Próbáljuk Újra

45

Azóta, hogy elmondtam Briannek, hogy minden bizonnyal újra terhes vagyok, négy nap telt el. A gyerekeknek nem mondtuk el mivel még mindig ott van a kérdőjel. Még az nap előkerestem a volt nőgyógyászom számát és kértem tőle időpontot. Hála az égnek nem csak hetekkel később tudott adni, hanem akkor négy nappal későbbre, ami annyit jelent, hogy ma kell majd elmennem hozzá. Tizenhatórára kaptam időpontot így a gyerekekre Lia fog vigyázni mivel Brian is velem akar lenni a vizsgálaton. Rettentően várom, hogy az óra tizenhatórát mutasson, de még csak fél kettő van.
- Minden meg van? – kérdezem meg Timot mikor kijött a napközis teremből.
- Igen. – válaszol és megfogja a szabadon lévő kezemet. A másikat Hanna fogja, a mai napon én mentem értük az óvodába és az iskolába. Elmegyünk az osztályterménél lévő szekrényéhez, amiben a cuccai vannak. Kiveszi a táskáját majd egy adag füzetet is.
- Várjál, segítek. – engedem el Hanna kezét és kiveszem a kezéből a táskáját, hogy rendesen bele tudja tenni a füzeteket. – Ez mind házi? – kérdezek rá a füzetekre.
- Igen, meg van, amiben még pótolnom is kell. Segítesz majd? – néz rám.
- Persze, amik holnapra kellenek azokat megpróbáljuk megcsinálni még az előtt, hogy Lia megjönne. – mosolygok rá és benézek a szekrényébe hát, ha van benne valami felesleges dolog vagy valami megmaradt étel. Hála az égnek romlott kaját nem találtam, de három felesleges pólót igen. – Ha mindent elpakoltál akkor mehetünk haza?
- Mindent elpakoltam. – mondja és közben bólint egyet.
- Remek. – veszem fel a táskáját a hátamra és újra megfogom a kezeiket. Nem mindig szoktunk bejönni Timoért, de most Hanna beszeretet volna jönni. Haza fele egész végig Disney mese zenéket hallgatunk. A mostani nagy kedvenc az oroszlán királyon kívül, a dzsungelkönyve. Az oroszlán királyért nem csak Timo van oda, hanem Hanna is. Egyszerűen imádják azt a mesét.
- Hova mentek apával? – kérdezi meg ebéd közben Timo és egy újabb adag sültkrumplit tesz a szájába.
- Nos, elkell intéznünk valamit, ami számotokra titkos.
- Akkor meglepetés lesz. – kiált fel boldogan Hanna.
- Hát valami olyasmi. – mosolygokrá és odahajolok hozzá és megtörlöm a ketchup-ös száját.
- Lia tudja? – kérdez újra Timo.
- Igen, ő tudja, de nem fogja elárulni nektek. – mondom mire csalódottan bele tesz a szájába egy darab sültkrumplit. – Na. – bökőm meg a lábammal az asztal alatt Timo egyik lábát. – Majd, amikor apuval haza jövünk akkor megfogjátok tudni, ígérem. – nézek először Timora majd Hannára. Az ebéd további részében nem faggattak arról, hogy még is hova megyünk. Az ebéd után megengedtem nekik, hogy egy félórát mesét nézzenek, amíg én eltakarítom a konyhában az ebéd maradványit és egy kisebb rendet rakok benne. Abból a félórából egy óra lett mert miután befejeztem a konyhát leültem közéjük és engem is beszippantottak azok az ostoba gyerek mesék, amiket a valamelyik gyerekcsatornán néztek.
- Ezt a kettőt kell megcsinálni holnapra, ezeket pedig csak jövőhétre kellenek. – teszi le az étkezőasztalra a füzeteit Timo. Az egyik a matek a másik pedig az irodalom.
- Okés, akkor kezdjük azokkal, amik holnapra kellenek és majd utánuk neki állunk a többinek is. – veszem el a matek füzetét és az irodalmat. – Na, csüccs és álljunk nekik. – paskolom meg a magam mellett lévő széket.
