, majd szerzünk neked egyet. – veszi fel Brian a fiúnkat a nyakába. – Fejet behúzni. – szól Brian mikor bemegyünk az ebédlőbe, ahol büfé van.
- Sziasztok. – köszönök a büfé asztal mögött álló lányoknak. – Hoztam a büfébe kakaós csigát. – mutatom fel a dobozokat.
- Nagyon köszönjünk. – mosolyog rám az egyik lány. – Erre a tálcára kitudja tenni. – nyújtja felém a tárgyat. A csigákat gyorsan kipakolom majd megyünk is tovább.
- Sziasztok. – jön velünk szembe Olívia, a párja és a kislánya. – Sütöttél sütit a büfébe? – kérdezi és bele karol a párjába.
- Igen, egy kis kakaós csigát sütöttem. – mondom és összekulcsolom a kezeinket Briannel.
- Anyu menjünk. – néz le rám Timo az apja nyakából.
- Mi megyünk majd még úgy is találkozunk. – köszönök el tőlük gyorsan. – Hova menjünk?
- Nézzünk szét és szerezzünk egy olyan fehér pomponos sapkát. – mondja Timo és megütögeti az apja fejét.
- Akkor keresünk egy olyan sapkát. – mondja Brian és rám mosolyog. Az egész iskolát végig jártuk azért a sapkáért, amit végül az egyik felsős osztályban árultak. Timo rettenetesen örült a sapkának. Nem csak ő kapott, hanem mi is. Ránk erőltette, hogy ugyan úgy nézzünk ki.
Három órakor elkezdődtek az osztályok előadásai. Timoék osztálya másodikként adtak elő. Nagyon édesek voltak, ahogyan a karácsonyi verseket mondták és jelenítették meg őket.
- Nagyon ügyes voltál kincsem. – veszem fel az ölembe mikor vége van az előadásuknak.
- Tényleg jó voltam? – kérdezi és átkarolja a nyakamat a kis kezeivel.
- Nagyon ügyes voltál, voltatok. – erősíti meg Brian és egyben dicséri meg a fiúnkat. – Gyere ide. – nyújtja felé a kezét és Timo átmászik hozzá. Az összes előadást végig néztük majd utánuk elmentünk felenni a büfé részleget.
- Menjünk haza fáradt vagyok. – mondja nyűgösen Timo és átkarolja a lábamat. – Anyu. – néz rám a boci szemekkel és elkezdi rángatni a lábamat.
- Már is. – simogatom meg a fejét. – Nagyon jó volt az előadás. – mondom Ms. Harrisnak.
- Köszönjük. Timo nagyon sokat bele tett ebbe az előadásba. – meséli.
- Anya. – rángatja meg újra a lábama. – Haza akarok menni.
- Rendben akkor haza megyünk. – veszem fel és adok neki egy puszit. – Kellemes ünnepeket. – köszönök el Ms. Harristól és odamegyek Brianhez, aki néhány apukával beszélget. – Timo fáradt és haza szeretne menni. – állok meg a férjem mellett.
- Okés, akkor mi megyünk. – mondja a többieknek. – Sziasztok. – köszönünk el jó hangosan és kimegyünk az osztályteremből.
Timo a haza fele úton bealudt. Meg is értem, hogy már hat órakor kidőlt. Egész délután az osztálytársaival játszott. Remekül érezte magát. Mikor haza értünk Brian lefektette aludni én pedig leültem a kanapéra tv-t nézni.
- Egy kicsit nehéz volt lehámozni róla a ruhát, de sikerült. – ül le mellém a kanapéra és húz oda magához a férjem.
- Teljesen elfáradt. – dőlök neki és felhúzom a lábaimat. – Annyira aranyosan mondták a verseket. – mondom mosolyogva és felidézem a ma délután történt eseményeket.
- Egy igazi kis költőként mondta el az ő részét. – mondja Brian és egy puszit ad a homlokomra. – Tudod, hogy lesz most a karácsony?
- Még nem, de szerintem úgy lesz, mint tavaly volt. Tényleg kérsz valamit karácsonyra? – hajtom hátra a fejemet, hogy lássam az arcát. Brian csak megrázza a fejét és meg csókol.