Próbáljuk Újra

6

Felhúzom a redőnyöket a nappaliba majd kinyitom az egyik ablakot, hogy a lakásba friss levegő kerüljön. Bemegyek a konyhába és felteszek egy kancsó vizet forrni. Szombat reggel nyolcóra van. A fiúk még alszanak így van egy kis idő, ami csak is az enyém. Visszamegyek a nappaliba és onnan pedig a szobám melletti fürdőbe. Odamegyek a mosdókagylóhoz és elveszem a felette lévő polcról a fésűm és neki állok kifésülni a tejföl szőke hajamat. Sokan azt hiszik, hogy festett pedig nem. Ez az eredeti haj színem. Felkötöm a hajamat egy copfba majd a szokásos hidratáló arckrémemet felkenem az arcomra. Megmosom a kezeimet és kimegyek a fürdőből. Visszamegyek a konyhába és felforrt vizet egy kancsóba öntöm és bele teszek kettő darab gyümölcsös teafiltert. Elveszek három banánt a gyümölcsöstálból. Megpucolom és egy tálba teszem őket. Darabokra törőm majd egy villával összepépesitem a banánokat. Kinyitom az egyik konyhaszekrényt és kiveszem belőle a lisztet. Lerakom a pultra és a hűtőhöz megyek. Onnan a tejet és a tojást veszem ki. Feltörök kettő tojást és a banánhoz öntöm majd szemmértékkel hozzá adom a lisztet és a tejet. Csomó mentesre keverem a tésztát és végül hozzá adok még egy csipet sót meg cukrot. Ezekkel is összekeverem majd félre rakom. A piszkos dolgokat a mosogatóba teszem és a hozzávalókat visszarakom a helyükre.
- Jó reggelt. – jön be a konyhába Brian.
- Neked is. – fordulok felé és megtörlöm a kezeimet az egyik konyharuhával.
- Mi lesz a reggeli? – kérdezi és közelebb jön.
- Banános palacsinta. Kisütöd? – kérem meg.
- Persze. – mondja egy ásítás közben. – Ma megyünk a vidámparkba?
- Igen. – válaszolok neki. – Felkeltem Timot. – mondom és kimegyek a konyhából. Az őszi szünet első napján vagy is ma szombaton vidámparkba megyünk Timo kérésére. Benyitok a szobájába és bemegyek. Timo még a fal felé fordulva alszik. Odamegyek hozzá és leülök az ágyára. Elkezdem simogatni a hátát mire felém fordítja a fejét és fintorog egyet. Pont úgy, mint az apja. – Ideje felkelni. – mondom és elkezdem lefelé húzni róla a takarót.
- Neeeem. – mondja és bele kapaszkodik a takaróba.
- Pedig muszáj felkelni vagy nem fogunk tudni elmenni a vidámparkba. – vettem be az adóászom mire az arcára kiül egy némi kétségbeesés.
- Fent vagyok. – ül fel az ágyában és rám néz. – Ugye megyünk akkor a vidámparkba?
- Persze, hogy megyünk. – mondom és egy puszit adok neki. – Gyere menjünk reggelizni.
- Mi a reggeli? – és bele csimpaszkodik a nyakamba mikor fel akarok állni.
- Az meg lepi, de annyit elárulok, hogy apa süti. – mondom és felveszem az ölembe. – Nemsokára nem foglak tudni felvenni mert olyan nagy vagy már.
- Nem is vagyok nagy! – jelenti ki mire elnevetem magam. – Apa mi a reggeli? – kérdezi meg az apját is mikor beérünk a konyhába.
- Banános palacsinta. – fordul felénk Brian.
- Nyami. – mondja Timo és ezzel együtt leteszem az ölemből.
- Kész is van. Üljetek asztalhoz. – viszi az említett tárgyhoz a tányér palacsintát Brian. Leülőnk és enni kezdjük az isteni palacsintát.
- Nagyon finom lett. – mondja Timo és újabbat harap a nutellával tölt palacsintájából.
- Anya keverte be a tésztát övé az érdem. – mutat rám Brian.