Az irodalomból kapott házifeladatokkal jóval gyorsabban végeztünk, mint a matekkal. Timon már most látszik, hogy az irodalom sokkal jobban érdekli, mint a matek. Miután a holnapra kellő házikkal végeztünk neki kezdtünk a többinek. Hanna miközben mi tanultunk addig csendben figyelt minket és nagyban rajzolt valamit. Tanulás közben az idő csak úgy elrepült, három óra múlt pár perccel mikor haza érkezett Brian.
- Apuci. – szaladnak oda hozzá a gyerekek mikor beér a nappaliba. – Te sem fogod elmondani, hogy anyával hova mentek? – támadja le rögtön Timo.
- Nem, mivel meglepetés lesz. – néz rám majd Timora és közben vigyorog.
- Timo még fejezzük be ezt a feladatot és utána már mehetsz is játszani. – szólok mire csak megforgatja a szemeit és nagy sóhajtás közepette elengedi az apját és odajön hozzám.
- Lia mikorra is jön? – ül le az asztalhoz Brian is, Hannával az ölében.
- Fél négy fele. – válaszolok neki és helyett foglalok Timo mellett és közelebb húzom a székem, hogy jobban lássam a feladatott, amit spanyolból kapott. Mindketten tudunk valamennyire spanyolul Briannel. Brian jóval jobban tud, mint én így a feladatot inkább ő csinálta meg Timoval.
- Kész. – csapja össze a füzetet Timo egy bő tízperc után.
- Minden feladatot megcsináltunk? – kérdezem és kitolom a székem.
- Igen, szóval most már mehetek játszani?
- Persze. – simogatom meg az arcát. Leszáll a székről és a nappaliba rohan, ahol már elő is veszi a hatalmas nagy láda legót. Hanna is leszáll Brian öléből és a bátyja után megy. Brian mögém áll és átkarolja a hasamat mire az arcomon megjelenik egy mosoly. Fél négy előtt öt perccel érkezett meg Lia mi meg elköszönve tőlük elindultunk a korház felé. Mikor kiléptünk az ajtón akkor Lia csak mosolygot és az ujjait keresztbe tette ezzel jelezve, hogy ő bizony nagyon szurkol annak a kisbabának. A korházig az út csendben telt. Mindketten a saját gondolatainkba voltunk elmerülve Briannel. De amint kiszálltunk a kocsiból Brian összefűzte az ujjainkat és így mentünk fel a nőgyász részre.
- Mira Lavigne. – jön ki az ajtón az asszisztens és mondja be a nevemet. Egy nagy sóhaj kíséretében felállok és az ajtóban álló nőhöz sétálok, nyomomban Briannel.
- Jó napot. – köszönök amint belépek.
- Szervusz Mira, Brian. – mosolyog rám a Mrs. Brannan. – Nos már ismered a járást feküdj fel az ágyra és húzd fel a pólódat. – mutat a vizsgálóágyra. Brian kezébe adom a tákám és a farmer kabátomat. Felfekszem az ágyra és felhúzom a pólóm. Mrs. Brannan a számomra már jól ismeret zselét felkeni a hasamra és ráhelyezi azt a bot szerű valamit és elkezdi mozgatni. – Nos. – fordul felénk egy kisidő után. – Remélem jó hír számukra mert Mira maga egy hónapos terhes. – mondja ki azt, amit már annyira sejtettünk, de egy doktor szájából halva még nagyobb döbbenet.
- Istenem. – kapom a szám elé a szabadon lévő kezemet és felnézek Brianre, akinek az arcán ott van egy hatalmas nagy mosoly.
- Annyira szeretlek. – csókolja meg a kezemet, amit egész végig fogott.
- A másik. – szakítja meg a szemezésünket Mrs. Brannan mire rögtön odakapom a fejemet. – Szóval a másik dolog, hogy Mira drágám maga ikrekkel várandós. Kettő gyönyörű egészséges kisbaba van a pocakjában.
- Ikrek? – kérdezi meg előbb döbbenten Brian.
- Igen, ikrek. – mosolyog ránk a doktornő.