- De te sütötted. Úgy, hogy ez egy közös munka eredménye. – mosolygokrá mire ő is visszamosolyog rám.
Reggeli után Timoval elmegyünk felöltözni és mosakodni Brian pedig addig elmosogat. Mikor végezetünk Timo a nappaliba megy játszani én pedig a konyhába uzsonnát és üdítőt csomagolni magunknak a vidámparkba. Brian gyorsan elkészült és indulhatunk is a vidámparkba, ami Phoenix belvárosában van.
- Kocsival megyünk? – kérdezi Timo mikor kimegyünk az épületből.
- Valameddig igen. – válaszol neki Brian és megfogja a kezét.
- Miért csak egy ideig?
- Mert apa nem akar bemenni nagyon a városba kocsival. Tudod a parkolás meg a dugók miatt, amik szoktak lenni. – mondom és kinyitom neki a kocsiajtót. Bekötöm majd átmegyek a kocsi túloldalára és beszállok a férjem mellé.
- Minden meg van? – fordul felém és közben elindítja az autót.
- Igen. – és felemelem a táskám, amiben a nasik és üdítők vannak.
- Remek. – mondja és kikanyarodik az útra. Végül az egész utat kocsival tettük meg mert Timo kihisztizte szó szerint. Az út egy és negyedóra volt oda a vidámparkig és még negyedóra a parkolóhely keresés, amit végül két utcával arrébb találtunk. Félóra sorban állás után végre bejutottunk a vidám parkba, ahol, mint mindig most nagyon sokan vannak.
- Gyere felteszem a karszalagod. – guggolok le Timo elé és felemelem az egyik kezét majd az említett tárgyat felteszem rá.
- Hova akartok először menni? – kérdezi Brian és megfogja Timo balkezét. Felállok és én is megfogom a jobb kezét.
- Oda. – mutat az egyik hullámvasútra Timo. Elindulunk a kiszemelt hullámvasút felé, ahol hála az égnek nem állnak sokan sorba.
- Jó napot. – köszönök a fiatal lánynak, aki a vasútat felügyeli.
- Jó napot. Mind felszállnak? – kérdezi meg kedvesen.
- Nem csak a férjem és fiam. – válaszolok és elveszem a táskám Briantől.
- Oké. Akkor ott hátul van még két hely. – mutat a leghátsó kocsira.
- Köszönjünk. Hátra mehetek velük? – kérdezem mire csak egy bólintást kapok.
- Anyu miért nem jössz velünk? – kérdezi Timo miközben a kocsihoz sétálunk.
- Nem szeretem a hullámvasútat. – simogatom meg a fejét és segítek beszállni neki. – Érezzétek jól magatokat. – köszönök el tőlük. Visszamegyek a hullámvasút bejáratához és onnan figyelem ahogyan elindul. Összesen két kört tettek meg aztán szálltak is ki.
- Kár, hogy nem jöttél anyu. – szalad oda hozzám Timo. – Nagyon jó volt. Igaz apu? – fordul a most érkező Brian felé.
- Igen nagyon jó volt. – kapja fel a nyakába a fiúnkat, aki erre tettére hangosan felnevet.
- És most mi a következő? – állok meg a sétában és hátra fordulok hozzájuk.
- Mondjuk menjünk a kör hintázni, de arra már anya is felül! – jön oda hozzám Brian és megfogja a kezemet. A tettére hirtelen leblokkol majd Timora kapom a tekintettem.
- Jóó. – mondja lelkesen Timo még mindig az apja nyakába ülve.
- Oké. Menjünk kör hintázni, de akkor a nagyhoz! – jelentem ki és elindulunk.
- Nekem tökmindegy. – mondja Brian és felemeli a kezünket, hogy egy kislány áttudjon szaladni. Lengedi a kezünket és visszahúz magához és bele puszil a hajamba. Teljesen úgy viselkedik, mint a kapcsolatunk elején és ezzel teljesen összekavar. Már egy ideje nem beszéltünk a kapcsolatunkról mert minden jó volt ahogyan volt, de mostanában egyre több ilyen megmozdulása van, aminek valamilyen szinten örülök. Talán minden rendben lesz.